Ismét Szolnok

Néhány évvel ezelőtt egy újabb kedvenc várost avattam Szolnok "személyében". Egy kedves barátommal mentem el, aki szeret geoládákat keresni, a településre, ahol találtunk is néhányat. Csupán pár órát töltöttünk itt, de megkedveltem. Két éve jött el a pillanat, hogy ismét elmentem, egy őszi napot választottam. Gondoltam, elutazok szombaton, beiratkozok a könyvtárba, bejárom a várost, és hazajövök. Nos, az, hogy egész nap ömlött az eső, semmi ahhoz képest, ami várt rám aznap. Reggeltől kezdve szakadt és hideg volt, de ez engem nem tántorított el: Szolnokra akartam menni. Oda is utaztam, és elsétáltam a könyvtárba. Beiratkoztam, szuper volt. Ott akartam tölteni az időt zárásig - gondolva, hogy addigra eláll az eső. Hideg és sötét volt a könyvtárban, nem volt villany kapcsolva és fáztam is. Biztosan volt valami oka, szegény könyvtárosok is ott ültek, vastagon felöltözve, szóval arra gondoltam, nem hobbiból volt hideg és sötét. Ettől eltekintve nagyon kevesek voltak, csak sajnos nem nagyon jártam körbe a könyvtárat. Záráskor kijöttem, de az eső még mindig esett. Na, de persze nem lennék Cseh Gabi, ha a vasútállomás felé indultam volna. :-D Sétáltam kicsit, próbáltam valami helyet is keresni, ahol ehetek. Mivel azonban nem ismertem a várost, elkerültek a pizzázók és a gyros-os helyek, és semmit nem találtam. Kínomban beültem a Liliomfi Étterembe, a színházzal szemben. Na, oda csak akkor üljetek, ha egy vagyont ott akartok hagyni. :-D
Előétel: https://moly.hu/karcok/436567
Főétel: https://moly.hu/karcok/436570
Desszert: https://moly.hu/karcok/436578
Ezután ismét visszamentem a szakadó esőbe, kis séta, majd elindultam az állomás felé. Ez volt a második találkozásom Szolnokkal, de nem vette el a kedvem, egyáltalán nem. :-)

A harmadik randevú tavaly történt, akkor már az éjszakát is együtt töltöttük. Komolyodott a kapcsoltunk. :-) Hat napot nyaraltam a városban, a pihenést egybekötve az éves könyvtáros vándorgyűléssel.
Íme a Molyon írt élménybeszámolók:
1. nap: https://moly.hu/karcok/560060
2. nap:  https://moly.hu/karcok/560079
3. nap: https://moly.hu/karcok/561239
4. nap: https://moly.hu/karcok/561253
5. és 6. nap: https://moly.hu/karcok/561598
A Könyvtári Levelezőlap 2015. 8. számában egy cikket is írtam a vándorgyűlésről és Szolnokról "A Magyar Könyvtárosok Egyesületének 47. Vándorgyűlése. Egy nem kizárólag szakmai beszámoló a Szolnokon töltött napokról" címmel. 
Sok helyre nem jutottam el a 2015-ben, így megfogadtam, hogy még visszatérek.

Harmadik szabadságos hetemet töltöm ezen a héten, és múlt héten eszembe jutott, hogy ha most látogatnék el a városba, talán nem esne úgy, mint két éve, és olyan hőség sem lesz, mint tavaly. Írtam egy karcot a Molyra, hogy mennék, és végülis @Tímár_Krisztina molytársammal megbeszéltük, hogy kedden elutazom, és találkozunk pár órára. Reggel, ahogy felültem az ágyban, első gondolatom a következő volt: Gabi, hogy te mekkora hülye vagy, hogy még a szabadságod alatt is korán kelsz. De fél perc alatt összeszedtem magam, és boldogan készülődtem a vonathoz. Nyugalmas, izgalmaktól mentes volt az utazás, és "az óra alatt" megbeszélt találkozásunk Krisztinával sikerült is. Úgy érzem, megtaláltuk a közös hangot, és jó hangulat beszélgetésbe kezdtünk, amíg sétáltunk a Kossuth térre, ahol beültünk a könyvtár melletti kávézóba. Nagyon kellett nekem a kávé, mert a Nyugati pályaudvaron hiába vettem 500 forintért (!) kávét, az víz és mocsárízű volt, mondhatni ihatatlan. :-( Mondtam is Krisztinának, hogy ha tudom, hogy ennyi pénzért ilyen rosszat kapok reggel, inkább bementem volna a Costa-ba, és kétszeres áron ugyan, de jó minőségű kávét kaptam volna. :-(
Kávézás után irány a könyvtár, ahol meghosszabbítottam a könyvtárjegyemet, és molytársam körbevezetett a könyvtárban. Napsütésben, meleg-napos időben, és hogy volt vezetőm, teljesen más hangulatban mászkáltam az épületben. Nagyon jól éreztem magam. Eszembe jutott, hogy kiveszek egy könyvet, mivel szeptemberben tervezem, hogy pár napra visszatérek még, de egy erős kötelesség lett volna, ráadásul rengeteg könyvtári könyv van már otthon, amiket szintén el kellene olvasni. Jó volt megismerni Krisztinát. Egy roppant kedves, szimpatikus, barátságos intelligens, művelt embert ismertem meg személyében. Megtiszteltetés volt, hogy pár nappal a szemműtétje után szánt rám pár órát az idejéből.
Könyvtárazás után a Zagyva-parton sétáltunk, és megbeszéltük, hogy legközelebb, amikor megyek, meglátogatjuk azt a cukrászdát is, ami a legjobba  városban, és ahova el is sétáltunk (hétfőn, kedden zárva vannak), hogy tudjam, merre található. Hihetetlen kört mentünk, mégis: visszafelé villámgyorsan visszaértünk a piachoz, az Agora szomszédságába. Ekkor kerestük fel a pizzériát. Kicsit elszámoltuk magunkat a méretekkel kapcsolatban, így meglepett minket, hogy mekkora egy 50 cm-es pizza, de leleményesen becsomagoltattuk a maradékot: mindkettőnknek bőven jutott szerdán ebédre vagy vacsorára. Ekkor Krisztina elköszönt tőlem, ment haza pihenni, és volt még aznap pár dolga.
Nem estem kétségbe, mert már elterveztem, hogy elmegyek a Damjanich Múzeumba. A szerény külső értékes, hatalmas gyűjteményt rejt, érdemes meglátogatni a múzeumot annak, aki a városban jár. Imádtam mindent, és remélem, szeptemberben tényleg vissza fogok tudni menni, hogy újra felkeressem és bejárjam.

http://www.djm.hu/
Végigjártam a múzeum állandó kiállításait (régészeti, néprajzi, ...) és voltam a képtárban is. Lenyűgözött. Minden. De a képtár leginkább. Először csak a jegyemre jegyzetelgettem a gondolataimat, aztán már úgy teleírtam a kis cédulát, hogy elő kellett vennem a füzetemet, annyi gondolat kavargott a fejemben a képtárat járva.
Izgatott a szolnoki Művésztelep. Korábban nem gondolkodtam azon, mennyire jelentős is volt a magyar művészettörténetben. Hiszen alkotott itt Vaszary János, Aba-Novák Vilmos, Fényes Adolf és Mednyánszky László is! És - mint azt a 20 perces kisfilmből megtudtam - meghívták vendégalkotónak Rippl-Rónai Józsefet is, aki azonban sajnálatosan nem fogadta el a meghívást.
A második teremben rögtön szembe jött velem egy mesés kép. Nem vásároltam fotójegyet, de nagyon kedves volt a kísérőm, és nem zavarta, ha ezt az egy képet lefotózom.

Tovább sétálva a termekben Istókovits István Vurstli (1932) című festményéről a stílus alapján Csontváry Kosztka Tivadarra asszociáltam, rá emlékeztetett a kép
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/istokovits-kalman-4875
Ahogy figyeltem, Istókovits ismerhette/ismerte is Csontváry képeit, hiszen Csontváry Kosztka Tivadar 1853-1919 között élt, míg Istókovits 1898-1990 között. Atyaég! Életemben halt meg a művész!
És itt jött elő ismét Pieter Brueghel - ahogyan Pólya Tibor téli témájú képei előtt állt. http://www.kieselbach.hu/muvesz/polya-tibor_902#/all;page:0,char:,limit:undefined Most mondja valaki, hogy nem hasonlít veszettül Brueghel festményeire! Imádtam és imádom.
De szintén Pólya Tibor-kép volt az, amiről a Mephisto című filmre asszociáltam. Mégpedig az Öltözőben címűről van szó.

A kisfilmet nézve tudtam meg (Sipka Magdolna művészettörténész beszélt erről, aki már nagyon régóta kutatja a festő életét, életművét)), Aba-Novák Vilmos "elbeszélő festészetre született", aki "az ember benső világának legrejtettebb zugait is feltárta". Izgalmasan hangzik.
A felújított Damjanich Múzeumot 1996. decemberében nyitották meg, idén húsz éve. Sajnos nem kérdeztem meg kísérőmet, vajon terveznek-e valamit az évfordulóra, de majd megérdeklődöm szeptemberben. 
Izgalmas volt még (mindegyik az volt, de ezt a kettőt külön megjegyeztem) Szente-Szabó Ákos 2013-as képe, a Test, és Soós György 2007-es festménye, melynek címe Trendike. Ez utóbbi néhány, a madridi Thyssen-Bronemisza Múzeumban látott képhez hasonlított nagyon stílusát tekintve.

Mindenki láthatja, milyen értékes, bőséges gyűjtemény látható a termekben. Kísérőm meg is kérdezte, hogy vajon művészettörténetet hallgatok-e, hogy ennyire érdekelnek a képek, de elmondtam neki, hogy "csak" könyvtáros vagyok, akit érdekel a társadalomtudomány, társadalomtörténet és a művészettörténet is. Sokat beszélgettünk még, miután megnéztem mind a 10 termét a képtárnak. Nagyon jól éreztem magam a múzeumban. Vásároltam néhány képeslapot is, és megvettem egy, a szolnoki Művésztelepről szóló, könyvet. Volt egy nagyobb kivitelű is, de az drágább volt, és nem lehetett kártyával fizetni, de ez a könyv is egy csoda, már el is kezdtem lapozgatni, olvasni a vonaton.
Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette: A szolnoki Művésztelep történész szemmel (2012, Szolnok)

Ahogy kiléptem az épületből, mintha visszacseppentem volna a 2016-os Szolnokba - a 20. század eleji Szolnokból.

https://bookline.hu/product/home.action?_v=Szabo_Istvan_Ami_Szolnokot_orszagosan_is_ismertte_tette_A_Szolnoki_Muvesztelep_tortenesz_szemmel&id=2103578877&type=10

http://nol.hu/kritika/20121106-a_fennmaradas_eselyei-1344045

2016. augusztus 20-i séta Vácott

Augusztus 20-án jött a vágy, hogy sétálni szeretnék, de tudtam, hogy ezen a napon esélytelen vagyok egy nyugalmas, kellemes, zavartalan nap eltöltésére a városban, hiszen ilyenkor nem elég, hogy majdnem mind a kétmillió ember (igen, ez most túlzás volt, szándékosan) kint tolong, de ehhez jön még az a több százezer (igen, ez is szándékos túlzás volt), aki vidékről jön a programokra és a tűzijátékra. Szóval nem akartam a városban lenni, így az jutott eszembe: régen voltam Vácott, és régen töltöttem el kellemes órákat a városban, pedig szeretek ott sétálni, nincsen messze sem.
Amikor megérkeztem, örömmel vettem észre, hogy egy pékség (a vasútállomástól a belvárosba menet) nyitva van, így bevásárolhattam szombatra illetve másnapra, amikor dolgozni megyek a törökbálinti raktárba. Ezután megittam egy cappuccinot egy kellemes kávézóban a pékség közelében. Nagyon jó idő volt, és úgy tűnt, még jobb lesz később. Arra persze nem számítottam, hogy annyira meleg lesz, amennyire.  :-)
Ezután nagyon finom, hangulatos séta következett a város belső részében. Elmentem a Duna-partra is, ahol már álltak a sátrak a kirakodóváráshoz, és a gyerekeknek a felállított körhinták, felfújt várak és társaik. Azt nagyon sajnáltam, hogy a a kirakott, eladandó termékek fele műanyag "vacak" volt. Azt reméltem, hogy kézműves termékekkel lesz tele a vásár, és fogok tudni venni valamilyen apró vásárfiát is magamnak, emlékül a napra. Sajnos nem így történt, de azért jól éreztem magamat.
Ami meglepett: volt néhány póni, akik körbe-körbe mentek, hátukon gyerekekkel. Volt egy póni, aki nem dolgozott, hanem egy fa alatt állt, külön a többiektől. Nagy volt akkor már a meleg, mégsem volt odarakva neki egy vödör víz, hogy ne szomjazzon. Ez nem tudom, miért volt, hiszen az oké, nem raknak ki neki egy bála szénát, de vizet sem? :-(
Ezután tettem egy nagy kört a belső városrészben, nagyon jó volt. :-) Csináltam egy képet is. Láttam, hogy van a városban zsinagóga, nagy öröm volt, bár nem tudom, használják-e, működik-e az épület vallási helyként. De a képet egy másik épületről készítettem. Siketnémák Országos Tanintézete - állt az épület homlokzatán.


Mivel megéheztem, elmentem a Halászkert Étterembe a Duna-partra. Voltam már itt párszor, tudtam, hogy finomak az ételek. Most sárgabarack-krémlevest, ropogós kacsamellet cumberland mártással és burgonyával és gesztenyepürét választottam, így is ünnepelve augusztus 20-át.
A mártásra kerestem a neten receptet nektek:
http://www.mindmegette.hu/cumberland-az-unnepi-martas-48645
Minden nagyon finom volt, szívből ajánlom a helyet, ha ki akartok rúgni a hámból. :-)

Mivel pocak tele lett, nagy nehezen mozogni kezdtem, és folytattam a sétát a városháza környékén. Azért erre mentem, mert itt nem hallottam a kirakodóvásár felől az akkor már élő zenét, ami éppen akkor az Una paloma blaca volt - szigorúan magyarul. Gyerekkoromban vicces volt, most nagyon szenvedtem tőle. :-) Akit érdekel, itt meghallgathatja, találtam a youtube-on linket a dalról:
https://www.youtube.com/watch?v=ILjDoeizfaA

Nagyon tűzött a nap, és majdnem minden pad a tűző napon állt. Ami nem - na, az pedig foglalt volt. Elkezdtem visszasétálni az állomás felé, mert már fáradt is voltam, így ideje volt hazaindulni.

Nagyszerű nap volt - éttermestül, tűző napostul, Una paloma blanca-stul. Élveztem, és nem bántam, hogy Vácig tartott a kimozdulásom 2016. augusztus 20-án.

Egy könyv mindig segít

Minden héten eszembe jut egy remek ötlet, amiről írnék itt, a blogon, de mostanában kevés időm van, és persze okosan nem írom fel ezeket az ötleteket, hogy később írhassak róla. :-)

Az egyik ilyen, amiről írni akartam, hogy mennyire nem vagyok normális, ha könyvekről van szó. Amikor 1998-ban kiderült, hogy meg kell műteni (meningeoma intraventricularis), éppen előtte rendeltem meg a Reader's Digest-től részletre a Varázslatos Föld körüli utazás c. könyvet. Amikor megérkezett a kiadvány a postával, már túl voltam a műtéten, de az operáció következtében lebénult a jobb lábam, és alig láttam valamit, csak homályosan - olvasásra szinte nem voltam képes, írni nagyon viccesen tudtam csak. Ennek ellenére ragaszkodtam hozzá, hogy a szüleim behozzák a könyvet - mondom, hogy nem voltam normális. :-) Amíg a kórházban voltam, végig ez a könyv volt az, aminek a segítségével erőltettem a látást, az olvasást. Ezáltal jött vissza a látásom, még ha problémákkal is: nem látok már olyan tisztán, mint előtte, és a térlátásom jobb oldalon erősen beszűkült. Szóval, ha valaki bosszút akar rajtam állni valamiért, akkor jobbról támadjon, mert ha csendben teszi, nem veszem észre. :-D
A lábam a gyógytornának hála már rendben van - csupán annyi maradt vissza, hogy a bokámban és a lábfejemben a szalagok nem jöttek rendben, így "lóg" a lábfejem. Ennek is van "pozitív" oldala: annyit ember még nem esett az elmúlt 18 évben, mint én, viszont profi módon tudom visszarántani a lábamat, ha szükség van rá, mert gödörbe lépnék. :-)
De a lényeg a könyv. Hogy egy könyv még ilyen nehéz helyzetben is milyen sokat tud segíteni a gyógyuló embernek - adhat lelki segítséget, és akár orvosi-egészségügyit is.

Olvasásra fel! :-)

2016 júliusában olvastam + szabadságom története

Arthur Conan Doyle: A Sátán kutyája https://moly.hu/konyvek/sir-arthur-conan-doyle-a-satan-kutyaja/en-es-a-konyv/csgabi
Kurt Vonnegut: Áldja meg az isten, Mr. Rosewater! https://moly.hu/konyvek/kurt-vonnegut-aldja-meg-az-isten-mr-rosewater/en-es-a-konyv/csgabi
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól https://moly.hu/konyvek/barbara-demick-nincs-mit-irigyelnunk-a-vilagtol/en-es-a-konyv/csgabi
Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek https://moly.hu/konyvek/ingmar-bergman-vasarnapi-gyerekek/en-es-a-konyv/csgabi

Ahogy nézegetem a Molyt, döbbenek csak rá, hogy júliusban elég keveset olvastam. Igaz, nem is volt rá sok időm. Júliusban is jártam a hétvégenként pluszmunkára, és voltam a veszprémi vándorgyűlésen is. És igaz, hogy voltam egy hetet szabadságon, de azalatt az idő alatt jobban elfáradtam, mintha dolgoztam volna. :-) Ennek ellenére remek egy hét volt:
Hétfőn egy barátnőmmel, Andival találkoztam, aki kedden utazott vissza a családjával az USA-ba, beszélgettünk kicsit, csak most volt rá ideje. Aztán bementem a munkahelyemre, leadtam a veszprémi vasúti jegyet és a számlát, hogy átutalják az összeget. Utána kettőkor elmentem a Dagály utcai könyvtárba, de fél négykor olyan hihetetlen álmosság tört rá, hogy ha leülök egy székre, tuti másfél órát aludtam volna egy sarokban, úgyhogy hazajöttem. :-) Aludtam is két órát, ahogy lefeküdtem. :-))
Kedden elmentem a Lehel térhez, mert van ott egy Rukkola átvevőpont, elhoztam egy könyvet, amit happoltam. Aztán a kolléganőmhöz mentem a Lehel úti FSZEK tagkönyvtárba, beszélgetni kicsit. Plusz szereztem is pár remek ingyen elvihető könyvet. :-)) Szerdán pedig Gyöngyösre utaztam, találkoztam @Dórica mollyal és a két kisfiával. Jó kis nap volt, de nagyon elfáradtam. :-)

Leszálltam délben a buszról Gyöngyösön, és éppen sms-t kezdtem írni Dórinak, amikor hívott. Ahogy beszéltünk, és mentem, amerre mondta, láttam egy gyanúsan telefonáló csajszit :-), és elkezdtem integetni, mire visszaintett, úgyhogy megtaláltuk egymást – és nem égtem be, hogy vadidegeneknek integetek őrült módon. :-))
Pisti, az ovis rögtön nagyon nyitott volt, beszédes, aranyos.
Megmutatott két nagy műanyag dömpert az udvaron, benne kavicsok, teli töltve vízzel – ahogy Pisti mondta, akváriumok lesznek. Dóri azt mondta, Pisti arra készül, hogy szeretne egy macskát. Mire ránézek Dórira, azt mondja: Ne keress benne logikát. :-D
Aztán megmutatott a kisfiú néhány játékot a nappali közepén, és kérdeztem tőle, nem rakunk-e rendet anyának, ne legyen tele a szoba játékkal? Mire Pisti azt mondja: Igen, kupi van. :-D
Úgyhogy elraktuk a játékokat közösen a nagy ládába. :-) Dóri meg is dicsért minket, mert közben az emeleten lefektette Barnust.
Pisti nasit szeretett volna, Dóri tejszeletet akart adni neki, a kisfiú viszont megtalálta a chipset, úgyhogy Dóri megkérdezte, kérek-e tejszeletet, mondtam igen, és megkérdeztem Pistit, eszünk-e közösen tejszeletet. Úgyhogy eltereltük a chipsről a figyelmet. :-))  Nyomdáztunk is, mindhárman nyomtunk kis képeket, helikopter, vitorlás, kvad, traktor, busz, stb. Akkor ittunk kávét, és odaadtam, amit nekik vittem ajándékot. Utána kiszíneztük a nyomdázott képeket. Felkelt Barnus, felmentünk hozza, körbejártuk a házat és a kertet – A kicsi tök jól érezte magát az ölemben. :-)
Megjött a pizza, ebédeltünk.
Aztán tovább beszélgettünk, meg játszottunk, a kicsi visszaaludt. Pisti tableten meséket is nézett, utána meg elindultunk a buszhoz.
Nagyon jó nap volt, de nagyon el is fáradtam. :-)
Csütörtökön Andi barátnőmet (egy másik Andit :-)) látogattam meg Újpesten, elugrottam hozzá délután, beszélgetni kicsit. Délelőtt pedig kirántom azt a nagy cukkinit, amit Dóritól kaptam. Gondoltam, ha jól sikerül, viszek ebédet Andinak. :-) És bizony jól sikerült, de hát kiváló alapanyagból nem is nehéz. A felét elvittem Andihoz, aki úgy járt rá, mintha valami nassolni való lett volna - öröm volt nézni a rántott cukkinit falatozó kismamát. És hát nem is könyvtáros lennék, ha nem rendeztem volna át kicsit a könyvespolcot. :-D
Pénteken két könyvtárba mentem: a Dagályba és a Lehel útra. Mind a két helyen hagytam félretett ingyen elvihető könyveket magamnak, hazahoztam őket. :-)))
Így már mindenkinek érthető, miért is voltam hulla fáradt a hétvégére, és akkor pedig mentem leltározni.
Kevés idő jutott az olvasásra, ugyanakkor nem bánom. Néha így jut idő rá, néha úgy. A fontos, hogy az ember élvezze, és ne kötelességnek gondolja, mert akkor elveszti a varázsát.

Munka után fogröntgen és Fő utcai nyomozás

Hat napja, a panoráma-röntgenről ( https://moly.hu/karcok/748824 ) kijőve leültem kicsit a Bem József téren. Gyönyörű volt az idő, nekem pedig nem volt kedvem hazamenni.

Ahogy pihentem, eszembe jutott, hogy itt van a Fő utca, és én már évek óta ismét el akarok menni, hogy megnézzem, hol forgatták a Linda című sorozat azon jeleneteit, amik a rendőrségen játszódtak.
Kb. öt éve voltam már arra egy ismerőssel, ő mutatta meg, hogy hol volt, és azóta szerettem volna visszamenni. Itt volt a remek lehetőség rá.

Elindultam, közben pedig csodás épületekre bukkantam. Elő is vettem a telefonomat, hogy megörökítsem őket nektek. :-) Mire nem jó egy telefon, őrület! Kellemes kikapcsolódás volt, még arra is rájöttem, hogy a Batthyány téren van egy palacsintázó, ami – legalábbis kívülről, mert be nem mentem – nagyon szimpatikus volt.

Hangulatos kávézóra is bukkantam a Fő utcában. Már elég sok idő eltelt, de én még mindig nem leltem meg a célomat, ami kezdett gyanús lenni. Eszembe jutott, hátha rossz utcában járok. Már majdnem meggyőztem magam, de hittem benne, hogy jó tudom, mit és hol keresek, tehát nem hagytam magam meggyőzni. :-) Az egyik utcasarkon megkérdeztem két rendőrt – nálam fiatalabb két srácot:
– Jó napot kívánok! Egy épületet keresek, ami a Linda c. sorozatban a rendőrség épülete volt, és szeretném megkeresni és lefényképezni a helyet. Nem tudják véletlenül, mennyit kell még mennem?
Nos… hogy is fogalmazzak… kicsit furcsán néztek rám, mint aki nemrég szabadult a pszichiátriáról. :-D De aztán kedvesek voltak, és elmondták, hogy fogalmuk sincsen, de érdemes lenne megkérdezni azt a pasit, aki a közeli kocsmánál ült kint, és elég idősnek látszott ahhoz, hogy tudja. Azt kell mondanom, hogy az a pasi nem volt elég öreg ahhoz, hogy tudja, miről beszélek, és nem lakott elég régóta az utcában sem. :-)
Tehát tovább sétáltam, és egy idő után szerencsével jártam. Sajnos azt a barna üveges, L alakú épületet már lebontották, és egy másik épület áll a helyé, de a feltárt rom még a helyén van. Biztonság kedvéért bementem az épületbe és a portástól rákérdeztem, aki szerencsére nem lepődött meg, és tudta is, hogy miről beszélek. :-)




Boldogan sétáltam ki a Dunához, a rakpartra, és akkor jött a döbbenet! Majdnem a Lánchídnál voltam! Munka után, fogröntgen után, fáradtan képes voltam a Margit-hídtól a Lánchídig sétálni. :-)) Ahogy a villamosmegállóhoz mentem, még egy belga sörözőt is találtam a rakparton menet, lefotóztam, nehogy elfelejtsem a címét.
Hazafelé már könnyebb volt, a villamosok és a metró elvittek hazáig, ahol kb. egy órán át csak ültem az ágyon és pihentem. Kellemes kaland volt – szeretem a hirtelen ötleteimet. :-)