2016. december 31., szombat

Átírtam magam 2017-be

Nem is tudom, ha megpróbálnám sorra venni, mi minden történt a 2016-os évben, biztosan felét sem sikerülne felidéznem, mint amennyit kellene. Számomra az egyik legfontosabb ebben az évben a Budapesti Molyklub elindulása volt, és az, hogy néhányszor én is részt tudtam venni rajta. Az egész úgy indult, hogy megszorultam anyagilag Húsvét előtt, és meghirdettem néhány könyvemet eladásra. Ekkor jelentkezett @Bla, hogy őt bizony érdekelnék a könyvek, és találkoztunk is a Bosnyák téren: ő Emmával, csodaszép, szeretetreméltó, bájos kutyájával érkezett, én a könyvekkel. A tranzakció lebonyolítása után hívott meg István a Molyklub következő rendezvényére. Azóta, ha csak tehetem, elmegyek a - legtöbbször - a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárában megrendezésre kerülő eseményekre. Csodás emberekkel találkoztam, és azt gondolom, szerencsések vagyunk, hogy szinte minden alkalommal csatlakozik hozzánk újabb molytárs is, akit megismerhetünk.
Több, itt megismert, mollyal már a klubon kívül is találkoztunk, kicsit jobban megismertük egymást, sokat beszélgettünk, nevettünk; forralt boroztunk, kávéztunk és dödölléztünk. Remélem, ez folytatódik 2017-ben is.
Szeretem a Molyt. Beszélgetések, barátságok kialakulását segíti, szórakoztat és bővíti tudásunkat - hiszen sok könyvet talán soha nem olvastam volna el, ha nincsenek ajánlások, kihívások, beszélgetések. Örülök, hogy kolléganőm megmutatta az oldalt. Valószínűleg ezt a bejegyzést nem fogja elolvasni, mert már megint megsértődött, amiért nem köszöntem elég hangosan és boldogan, amiért ismét látom egyik reggel a munkahelyen - de nagyjából két hónap múlva megbékél, és három hónapig megint kedves lesz (vagy legalábbis úgy tesz), hogy aztán megint megbántódjon a nem-kirobbanó köszönés miatt két hónapra. Volt, hogy egy évig nem szólt hozzám, úgyhogy két hónapot fél lábon is ki lehet bírni.

Azután egy másik öröme az idei évnek az volt, hogy megismerhettem Tímár Krisztinát, és hogy többször is tudtunk találkozni egyik kedvenc városomban, Szolnokon. Volt közös túrázás is, dedikálta legújabb megjelent könyvét - Egy megyeszékhelytől várhat az ember többet egy évre?
A Verseghy Könyvtárban megkezdtem aktív könyvtárhasználói létemet A ménesgazda című könyvvel, amit - úgy alakult - nem olvastam el, így vittem vissza, de hoztam ki újabb olvasnivalót. Hová menjen könyvet kölcsönözni egy budapesti könyvtáros, aki a fővárosban több könyvtárban is tag, ha nem egy másik városba, nem igaz?
A 2016-os könyvtáros vándorgyűlés Veszprémben volt, boldog voltam, hogy két molytárssal is tudtam találkozni ott, egyikük könyvtáros, akinek jelentős része volt abban, hogy a vándorgyűlés zökkenőmentesen és sikeresen lezajlott. És persze nem lettem volna igazi moly, ha nem nézek be a helyi postára képeslapért, és hogy milyen könyveket árulnak éppen... Így jött vele, Veszprémből Budapestre, Mieville Patkánykirály-a.
Jövő évben egy szívemnek kedves másik városban lesz a vándorgyűlés, Miskolcon.

Az év első felében nagyon visszafogtam a könyvvásárlást, még gondoltam is, hogy jelentkezek az Amit főztél, edd is meg kihívásra, hiszen (hahaha) nem vettem egy könyvet sem, és nem is fogok, és milyen klassz, ilyen könnyen sem kaptam még plecsnit... Csak aztán kicsit begyorsultak az események, beszereztem egy csomó ingyenkönyvet a könyvtárban, vagy éppen 200 forintért és már nem is láttam olyan könnyűnek, hogy megegyem. Után jött az Alexandra akció és más aljas kereskedelmi húzások, a könyvmoly esélytelen az ilyen támadásokkal szemben, ezt mindenki belátja.

Mit is mesélhetnék még? Jah igen! Estem két hatalmasat (egy hét különbséggel), aminek következtében volt agyrázkódásom és egy orrműtétem (orrműtétem és agyrázkódásom eddig nem volt, így hát most ezeket is kipipálhattam), ami bizonyos szempontból pozitív, hiszen elkezdtem hangoskönyvezni, amiből nem olyan széles a választék, tehát sikerült már évek, évtizedek óta bakancslistán lévő könyveket elolvasnom-meghallgatnom. Tehát látható, hogy a mondásnak tényleg igaza van: Minden rosszban van valami jó.

Közben mindjárt éjfél, és átlépünk 2017-be. Remélem, nem lesz tele annyi tragédiával, mint 2016. Szinte minden hónapja jutott haláleset vagy más szörnyűség, jó lenne, ha vége lenne.
...Pár perc és 23.59. A molyok még mindig aktívak, sokan fent vannak az oldalon. Milyen érdekes.

Nos, én nem tudok listát összeállítani, mint pl. első tetoválás (már elkészült pár éve), első kihívás elkészítése (a sokadiknál tartok), első YA könyv (ha Isten kicsit segít, nem kell ilyet olvasnom), kismacska a családban (az enyém több, mint tíz éve boldogít), stb. Annyi baj legyen.

Na, és még valami viszont: csináltam egy blogot - hát értelemszerű, ugye, hiszen éppen ezt írom, és mégis majdnem kiment a fejemből. Szóval van egy blogom. Nem nagy durranás valójában, de azért írogatom. Néha gyakrabban sort tudok rá keríteni, néha több idő eltelik két bejegyzés között. Igazából nem is tudom, miről lehetne írni. Írok arról, miket olvasok, afféle havi összefoglalókat (de szerintem elég bénák), meg leírom, ha elmegyek valahová, pl. Szolnokra hosszú hétvégére, és hasonlók.
Jó lenne valahogy megtudni, hogyan lehet kiadóktól könyvet kapni recenzió írásához. Gondolom kell egy bizonyos olvasottság, ami tény, hogy nekem nem lesz, de majd körbekérdezek, sosem lehet tudni. Igaz, ezeket a könyveket azért illik elolvasni - és nem a kézhezvételtől számított harmadik évben - szóval biztosan nem egyszerű, hogy az ember időt fordítson rá, és a recenzió megírásának is  biztos van egy formája, de ezt ki lehet deríteni.

Vettem ősszel három szőnyeget, mivel ahogy hűvösödik, a lakás egyre jobban kihűl. A szobai konvektor nem tudja minden szegletét melegen, de legalábbis langyosan tartani. Picur viszont egyik hónapban kétszer is tüsszentett, ami egy idős macskánál nem tréfa, így kihasználva héthetes táppénzemet, elmentem a KIKA-ba, és beszereztem két szőnyeget az ebédlőbe és egyet az előszobába. És a mamámtól rám maradt, eddig összetekerve pihenő nagy szőnyeget is kitisztíttattam, és immár a szoba padlóját melegíti. Picur biztonságban van. Igaz, már kétszer lehányta, mert sokszor eszi gyorsan a kajáját, és persze visszaöklendezi, és hova máshová, mint a szőnyegre, de az ember nem haragszik rá, mit kellene ezen haragudni. Szilvia mindig kéznél van a konyhában, hamar eltüntetem a nyomokat. Inkább a szőnyegre ugyebár, mint az ágyra... Erre is volt egyszer példa. Akkor azért nem voltam olyan cuki, mint általában, és morrantam egyet. Szerencsére az ágytakaró pokrócra történt a baleset, amit már amúgy is kimostam volna, így felfoghatom az esetet úgy is, hogy Picur szerint jobban megérett a pokróc a mosásra, mint szerintem, és így hívta fel rá a figyelmemet.

Nos, most befejezem, mert különben mindig eszembe jutna még valami, de bőven van még lehetőségem a most kihagyott eseményeket leírni egy következő vagy utána következő postban.
Mindenkinek boldog, békés új esztendőt kívánok!

Bejegyezte: dátum: 2 megjegyzés:
Címkék: ,

2016 novemberi és decemberi olvasások és mindenféle más


November közepén mentem vissza dolgozni; nem mondom, hogy könnyen rázkódtam vissza, bárhogy is, csak megszokja az ember, hogy nem kell minden nap korán kelni, és azt tesz, amit szeretne. :-) Ezt leszámítva hiányzott már a munka, s örültem is, hogy visszatértem. Az év tizenegyedik hónapjában még elég sok hangoskönyvet olvastam, de már visszatértem a papírforma könyvekhez is. Ezen kívül pedig megfogadtam, hogy nem fogok hanyagolni a hangoskönyveket, továbbra is fogom hallgatni a számomra érdekes történeteket.
Ebben a hónapban a következőket hallgattam:
És ezek voltak azok, amiket elolvastam. Igyekeztem nagyobb betűmérettel, olvashatóbb betűtípussal szedett, szélesebb sortávolságú könyveket választani:
A bűnöst azért is szerettem volna már régóta elolvasni, mert egy kedves barátom adta nekem karácsonyra, ráadásul annyira aranyos volt: interneten rendelte, így nem tudott belenézni, és amikor megkapta, szíve szerint valami mást adott volna, mert nem hitte, hogy ez a könyv ilyen. Én is megdöbbentem, hogy ez csak ennyi, de örültem, hogy végül nem vett mást, hiszen ezt választotta először, és ezzel a történettel ez a könyv még értékesebb. :-)

Kb. két héttel a visszatérésem után a főigazgató asszony titkárnője hívott telefonon az irodámban, hogy menjek be. Uhh, gondoltam, még alig dolgozok, nem is olvastam be még senkinek (még a csudakedvesszimpatikusmegértőempatikus kolléganőmnek sem), mit csinálhattam, amiért be kell mennem. :-D Elég hossz a folyosó, amin mennem kell, sok időm volt agyalni, de arra jutottam, hogy még nem csináltam semmit sem. :-)) Szóval nem tudtam, miért hívnak. Aztán kiderült, hogy lesz egy minőségbiztosítással-teljesítményértékeléssel kapcsolatos rendezvény a BME-OMIKK-ban, és arra kell elmennem a főigazgató asszonnyal. Habár nem igazán van a minőségbiztosításban és bennem közös pont, de ha menni kell, hát menni kell. Szeretnénk elnyerni a Minősített Könyvtár címet, és most ezen dolgozik a könyvtárunk. Nos, ezt a történetet csak azért meséltem el, hogy tudjam kötni az egyik, ez előtt az esemény előtt olvasott könyvhöz. A rendezvény után ugyanis a BME-OMIKK-ban a főigazgató úr egy könyvtári séta keretében bemutatta a könyvtárat az érdeklődőknek, akiknek még volt ideje, és ott maradtak.
A séta során ugyanis kiderült, hogy az épületet az az építész tervezte és valósította meg, aki a Központi Vásárcsarnokot is! (Nagy Gergely: Budapesti vásárcsarnokok a századfordulótól napjainkig) Pecz Samu! Nagyon érdekes volt, és izgalmas! A nagyolvasót például az építők nem voltak hajlandóak így, alátámasztás nélkül megépíteni, mert esküdtek rá, hogy össze fog omlani. Petz azonban biztos volt a dolgában, és az építők csak akkor voltak hajlandóak a munkára, amikor Petz Samu aláírta, hogy az építőket nem terheli felelősség. És lám, még mindig áll az épület úgy, ahogyan kell. :-) Volt már érdekes keletkezésű tűz is a könyvtár épületében, és sok-sok filmforgatás színhelye is volt az épület.
Azt kell tehát mondanom, hogy nem bántam meg, amiért el kellett mennem. :-)

Decemberben is több könyvet tudtam olvasni, hallgatni:
Hangoskönyvek:
Könyvek papírformában:
A Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe legjobb elbeszélései című kötetet abba kellett hagynom, sajnos most annyira nem voltam vele kompatibilis, hogy olyan nincs is. Volt, aki azt írta, ő nagyon szereti Poe-t és elbeszéléseit, másnak ez a könyv szintén nem jött be - úgy látszik kifogtam egy "megosztó" könyvet. Nem tudom, fogok-e még próbálkozni Poe-val, mivel A Morgue utcai gyilkosság-ot szerettem, amikor olvastam. Talán csak az író elbeszélései jelentik a gondot.

Öt könyv van december végén, amit elkezdtem, de 31-éig még nem fejeztem be:
Ludmann Mihály: Művészek a háborúban című könyvének nagyjából a harmadánál tartok. J. R. dos Santos: Az isteni formula című regényével még nem haladtam sokat, de eddig tetszik. Khaled Hosseini: Papírsárkányok... Ahh ebbe a könyvbe bele fog szakadni a szívem. Már majdnem a felénél járok, de a lelkem többször átesett már életmentő műtéten, hogy kibírjam Hosseini-t.
A harmadik Ottlik Hajnali háztetők-je, amit hangoskönyvben "olvasok", 31-én kezdtem el, de néhány könyvet szerettem volna befejezni, így a befejezés ennek a könyvnek az esetében átcsúszik elsejére. Illetve A fagyöngyös gyilkosság című elbeszélésgyűjtemény az, amit biztosan csak a 2017-es esztendő első napján fogok befejezni, de hát nem olyan nagy baj, ha az ember átolvassa magát a következő évbe. :-)

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)