Április 29-én a Dagály utcai könyvtárban

Holnap, pénteken Bartis Attila lesz a 13. kerületi FSZEK tagkönyvtár vendége 17.30-tól. A beszélgetőtárs Kozák Tibor kulturális újságíró.
Ha minden összejön, én ott leszek; kíváncsi vagyok a beszélgetésre. Bartistól nincsen még könyvem, nem olvastam még az írásait, de már annak örülök, hogy ismét lesz a közelemben - és számomra elérhető időben - egy érdekes, kulturális, irodalmi program.
Viszek vissza néhány könyvet a könyvtárba, és ott maradok a fél hatos kezdésig, majd persze tovább. :-) Este van még dolgom, de szerintem fogom tudni úgy alakítani, hogy végighallgathassam a beszélgetést.
Remélem, hogy sokan leszünk. Nincsen sok ingyenes irodalmi-kulturális program, így ki kell használni minden lehetőséget.

Könyvek, olvasás, szeretet

Tegnap a Molyon egy megdöbbentő hatszavas karcot olvastam, aminek írója kigúnyolt más, olvasó, könyvszerető molyokat, csak mert szerinte szemetet vásároltak a Könyvfesztivál hétvégéjén. Nagyon boldog voltam, hogy ezt a molyt (illetve pontosabban a véleményét, az hatszavasát) a hozzászólásokban nemcsak én ítéltem el, hanem mások is.
Sok gondolat eszembe jutott ennek kapcsán.
Melinda húgom nem igazán volt olvasó ember 14 éves koráig. Éppen ezért, amikor szakközépiskolába került, a szüleim ki is jelentették, hogy "Nem vesszük meg a kötelező irodalmat, Melinda úgysem olvasná el." Igen, eddig ez volt a tapasztalat, de ez alapján nem lehet senkit betenni egy dobozba, és sosem vizsgálni felül addigi véleményünket. Másfél évvel vagyok idősebb a húgomnál, akkor heti 500 forint volt a zsebpénzem. Minden nap, suli után, a Falukönyv-Ciceró "garázs-könyvesboltjában" lógtam, könyveket válogattam, olvastam, már ismertek, kedvezményt is kaptam minden vásárlásomra. Amikor meghallottam apum véleményét a húgomról, elkezdtem megvenni sorban a kötelező irodalmat, és sokszor az ajánlottat is Melindának. És ő mindegyiket elolvastam, kivétel nélkül. És örült minden egyes könyvnek, amit kapott. És azóta olvas - és szereti az olvasást és a könyveket.
Senkit nem szabad "leírni".

Könyvtárosként határozott véleményem, hogy nincsen szemét irodalom - gyengébb minőségű van, persze, ahogyan minden kategóriában (szépirodalom, romantika, kalandregény, stb.) van gyengébb minőség. Olyan van, amit én nem szeretek. Próbálok mindig úgy fogalmazni, hogyha egy könyvről kérik a véleményemet, hogy ne azt mondjam: Ez egy nagyon rossz könyv., hanem azt mondjam, hogy: Ez nekem nagyon nem tetszett. vagy Én nem szeretem a romantikus irodalmat, ezért nem tudok véleményt mondani. Persze, nem mindig sikerül, de törekszem rá. És hogy miért?
Mert sokan olvasnak Danielle Steelt és Nora Robertset, vagy éppen sokan szeretik a gyengébb minőségű sci-fi vagy fantasy irodalmat. És ezzel nincsen baj. Mert az olvasást valahol el kell kezdeni. Ha nem kezdi el, nem tud fejlődni. Steele-től el lehet indulni, és lehet idővel Binchyt olvasni, vagy Fforde-t. Azután lehet már könnyebb szépirodalmat ajánlani, és idővel komolyabbat... A fejlődés mindenki előtt nyitva áll.
És ha megmarad valaki egy gyengébb szerzőnél? Az miért lenne baj? Olvas. És ez a lényeg. Amikor az idős nénik mennek a polchoz, böngésznek, és mindig ugyanattól a néhány írótól választanak... Olvasnak. Gyenge szemmel, betegen, de eljönnek a könyvtárba, mert van igényük rá. És ez jó.
Vagy a fiatalok, akik csak és kizárólag egy bizonyos kiadó könyveit olvassák... Olvassák, miért gond ez? Abból is van jobb és gyengébb minőségű regény. És kamaszként miért olvasnák a Zendülés a Caine hadihajón-t? Azért, mert én azt olvastam? Mindenki más. És lehet, hogy ha az én kamaszkoromban lettek volna "pöttyös könyvek", én is azokat vettem volna kézbe. Nos, voltak, persze pöttyös könyvek, csak azok más pöttyök voltak, és szerettem őket. :-)

Nos, csak azt akartam ebből kihozni, hogy mindenki más. Mindenki más szeret, más az ízlése, más az érdeklődése, és annak is örülni kell, hogy olvasnak az emberek. Hiszen olvasni jó. Akkor tudunk kiszakadni a sokszor elkeserítő, nehéz, és szürke életből.
Soha, senkit nem szabad elítélni és kigúnyolni az olvasmányai miatt. Egyrészt, mert akkor ne csodálkozzunk, ha nekünk is a képünkbe röhögnek majd egyszer, másrészt, mert ezzel sértőek és bántóak vagyunk, és talán valakinek ez az első könyve, amit kézbe vett, és ha így viselkedünk, leteszi a könyvet, és többé nem vesz a kezébe másikat.
Senki nem érdemli ezt meg.

Április 11. A Költészet Napja

Életem első verseskötetét nagyjából hatévesen kaptam, egy gyerekeknek készült József Attila-kötet volt. Sokat olvasgattam, egy idő után fejből mondtam a verseket. Megvan még mindig a kötet, nagy becsben tartom. És hogy miért jutott ez eszembe? Mert ma van a Költészet Napja, József Attila születésnapja.

József Attila: Születésnapomra

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

Kisiskolásként, elsős kisgyerekként legkedvesebb játékom volt, amikor apummal felváltva olvastunk verseket magnóra, és azután visszahallgattuk. Így ismerkedtem meg egésze fiatalon Adyval, Radnótival, Petőfivel, Babits-csal, vagy éppen József Attila többi versével. És így lettek szívemnek kedvesek ezek a költők. Máig élénken él bennem a kép, ahogyan apum Arany János Hídavatását olvassa a földön ülve, a nappali közepén. Én mellette, előttünk a magnó.
Meglepő lehet, hogy hatévesen már ilyen komoly olvasmányaim voltak. Szerencsés voltam: apum óvodás koromban megtanított írni, olvasni, számolni. Még most is kedves számomra az Esti hírlap, hiszen azt böngésztem minden nap.

Ma felkeléskor egy Vajda-vers sorai bukkantak fel elmémben, középiskolában tanultam, azóta is szeretem. Biztosan sokan ismerik, de azért megosztom.

Vajda János: Húsz év múlva

Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...

2016 januárjában olvastam

Az idei év meglehetősen aktív olvasással indult. Január elsején kezdtem el Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! című regényét egy nagyszerű, molyos TEO keretében.
Amikor belekezdtem a könyvbe, azt éreztem, ez rettentően lassú, és nem tudtam, vajon várható-e egy kis gyorsítás a történetben. Azt gondoltam, hogy a gyerekek csak „kiegészítői” lesznek a pernek. Nem gondoltam, hogy – bizonyos szempontból – a per a kiegészítője a gyerekek történetének, a város társadalmának bemutatásának.
Ennek ellenére nagyon jól haladtam az olvasással. Kifejezetten olvastatta magát a történet, észre sem vettem, és újra és újra elolvastam tíz oldalt. Azután pedig… teljesen magával ragadott a regény. Nem bírtam letenni, szó szerint így volt.
Ez a könyv… nem hittem, hogy ennyire fájni fog. Ahogy elkezdődött a per, s vége lett, folyamatosan Martin Luther King járt a fejemben.
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1963_augusztus_28_…
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/van-egy-almom-a-tel…
http://moly.hu/konyvek/harper-lee-ne-bantsatok-a-feketerigot/en-es-a-konyv/csgabi
Georges Simenon: Fej nélküli holttest-je nem hozta számomra azt  színvonalat, amit a belga írótól addig megszoktam, és ezt nagyon sajnáltam, mert kifejezetten kedvencem Simenon. Talán rossz passzban volt írás közben, vagy nem élvezetből írta a regényt, hanem a kiadó nyüstölte egy újabb könyvért - nem tudom.
Nyomasztó emberek voltak ennek a könyvnek a szereplői. Még a hulla is nyomasztó volt a szőrös testével. És hiába próbáltam együtt gondolkodni és érezni a főfelügyelővel, akkor sem voltam képes megérteni Calas asszonyt. Antoine egy idegesítő tejfelesszájú volt, viszont a hosszúszőrű, vörös macska tetszett. Abszolút feldobta a jelenlétével a történetet.
Persze – szokás szerint – Maigret itt is minden napszakban elfogyasztott valamit: bor, sör vagy calvados, de ez hozzá tartozik a főfelügyelő személyiségéhez, ha egy regényben nem inna, nagyfokú hiányérzetem lenne.
 http://moly.hu/konyvek/georges-simenon-fej-nelkuli-holttest/en-es-a-konyv/csgabi
Ezzel a könyvvel szemben azonban egy másik krimit, Simenon: Maigret és a titokzatos lány, feltornázta a szememben az író kicsit megroggyant tekintélyét.
Igazi, tipikus Maigret-krimi. Sok pernaud, calvados, fehér bor – és Maigret társadalom-érzékeny és az áldozat személyiségét, történetét rendkívül fontosnak tartó nyomozási módszere. Szeretem Simenon krimijeit. Egyrészt, mert nagyon érzékletesen mutatja be Párizst, kiváló a krimik hangulata; másrészt szeretem a gyilkossági csoport nyomozóit is. A sokéves olvasás alatt a szívemhez nőttek mindannyian. Mindig jó olvasni róluk.
http://moly.hu/konyvek/georges-simenon-maigret-es-a-titokzatos-lany/en-es-a-konyv/csgabi
Több Agatha Christie-krimit is elolvastam januárban:
- A szárnyak szava http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-a-szarnyak-szava/en-es-a-konyv/csgabi
- Az Álmok Háza http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-az-almok-haza/en-es-a-konyv/csgabi
- Gyilkosság a csendes házban http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-gyilkossag-a-csendes-hazban/en-es-a-konyv/csgabi
- A titokzatos Kék Vonat http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-a-titokzatos-kek-vonat/en-es-a-konyv/csgabi
Egyrészt szeretem Christie-t, másrészt néhány kihíváshoz is kellettek a regények. Kellemest a hasznossal. :-)
Ebben a hónapban elég sok bűnügyi történetet olvastam el, köztük egy Karin Alvtegen-regényt is. Ha tudtam volna, mire számítsak, jobban felkészülök rá lelkileg. Felkavaró, ütős könyv. http://moly.hu/konyvek/karin-alvtegen-arnyak/en-es-a-konyv/csgabi
Izlandi könyvet is kerestem még, és így akadtam rá Halldór Kiljan Laxness-re, és A jó papkisasszonyra. Nagyon nehéz volt megszerezni ezt a könyvet! Alig volt meg könyvtárban, én is csak könyvtárközi kölcsönzéssel tudtam hozzájutni. Érthetetlen, mert remek könyv, bár abból a szempontból érthető, hogy régen adták ki, valószínűleg abban az időben nem élvezett elsőbbséget az izlandi irodalom a magyar könyvtárakban.
http://moly.hu/konyvek/halldor-kiljan-laxness-a-jo-papkisasszony/en-es-a-konyv/csgabi

Nosztalgiázni szerettem volna. Tizenévesen és húszas éveim elején nagyon szerettem Jane Austen és a Bronte-nővérek könyveit, hát fogtam magam, és elkezdtem a Meggyőző érvek-et. Annyit mondhatok, ezek a könyvek korhatárosak - nálam legalábbis azok. :-) Kinőttem belőlük. Már nem tudtam beleélni magam, nem tudott lekötni a történet. És nem azért, mert lassú volt, hiszen most is egy lassú történetet olvasok.
Befejeztem a tavaly novemberben elkezdett novelláskötetet is, az Erki Edit szerkesztésében megjelent A hajdani hangos Budapestet. 2015-ben az őszi Bradbury-olvasásra kezdtem el, így csúszott át erre az évre a befejezés. Találtam a könyvben nagyon kellemes novellákat, de sajnos nem változott meg a véleményem azzal kapcsolatban, hogy az elbeszélések nem állnak túl közel hozzám. Van, ami kiváló, de a legtöbbet túlságosan rövidnek érzem. Mire belejövök, már vége is. Mindenesetre a régen volt Budapest fantasztikus hangulatát átadta a kötet.
Idén év elején lett vége egy kihívásnak a Molyon, egy LMBTQ-kihívásnak. Erre olvastam januárban három könyvet is:
- Annamarie Jagose: Bevezetés a queer-elméletbe http://moly.hu/konyvek/annamarie-jagose-bevezetes-a-queer-elmeletbe/en-es-a-konyv/csgabi
- Jean Boisson: A rózsaszín háromszög http://moly.hu/konyvek/jean-boisson-a-rozsaszin-haromszog/en-es-a-konyv/csgabi
- Czére Gyöngyvér: A férfiak elárulása  http://moly.hu/konyvek/czere-gyongyver-a-ferfiak-elarulasa/en-es-a-konyv/csgabi
Januárban elég sok könyvet más könyvtárból, könyvtárközivel szereztem meg; mondanom sem kell, ez és a Bevezetés a queer-elméletbe című is ilyen volt - de csak azért, hogy a kolléganőm ne unatkozzon :-))

B. S. Aldrich két könyvét olvastam eddig, most sorra került egy harmadik is, a Családi kör. Kicsi, vékonyka könyv, ezt is könyvtárközi kölcsönzéssel sikerült megszereznem, mert nem volt meg nálunk. Gyorsan végeztem vele, nem volt "nagy szám", ahogy mondani szokás, de egynek jó volt. Könnyed kis regény, a komolyabb témák között pont jó volt lazításnak.
És... ha jót akarsz, nem olvasod el Carmen Posadas krimijét, a Meghívás gyilkosságra címűt. Egyrészt nem jól van megírva; másrészt tele van Agatha Christie krimijeinek spoilerjével. Kihagyható könyv, csak ezt mondhatom.
http://moly.hu/konyvek/b-s-aldrich-csaladi-kor/en-es-a-konyv/csgabi
http://moly.hu/konyvek/carmen-posadas-meghivas-gyilkossagra/en-es-a-konyv/csgabi

Változatos hónap volt az év első hónapja, nem is értem, hogyan bírtam ennyi könyvvel, de valahogyan jól ment az olvasás. Tudni kell, hogy lassan olvasok - általában :-) -, ez nem a könyvek hibája, hanem a szememé. Van azonban, hogy megtáltosodom, és legmerészebb álmaimat is túlszárnyalom a sebességemmel.
Néha jó ez, néha az jut eszembe, vajon jó-e? Hiszen előfordult már, hogy vissza akartam idézni egy fél-egy évvel azelőtti olvasásomat, és alig derengett valami a tartalomból és az élményből.

A múlt szombaton kihozott egyik könyvet, Raj Kamal Jha: Kalkuttai éjszakák című könyvét kezdtem el olvasni a héten; és vagy az időjárás az oka, vagy a könyv speciális, lassú, indiai hangulata, de ahogy belekezdek, néhány oldal után rám tör az álmosság. Most csütörtökön, munka után, elmentem sétálni a Margitszigetre. Sétáltam, majd leültem olvasni. Az idő csodás volt, a fák illatoztak - én pedig megint majdnem elaludtam a könyv olvasása közben. Pedig jó könyv, igazán varázslatos és megható, szívbe markoló. Már majdnem a feléig eljutottam, tetszik a történet. Talán ezen a hétvégén be is tudom fejezni.

Szombati könyvtárlátogatás

Pénteken szerettem volna beugrani a 13. kerületi, Dagály utcai FSZEK könyvtárba, de a fáradtság erősebb volt, mint én. Nem is baj. Szombaton két könyvet vittem vissza, egy van Gulik-könyvet, a Költők és gyilkosok-at, és egy skandináv krimit, az Emlékszem rád-ot.
A VII. századi Kínában játszódó krimi kifejezetten tetszett, most találkoztam először a szerzővel. Di bíró története - azt kell mondanom - engem erősen emlékeztetett Agatha Christie regényeire. Finom mozgások, nem túl vérszomjas gyilkosságok és a vidéki város és társadalom bemutatása ragadott meg van Gulik könyvében. A különbség csupán a kor és a helyszín voltak. A csavar ugyanúgy megtalálható volt itt is, és persze teljesen eltévedtem a gyanúmmal. Remek könyv volt, laza kikapcsolódást adhat és ad egy nehezebb, megterhelőbb olvasás után.
Az Emlékszem rád-ot is több molyos kihívás kapcsán vettem a kezembe. Ahogyan Karin Alvtegen Árnyak című könyve esetében, itt is arra jutottam, hogy nem az a klasszikus skandináv krimi, amit bele tudnék illeszteni a sorozatba.
Nos, de a lényeg, hogy visszavettem őket a könyvtárba, esélyt adva a többi olvasónak, hogy megismerkedjenek velük.
A szépirodalom között kóboroltam, amikor szembe jött velem Raj Kamal Jha könyve, a Kalkuttai éjszakák. Meglepetésemre az Ulpius-ház adta ki még 15 éve. Mivel a sorozat többi része fel volt tüntetve a könyv utolsó lapjain, szemezgettem belőlük. Kíváncsi vagyok, milyen élményt kapok tőlük.
Ismail Kadare: Kettétört ápriis
Michael Cunningham: Otthon a világ végén
Deborah Moggach: Tulipánláz
Zoe Jenny: Virágporszoba
Az emeleten kóborolva jött velem szembe egy visszahozott könyv, A spanyol irodalom rövid története, és mivel eszembe jutott erről, hogy jelentkeztem egy spanyol kihívásra, hát azonnal bújni is kezdtem, ötletek után kutatva az olvasáshoz. Sok érdekesnek tűnő könyvet találtam, egyelőre Juan Goytisolo: Személyleírás c. regényét választottam ki, és hoztam haza, mellé pedig "lazításképpen" Demszky Gábor könyvét, az Elveszett szabadságot cipeltem.

A kezdet

Néhány napja vettem a kezembe, és kezdtem el olvasni Nick Hornby könyvét, a Vájtfülűek brancsa címűt. Ma jött a hatalmas késztetés, hogy érdekes lenne könyves-filmes élményeimet "papírra" vetni, hát belekezdek.
Nem tudom, mi fog ebből kijönni. Lehet, hogy annyira bénának fogom érezni, hogy kitörlöm az egész blogot a csudába; de persze az is lehet, hogy a zsenialitás hatja majd át, és rendszeresen olvasnak majd könyveket, vagy néznek majd filmeket az én ajánlásaim alapján. Sőt! Akár könyv is készülhet majd belőle, mint Hornby könyve, és milliók fognak rajongani értem. :-)
Sok múlik az is, mennyire leszek fáradt, mennyire lesz kedvem, vagy éppen nem lesz, amikor írnom kellene. Most lelkes vagyok.
Ami pedig még ide kívánkozik: annyira szimpatikusan ír Hornby, hogy a Molyon azonnal várólistára is tettem két könyvét, az Egy fiúról-t, és a Hogyan legyünk jók? című regényt.