Kiss Tibor Noé: Inkognitó

Fülszöveg:
Az Inkognitó a kortárs irodalom egyik legizgalmasabb bemutatkozása volt néhány éve. Sikerének titka kettős tétje. A könyv egyszerre megindítóan személyes vallomás arról hogyan találja meg a fociimádó külvárosi srác saját személyiségében és testében az idegent, a másik nemet, hogyan talál rá egy másik, szabad énre és mindezt miképpen fogadtatja el önmagával s az idegentől félő, a szabadtól pedig még jobban tartó külvilággal. Hogy hogyan talál egy másik igent. Emellett pedig minden pillanatában igazi epika. Nagyszerű szépprózai teljesítmény, ahogy a témához, az ének gyarapodásához melankolikus ritmust, érzékeny, gyöngéden erős epikai nyelvet és eredeti, hajlékony nézőpontot talál. Az Inkognitó nem csupán egy egzisztenciális fordulat, egy bátor coming out története a kilencvenes évekből, hanem egy nagyszerű regényíró indulása is.



Magvető Kiadó, Budapest, 2016. Második kiadás 145 oldal
ISBN 978 963 14 3480 4

A Magvető Kiadó ezzel a regénnyel nehéz feladat elé állított, de én szeretem a kihívásokat.
Könnyű menetnek semmiképpen nem nevezhetem ennek a könyvnek az elolvasását. Többször nekikezdtem, de pár oldal után valamilyen oknál fogva becsuktam. Majd ismét és ismét. Annyira más volt ez a személyes vallomás, más a stílus, más minden, hogy idegenként mozogtam benne, nem éreztem rá.
Majd eljött a július, és ismét belevágtam, és egyre csak fogytak az oldalak, és nem akadtam meg az elején, hanem ráhangolódva, bár felkavarva olvastam el a könyvet néhány nap alatt. Vannak könyvek, amik maguk "mondják meg", mikor érkezik el az ő idejük - most is ezt éreztem. Kiss Tibor Noé könyve azt akarta, hogy most olvassam, és igaza volt.
Kétszer részt vettem már a Pride-on, sok LMBT ismerősöm is van, aránylag sok könyvet is olvastam-olvasok ebben a témában, de még engem is felkavart a történet. Könnyű kívülről látni valamit/valakit, de belelátni valakinek az életébe, az már más.
Talán túl sok volt nekem hirtelen ez a tömény 145 oldal, többször próbára tett olvasás közben: elgondolkodtatott az elfogadásról, az elfogadás fokozatairól, az el nem fogadásról, a társadalom idegenségéről.
A könyv csupa gondolat és érzelem; nem átlagos regény, inkább képek, szituációk felvillanása; nem folytonosság, inkább szakadozottság, ahogyan egy önmagát kereső lélek próbálja megérteni magát.

Azt a szülői hátteret, ami a szerzőnek megadatott, nem kívánja önként magának senki sem. Örülök, hogy ki tudott ebből lépni, de azt hiszem, hogy élete végéig kísértik majd a könyvben is leírt történetek és képek, hiszen azoknak is nehéz a feldolgozás, akiknek nem kellett ennyi nehézséggel szembesülniük.

Ezt a könyvet sosem fogom szeretni, mert nem tudom szeretni, mert szembesít a társadalommal, amelyben legtöbben képtelen elfogadni azt, aki más. Ugyanakkor megismertet egy identitását kereső ember egyáltalán nem könnyű életével, és olvasás közben (és még utána is) az jár a fejemben, hogy van e az elfogadásomnak határa? Hogyan reagálnék, ha egy közeli ismerősömmel történne meg mindez?
De ez a könyv éppen ezért is olyan fontos. Ismerjük meg a másikat. Ismerjük meg magunkat.

Könyves kérdezz-felelek - book tag új kérdésekkel

Köszönöm a meghívást, @Timár_Krisztina! :)
A book tag Moly-os karca itt található, a karc alatt a könyvek adatlapjának linkjére is rá lehet kattintani.
https://moly.hu/karcok/946940

1. Nyáron mindenkinek kicsivel több szabad ideje van, ezért az új könyvek mellett előkerülnek már a régen olvasott regények is, egy kis nosztalgia erejéig. Te melyik könyvet olvastad a legtöbbször?
Huhh, most vissza kell repülnöm az időben, és megerőltetni a memóriámat, hogy erre válaszolni tudjak. Pontos számokat nem tudok mondani, és pontos sorrendet felállítani, de azt hiszem, ezeket olvastam a legtöbbször eddig:
Szinnyei Júlia: Erdészház
Nagy Franciska: Macska a zongorában
Agatha Christie: Ferde ház, de még sok más Christie-regényt tudnék itt felsorolni
És, ami biztos tetszik majd @TheEArt –nek :-), Fekete István: Tüskevár

2. Ha nyár, akkor kötelező olvasmány, vagy tipikus nyári olvasmányok? Ha már nem jársz iskolába, akkor értelmezd úgy a választ, amikor még iskolába jártál!
Gimnazistaként, amennyire vissza tudok emlékezni (elég régen volt :-)), nyáron nem a kötelező olvasmányokkal múlattam az időt: azokat mindig év közben olvastam el, mielőtt sorra kerültek volna az irodalomkönyvben. Kis stréber voltam, de az a helyzet, hogy örömet okoztak ezek a könyvek is, talán ha két vagy három olyan volt, amit nem olvastam el.

3. Szerinted tipikusan nyári olvasmány:
Sosem évszak szerint kategorizálom a könyveket, de feltételezem, hogy nyáron az átlagember könnyedebb olvasmányokat választ. Nekem ez legtöbbször nem sikerül. :-)
De ide sorolhatnám Csukás István: Nyár a szigeten című regényét, ami gyerekkorom egyik kedvenc sorozata volt a tévében, így először film formában ismerkedtem meg a történettel, a könyvet ebben a hónapban olvastam el.
Érdekes módon ide tudnám sorolni Marilynne Robinson Lila című regényét is, ami a Gilead-trilógia harmadik része. Lassú, komoly, elgondolkodtató könyv, de annyira illett ehhez a nyárhoz – ugyanis ezt is idén olvastam, hogy nem is tudom elmondani.
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa is ide sorolandó az elképzelésem szerint, ahogyan – igen, igen, tudom, már megint :-) – Georges Simenon Maigret-történetei is.

4. Ha nyár, akkor szerelem! Kedvenc könyves párosod?
Nem szeretem a szerelmi történeteket, ha egy könyvben van is szerelmi szál, sosem az számomra a legfontosabb, hacsak nem ez alkotja a könyv lényegét – de ezek sem azok a klasszikus romantikus történetek.

5. Olvasmányaid alapján, te hova utaznál el legszívesebben nyaralni?
Pár éve még azt mondtam volna, hogy Egyiptomba mennék, hogy hajóutazáson vegyek részt a Níluson – tizenévesen Agatha Christie Halál a Níluson című könyve örökre megbabonázott.
Most azonban… Izraelbe. Idén olvastam el az első Amos Oz-könyvemet, a Tel-ilan-i történetek-et.

6. Ez lehűt! Mondj egy borzongató könyvet, amit szerettél!
Ide többet is fel tudok sorolni:
Stephen King: Halálos árnyék
Karin Slaughter eddig olvasott könyvei: Hitetlen, Sebek, Nadragulya
És még egy, bár ez másképpen borzongató: Jean Boisson: A rózsaszín háromszög.

7. Ez felpezsdít! Mondj egy érzelmektől túlfűtött, forró szerelmi történetet, amit olvastál!
Biztosan olvastam ilyesmit szépirodalmi köntösben, de meg nem tudom mondani, miket.

8. Idén nyáron melyik könyvet viszed magaddal a nyaralásodra?
Idén két hetet voltam nyaralni, július második felében pihentem ki, amit ki kell pihenni. S hogy miket olvastam? Egy kihívás kapcsán ebben a hónapban előtérbe került a nyár”, pl.
Truman Capote: Nyári átkelés
Robert Merle: Utolsó nyár Primerolban
De sok mást is olvastam nyáron, mint pl. Marilynne Robinson: Lila vagy Szabó Magda Für Elise, de olvastam krimiket is és gyerekkönyvek is a kezembe kerültek nyáron is, és ebben a két hétben is. Időről időre vágyat érzek, hogy gyerekkönyveket olvassak – egy kis felüdülés a sok komolyabb olvasmány között.

Új book tag-felkérést kaptam - A merénylő neve: Ákos

Tegnap a Molyon egy kedves molytársam, @Ákos_Tóth felkért, hogy töltsek ki egy book tag-et. Kérésére nem mondhattam nem-et. :-)
A feladat: határozd meg az Oscar-díj könyves mintájára a szubjektív kategória-győzteseidet és természetesen írd meg, hogy miért.

– Legjobb film -> Legjobb könyv (ever) – minden műfaji és földrajzi megkötés nélkül, úgyis mondhatnám, hogy Életed Könyve. Ha ez nehéz, legyen az Év Könyve.
Nagy bajban vagyok, ugyanis képtelen vagyok egyetlen könyvet írni itt. Jajj, Ákos, mit tettél velem? :-)) Azt hiszem, három könyvnél jobban nem tudom leszűkíteni azoknak a listáját, amik ide tartoznak.
Szabó Magda: Az ajtó
Yasmina Khadra: A merénylet
Marilynne Robinson: Lila
Ezek azok a könyvek, amik sokszor felvillannak a fejemben, és nem eresztenek el. A Lila egészen friss olvasás, már nagyon várom, hogy elolvashassam a trilógia első részét is.

– Legjobb rendező -> Legjobb író számodra az utóbbi egy évben, vagy összességében. Nehézség esetén megoszthatod posztumusz, – és kortárs-életmű díjakra.
Itt sem eggyel jövök. Igen, gyenge vagyok, nem tudok jobban szűkíteni.
Szabó Magda
Georges Simenon
Atiq Rahimi
Marilynne Robinson

– Legjobb férfi és női főszereplő -> legjobban megformált, leghitelesebb, Hozzád legközelebb álló szereplők bármely könyvben.
Női szereplőnek Garnélát választanám Mazetti A pasi a szomszéd sír mellől című könyvéből, aki nagyon jól ábrázolja mai világunk átlagemberét. Illetve férfi szereplőnek pedig Orwell 1984-ének főhősét választanám, akit az író nagyon jól eltalált, kiválóan ábrázolt.
De ez is nagyon nehéz volt, végig kellett gondolnom sok-sok könyv történetét és szereplőit, hogy válaszolni tudjak, és ne csak összecsapjam.
Ugyanakkor ide tartoznak Szabó Magda Katalin utca című regényének szereplői is számomra.

– Legjobb forgatókönyv -> Legjobb cselekmény: az a könyv, amelynek a legjobban megírt, leginkább egyben lévő cselekménye van, műfaji megkötés nélkül.
Szergej Antonov: Sötét alagutak című könyve egy – számomra – izgalmas sci-fi történet a Metró világában, amit tavaly ismertem meg.
Ati Rahimi: Türelemkő… Nehéz erről a könyvről beszélni, mert egészen különleges. Alapvető helyszín egy nagyon rossz állapotban lévő, háború sújtotta ház egyik szobája, ahol egy nagybeteg férfi fekszik, akit a felesége ápol. A könyv cselekménye pedig, ahogyan az asszony beszél eszméletlen, férjéhez, és kiad magából minden feszültséget, elmond minden, addig eltemetett érzést-gondolatot. A könyv szépsége a lassúságában is rejlik.

– Legjobb látványtervezés / díszlet -> Legjobb világépítés
Alfred Komarek: Polt felügyelő sírdogál. Lehet érdekesebb világ, mint az osztrák borvidék? :-))) Nos… khm… lehet ugyan, de mivel sosem hittem az osztrák borvidék létezésében, izgalmas volt a könyv. :-))
Szergej Antonov: Sötét alagutak című könyve egy eddig még nem ismert világot mutatott meg. Ritkán olvasok sci-fit, akkor is inkább könnyebbet, mint ez, de a Budapesti Molyklub egyik hónapjában, a sci-fi téma keretében ezt választottam. Egyáltalán nem bántam meg, azóta is tervben van, hogy olvasok még „ebből a világból”, és szeretném megismerni az első könyvet is, a Metró 2033-at.

– Legjobb nem angol / amerikai eredetű könyv
Khaled Hosseinni: Papírsárkányok
Hosseini könyve egészen új élmény a számomra. Megrendítő olvasmány volt, talán leginkább a Rahimi könyvéhez, a Türelemkő-höz tudnám hasonlítani az élményt.
Knud Romer: Aki pislog, fél a haláltól
Néha azt gondolom, képtelen vagyok olyan könyvet olvasni, ami nem gondolkodtató, szívszorító, fontos regény. :-)

Marilynne Robinson: Lila

Fülszöveg:
Lila ​Dahlt egy kérdés foglalkoztatja: miért történnek a dolgok úgy, ahogy történnek? Lila nem ismeri a szüleit, egy Doll nevű nő neveli fel, aki valószínűleg elrabolta őt a családjától. Később egy bordélyházba kerül, de onnan is el tud szabadulni: a magányt találja a túlélés egyedüli lehetőségének. Egy nap egy Gilead nevű város határában talál menedéket egy lakatlan kunyhóban, és nemsokára megismerkedik a kisváros idős özvegy lelkészével. Vajon két mélyen magányos ember között létre tud-e jönni valódi találkozás?
A Lila Robinson önállóan is olvasható regénye, amely a Pulitzer-díjas Gilead és a Home című regényekkel együtt a kortárs amerikai irodalom egyik legkülönlegesebb trilógiája: elmélyült és érzékeny látlelet az emberi természetről. Robinson nem mindennapi szerző: egy korai nagysikerű regény után évtizedekig „csupán” teológiai munkákat írt, míg 2004-ben a Gileaddal visszatért a szépirodalomhoz. Barack Obama egyik kedvenc írója, a Time magazin szerint a 100 legbefolyásosabb ember egyike látszólag korszerűtlen ember: mély vallásosságával, analitikus lélektani regényeivel szembemegy a trendeknek. Mégis a lehető legtöbbet tudja olvasóinak nyújtani: valódi vigaszt, a kérdésekre pedig válaszok helyett újabb izgalmas kérdéseket.

Magvető Kiadó, Budapest, 2016. 396 oldal ISBN 9789631434408
Fordító: Mesterházi Mónika

 Nem olyan egyszerű belekezdeni írni erről a regényről. Amikor még nem kezdtem el olvasni, furcsán méregettük egymást: a könyv és én. Nézegettem, olvasgattam a fülszöveget, barátkoztam vele. Amikor pedig már belekezdtem, az első pártíz oldalon folyt tovább az ismerkedés, szokni kellett Robinson stílusát (a fordító stílusát?), az ugrálást múlt és jelen között. És azután összenőttünk a regénnyel. Nehéz volt lerakni, és öröm volt folytatni az olvasást. Nem is igen akartam lerakni, de hát amikor az ember látása már fárad, muszáj.
Jó volt még fogni is: a kiadó remekül eltalálta nemcsak a betűméretet, de magának a könyvnek a méretét is.
Sokan azért nem tudnak elolvasni egy könyvet, mert a látásuk valamiért rosszabb, mint az átlag, könnyen fárad, nehezebben olvasnak. Öröm, hogy ennél a regénynél megfelelő volt a betűméret és a sortávolság is ideális. A könyv méretére is ugyanezt tudom mondani. Kézreálló volt, kellemes fogni. Bevallom, néha simogattam a borítót, olyan jó volt a fogása. :-)

A Molyon fel van tüntetve az adatlapon a tudatregény kifejezés, de úgy gondolom, fejlődésregényként is tekinthetünk a könyvre. Ahogyan Lila, „utazása” és házassága közben változik, fejlődik, minden oldal izgalommal vegyes érdeklődést váltott ki belőlem, hiszen Lilában ezek a változások (leginkább a házassága időszakában) sok-sok belső vívódással jártak. Örök harcban állt benne a régi, vándorló énje, és a feleség. Nehezen küzdötte le (már amennyire sikerült leküzdenie) a bizalmatlanságot, az önvédelmi reflexeket.
A pap, John Ames csodálatos Ember, örültem az egymásra találásuknak. Nehéz volt a közös életük, akár Lila, akár a pap oldaláról. Szegény John, olyan sok kompromisszummal, beletörődéssel járt neki ez a házasság. Olyan sok türelem kellett Lilához! És John Ames türelmes volt és szerető férj. És örült minden kis boldogságnak. Minden simogatásnak, kedves szónak és mosolynak.
Élmény volt figyelni, hogy ezek hatására Lila hogyan változik apránként, lépésről-lépésre - inkább tyúklépésről-tyúklépésre.
A nő szereti a papot, igazán és szíve mélyéből, ez látszik a tetteiből és a gondolataiból; csak hát nem olyan egyszerű a bizalom kérdése, ha az életünk nehéz és szinte egyáltalán nem szeretetteli volt addig.

Marilynne Robinson kiválóan írta le a szereplőket, nagyszerűen dolgozta ki a történetet. Alig várom, hogy olvashassam a trilógia első kötetét, és reménykedek, hogy kiadják majd a másodikat is valamikor, mert mind a szerző, mind a történet megérdemli.

Pulszky Ágost (Bécs, 1846. július 3. – Budapest, 1901. szeptember 11.)

171 éve született Pulszky Ágost (Bécs, 1846. július 3. – Budapest, 1901. szeptember 11.) magyar jogfilozófus, szociológus, politikus, publicista. A Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1887)

Pulszky Ferenc és Walter Teréz fia. Középiskolai éveit apja szabadságharc miatti emigrációja miatt külföldön töltötte, Londonban és Torinóban tanult, majd hazatért, s a jogot az 1860-as években már Budapesten végezte el. 1872-től egyetemi magántanárként tevékenykedett, majd 1875-től már rendes tanárként oktatta a jogbölcsészetet, illetőleg szemléletváltással a jogszociológiát, a jogintézmények vizsgálatát beágyazta a társadalmi-történeti körülmények elemzésébe. Nagy hatást gyakorolt tanítványaira, akik között ott volt pl. Jászi Oszkár is. Az MTA 1887-ben levelező tagjául választotta.

1871-ben a Deák-párt tagjaként nyert mandátumot, majd 1877-től 1884-ig a mérsékelt ellenzék tagja volt a parlamentben. 1889-ben újra a szabadelvű párt tagja lett, majd Eötvös Loránd vallás- és közoktatásügyi miniszter mellett volt államtitkár. A jogtudomány terén publikált. Ő lett az 1901-ben megalakult első szociológiai egyesület, a Társadalomtudományi Társaság első elnöke.

Fő műve A Jog és állambölcselet alaptanai 1885-ben jelent meg (1886-ban pedig Londonban, angolul). A szociológiát tudományrendszertani szempontból még négy tudomány komplexumának tekinti. Ezek a következők: közgazdaságtan, moráltudomány, politikatudomány, állam- és jogbölcselet.

Társadalom-elméletében Pulszky középutat keresett a liberális és szocialisztikus tanok között. Megjelenik elméletének horizontján egy nemzetek fölötti gazdasági társadalom, de ez nem lesz szocialista, hanem megmarad a kapitalista társadalom egy tökéletesített változatának. Pulszky tehát ideológiailag szociálliberális gondolkodónak tekintendő. Nem véletlenül írta ő az első tudományos igényű munkát a szociális problémákról, A munkáskérdés címmel (1890).

Főbb munkái:

·         A börtönügy múltja, elmélete, jelen állása (1867)

·         A római jog s az újabbkori jogfejlődés (1869)

·         Maine, Henry Sumner: A jog őskora, összeköttetése a társadalom alakulásának történetével, s viszonya az újkori eszmékhez, ford. (1875)

·         A jog és állambölcsészet alaptanai (1885)

·         Pázmány Péter (1887)

·         A jog és állambölcsészet feladatai (1888)

·         The theory of law and civil society (1888, London)

·         A felekezetek szerepe az államéletben (1891)

·         A nemzetiségről (1901)

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pulszky_%C3%81gost