Nicole Krauss:A szerelem története

Nicole Krauss:A szerelem története
Magvető Kiadó, Budapest, 2017. 341 p.

Fülszöveg:

Egy rég elvesztettnek hitt könyv előkerül, hogy titokzatos módon összekapcsolja egy öregember és egy tizenéves kislány sorsát. Leo hetven évvel ezelőtt egy lengyel kisvárosban beleszeretett egy lányba és megírta A szerelem történetét. A háborús időket túlélő könyv mesés helyzeteket, nagy szerelmeket idézett elő, s főhőséről kapta Alma, a tizennégy éves New York-i lány a nevét. Alma egy napon nekiindul, hogy felkutassa névadóját, és jóra fordítsa családja sorsát. E sorsok találkozása A szerelem története - örömmel és fájdalommal, sírással és nevetéssel átszőtt mese, amely Nicole Krausst napjaink legjobb írói közé emelte.

Nehezen írok erről a könyvről. Az elején remekül haladtam, aztán egyre nehezebben ment a történet befogadása. Miért? Nem tudom, de tény, hogy januárban kezdtem el, és csak nyár végén fejeztem be a regényt. Pedig jó volt, tetszett, komolyan. 
Az is hozzájárulhat, hogy egy idő után nehéz volt kiigazodni a történetben, a cselekményben. Az idősíkok közötti ugrálások zavartak; pedig ilyen ritkán történik velem. Az a fajta könyv ez, amit újra kell majd olvasnom. Eddig egyszer történt velem, hogy az utolsó oldal elolvasása után arra gondoltam, záros határidőn belül ismét kézbe kell vennem a regényt: Halldór Kiljan Laxness: Kereszténység a Gleccser aljában című könyve esetében. Meg is történt, szinte napra pontosan egy évvel az első olvasás után ismét elolvastam ezt a különös regényt, és határozottan jobban megértettem, közelebb került hozzám. Biztos vagyok benne, hogy Krauss könyvével is így lesz.

Köszönöm a Magvető Kiadónak, hogy lehetőséget biztosított számomra a könyv elolvasására.

Hargitai Miklós: És bocsásd meg vétkeinket

Hargitai Miklós: És bocsásd meg vétkeinket
Európa Kiadó, Budapest 2018. 353 p.

Fülszöveg:

Azért mondott igent az Istennek, mert nemet mondott neki egy lány. Azért állt az egyház szolgálatába, mert nem akarta, hogy a világi hatalomnak köze legyen az életéhez. De a politika elől a gyóntatószékben sem lehet elbújni, és a kísértés a templom falai között is megtalál.

A pap, aki a történetet elmeséli, a saját kárán tanulja meg, hogy a lelki békességet olykor könnyebb elveszíteni a templomban, mint megtalálni. Ráébred, hogy az isteni parancsolatokon túl semmi sincs kőbe vésve, és néhány gyónás nyomán - amelyekbe mi is belehallgathatunk - úgyszólván minden megkérdőjeleződik benne, amiben addig szilárdan hitt.

A gyónás remek alkalom mindannak a végiggondolására, amire máskor nem jut idő: hit és hatalom viszonyáról, a könyörületességről, az áldozathozatalról, a felebaráti szeretetről, a világra váró csapásokról, a népvándorlásokról és a klímakatasztrófákról sehol máshol nem lehet olyan elmélyült beszélgetéseket folytatni, mint a gyóntatószékben, ahol mindenkit végighallgatnak, és minden szót megmérnek a bibliai tanítás mérlegén. Ám a gyónás kockázatos.

Hargitai Miklós. A piaristák. A Pető Intézet. A Magyar Nemzet újságíró-stúdiója. 23 év a Népszabadságnál. Egy negyedszázad a politika holdudvarában, hívőként. Egy család, megszámlálhatatlan svédországi utazás, és egy döntés, hogy mégis inkább itt, mint ott. Ez lett belőle. Ez a könyv egy papról szól. Egy elképzelt papról, meg egy elképzelt országról.

És mit gondoltam olvasás után?

Hargitai Miklós regényének cselekménye két számon fut, de természetesen a kötet végén összeérnek, és megmagyaráznak mindent.
Az első fejezet elolvasása után az első reakcióm ez volt: Aztakutyafáját! Igen, így hatott rám már az első fejezet is, és a többiben sem csalódtam. Régen olvastam ennyire izgalmas, kortárs regényt. Kortárs volt, de mégsem a teljes apátia, depresszió jellemezte, ami jónéhány magyar kortárs regény sajátja, és ami miatt nem is olvasok – sajnos – túl sok kortárs magyar kötetet.
A regény egyik szála a jelenben játszódik, ahogyan a pap munkája végzése közben a híveivel találkozik, beszélget. A másik szál a múltba visz, a pap fiatalkorába, és lassan megértjük a két szál hogyan is ér össze, hogyan találkozik egymással.
A könyv nemcsak szórakoztat, de gondolkodni valót is ad az olvasónak. Az ilyen könyveket szeretem. Ráadásul olvastatja is magát a történet, alig lehet letenni. :-)

Agatha Christie: A titkos ellenfél

Agatha Christie: A titkos ellenfél
Európa Kiadó, Budapest 2015. 336 p.

Fülszöveg:
Tommy Beresfordnak és Tuppence Cowley-nak, mint az első világháború után a legtöbb fiatalnak, nincs se pénze, se munkája. Elhatározzák hát, hogy magándetektívek lesznek, megalapítják az Ifjú Kalandorok Rt.-t, amely így hirdeti magát: Bármire kaphatók, bárhová elmennek.
Első megbízatásuk máris időzített politikai bombát rejt: azt a szigorúan titkos iratot hajkurásszák, amely rejtélyes körülmények között eltűnt, amikor a Lusitania gőzös elsüllyedt. És arra is választ keresnek, kicsoda Jane Finn. A megfoghatatlan és kegyetlen Mr. Brown gonosz szándéka pedig mindenhova követi őket.
Agatha Christie-nek ez az első, izgalmas Tommy és Tuppence-regénye, tele nemzetközi cselszövéssel és gyilkossággal.

 A népszerű írónő ebben a regényében nem megszokott főhőseit sorakoztatja fel a bűnös előkerítése érdekében. Prudence Cowley és Thomas Beresford személyében új kedvenceket avathat az az AC-rajongó, aki eddig még nem ismerte a párt. A két ifjú – kiknek első kalandja ez Christie-től – régi jó barátok, és bizony le vannak égve – ezen nincsen mit szépíteni. Nagy fába vágják hát a fejszéjüket, de nem is sejtik, hogy micsoda kalandokba bonyolódnak ezáltal.
A cselekmény pergő, a szöveg a megszokott Christie-színvonal, a két ifjú kalandort pedig gyorsan a szívébe zárja az ember.
Tetszett, hogy más volt, mint az átlagos Christie-történetek; üdítő színfolt volt ez a krimi királynőjének eddig olvasott bűnügyi regényei között.

Sarah Ivens: Erdőterápia – Sinrin-joku, avagy zöld út a boldogsághoz

Sarah Ivens: Erdőterápia – Sinrin-joku, avagy zöld út a boldogsághoz

Libri, Budapest 2018. 257 p. ISBN 978 963 433 363 0

Fülszöveg:

Ki ne érezné jobban magát egy erdei séta során vagy egy parkban elköltött uzsonna után? Lelket simogatóan üdítő érzés fog el bennünket a szabad ég alatt, a zöldben. Az állandó rohanásban mégis alig-alig vesszük észre az évszakok váltakozásának szépségét, beszorulunk a négy fal közé, s felemészt bennünket az elszigeteltség és a napi rutin.

Gyakran kimerültek és fásultak vagyunk, úgy érezzük, fojtogat minket a stressz, mégsem tudunk változtatni. Sarah Ivens könnyen megvalósítható, szórakoztató ötletekkel teli, inspiráló kötete ebben segít. Megtanulhatjuk belőle, miként válhat a természetben eltöltött idő a mindennapjaink részévé, akár a párunkkal vagy a gyerekeinkkel, akár egymagunkban szeretnénk élvezni jótékony hatásait. Az Erdőterápia tanácsait követve meglepő s egyben csodálatos változásokat észlelhetünk nemcsak magunkon, de a társas kapcsolatainkban is.

Sarah Ivens író, újságíró, az OK! Magazin szerkesztője. Több életmóddal kapcsolatos kötet szerzője, s rendszeresen publikál egyebek mellet a Marie Claire-ben, a Daily Mailben és a Mail on Sundayban.

Nos, az egész úgy kezdődött, hogy bementem a volt munkahelyemre, mert rendszeresen visszajárok beszélgetni, kölcsönözni (a könyvtáros munkaidő után a könyvtárat veszi célba, ez természetes), és akkor az emeleten megláttam az éppen feldolgozandó új könyvek között ezt a kötetet. Belelapoztam… és minden elkezdődött. Nagyjából egy órán át szórakoztattam kolléganőmet azzal, hogy felolvastam a könyvből, és kitárgyaltuk az éppen aktuális mondatot. Nagyon sajnáltuk a földszinten dolgozókat, hogy kimaradtak a jóból, mert mi végignevettük az időt, és Zsuzsi felkért mentorának is. Bizony!

És most megosztom veletek a kötet esszenciáját, hogy értsétek, miről beszélek; együtt a Zsuzsiban és bennem felmerülő kérdések egy részével.

Vezessünk naplót! emellett Tartsunk az ágyunk mellett egy napkelte- vagy napnyugtanaplót; (…) Minden reggel vagy este szánjunk rá 60 másodpercet, hogy köszöntsük a napot, illetve elbúcsúzzunk tőle, és jegyezzük fel, milyen volt az égbolt, és hogy éreztük magunkat…

Üljünk kenuba vagy csónakba, és vegyünk részt egy vízi kalandban!

Kerekezzünk a városban!

Táncoljunk mezítláb a vízparton! Szabaduljunk meg a cipőnktől, a gátlásainktól és az aggodalmainktól.

Nézzünk fel a sarki fényre! – gondolom itt arra gondol a szerző, miután kerekeztünk a városban, majd a vízpartra menve táncoltunk, és csónakba szálltunk, úgy nézzük a sarki fényt.

Cseréljük le azokat a barátainkat, akik negatív hatással vannak ránk.

Mindennap tegyünk meg valamit, amitől ódzkodunk! – ezt a kettőt például szuperül kombinálhatjuk, ha ódzkodunk kidobni az ominózus barátokat.

Friloftsliv a vízen: a vízterápia előnyei

… Kortyolgassuk, nézegessük, üljünk benne… – egyszerre ugyanazt a vizet, vajon?

Csodáljuk!

A tenger látványa többet ér, mint a súlya vízben! … Tehát nemcsak az ivás vagy az úszás, de még az is nagyon jót tesz az egészségünknek, ha csak nézzük a vizet, vagy csak üldögélünk mellette.

Egy biztos: semmi sem jelent akkora kikapcsolódást, mint egy kirándulás a partra. csendesen merengeni, miközben kagylót és uszadékfát gyűjtünk, vagy rákok és kagylók után kutatunk. Egy nyári nap a tengernél egyszerre a világ legtermészetesebb és legfényűzőbb dolga…

– szóval a mi esélyeink elszálltak a magyar fizetéssel, mivel nem tudunk eljutni a tengerhez, és így a boldogság ígérete is messze került. De akkor mi legyen a csórókkal?? Igyanak csapvizet, és nézzenek óriásposztert a tengerről a nappaliban?

Otthoni nyaralás

Még ha nincs is módunk valamilyen egzotikus vakációra (itt csillan fel a közalkalmazott szeme) menni, új sportok vagy időtöltések kipróbálásával megfűszerezhetjük természetbarát mindennapjainkat…

- teniszezzünk (??????????????????) egyet valamelyik helyi pályán erre hajlandó barátainkkal. (vannak még, miután kirúgtuk az ismerősök felét?) A lehető legjobb ürügy egy frissítő gyümölcsös  koktél elfogyasztására is.

- béreljünk kajakot a legközelebbi vízisport-központban, tavon vagy folyón. (WTF??)

- röplabdázzunk egyet – a szép emberek kedvenc sportja manapság. ez komoly??

- szedjünk epret egy helyi termelőnél! – ez jó, úgyis kevés a mezőgazdasági munkás, még pénz is kaphatunk érte, ha beállunk pár napra!!

- hintázzunk vagy szundikáljunk egyet függőágyban a kertünkben! – akkor itt most visszautalnék a korábbiakra: közalkalmazott, lakótelepi lakás, stb…

- fluoreszkáló diszkó a saját kertünkben – nem értjük a kiadót

Szakítsunk a banálissal, és ne bárányokat számolgassunk egy-egy nyugtalan őszi éjszakán – számoljuk az esernyőket a mojitós poharakban…

Vegyünk egy festményt vagy képet arról a helyről, amely oly sokat jelentett nekünk.

Kánkánt járni az őszi avaron remekül beindítja az anyagcserét.

Halloween

Guy Fawkes napja

Hálaadás

Tudatos percek

Helyezzük kényelembe magunkat valahol a szabadban – lehetőleg puha avarágyon – ó, hunyjuk be a szemünket, és süppedjünk a földbe.

…

Rakjunk látványos kandallótüzet.

Csatlakozzunk egy gyerekbarát, természettudatos természetjáró csoporthoz!

Vigyünk haza a nyaralásból kagylóhéjakat és köveket! – Magyarország, komám, Magyarország!

Menjünk ki a parkba és keressünk háromszögeket, köröket, négyszögeket és oválisokat… – (na, itt már erősen kezdtünk kiakadni, eddig még bírtuk valahogyan)

A pároknak Magyarországon ötletek:

Fogjunk egy plédet, és heverjünk le valahol, ahonnan jól látni a széles, kék égboltot,…

A csillaglesés varázslatos, ha olyan helyen vagyunk, ahol minimális a fényszennyezés…

Béreljünk tandemkerékpárt…

Rakjunk tüzet… – itt szólt a másik kolléganő, hogy majd kivágja a tizediken a radiátor oldalát, és majd abban tüzet rak.

Akárhányszor szivárványt látunk, szóljunk a párunknak, hogy kívánjon valamit – ennek tuti örülne, ha éppen dolgozik, vagy épp vezet.

Egymást támogatva jussunk fel a csúcsra! – ajjaj, hogy mi jutott ennél az eszembe. :-D

Ha még többet akarunk nevetni, keressünk egy parkot, kocsmát vagy hotelt óriás sakktáblával, vagy jengázzunk a kertben. – feladom.

És ekkor…

Béreljünk lenyitható tetejű autót, és irány a vidék!

Munka után találkozzunk egy spontán randevúra, mondjuk egy koktélra egy közeli bár teraszán. – itt kolléganőm elképzelte, ahogy hazatelefonál a férjének és a kisfiának, hogy bocsi, később ér haza, mert spontán randija lesz egy bár teraszán.

Állítsunk sátrat a hátsó kertbe, és töltsük a csillagok alatt az éjszakát. – a nappali jó lesz sátorállításra? Vagy menjek egy lenyitható tetejű kocsival a tengerpartra, ott állítsak sátrat, és lefekvés előtt írjak a napnyugtanaplóba 60 másodpercig?

Na, van ám még, nem ennyi az egész, szóval fedezzétek fel ti is, hogyan lehettek boldogok. Aztán, amikor rádöbbentek, hogy nincsen pénz, Magyarországon éltek, akkor sem kell azért kétségbe esni, hogy ti már akkor soha az életben nem lehettek boldogok.

Nem ettől lesztek boldogok. Ezt a könyvet nem ide írták. Lefordították, de csak magyar nyelvre, nem pedig magyarra.

Van benne egy-két ötlet, de azt is „le kell fordítani”.

Amúgy jobban jártok, ha nem vásároljátok meg a könyvet, max. könyvtárból kölcsönzitek ki.

Ami a fizikai kialakítását illeti: nagyon szép könyv. Jó minőségű, szép a borítója, és masszív. Ennek a kötetnek az esetében a külcsín messze túlszárnyalja a belbecset a számomra.

Kellei György: Az elátkozott villa

Kellei György: Az elátkozott villa.
K. u. K. Kiadó, Budapest 2015. 292 oldal
ISBN: 9786155361272

Fülszöveg:

Modini Károly, sikeres festőművész, feleségével visszaköltözik abba a Balaton-parti villába, ahol gyerekkorát töltötte. Idős pap barátja hiába figyelmeztette annak idején, hogy soha ne térjen vissza ifjúságának helyszínére, mert a boldog múlt visszahozhatatlan. A májusi házszentelőt hamarosan gyilkosságok követik. Modini a villa halljában gyerekkori pajtása holttestére bukkan. Később újabb gyilkossággal szembesül. Ennek az áldozatnak is késsel metszették el a torkát. Két feltételezett tanút is megölnek. A tettes jégcsákányt és korcsolyát hagy hátra; a véres nyár megtelik az emlékek jeges, dermesztő titkaival. Ebbe a halálos környezetbe tér haza Amerikából szabadságra a házaspár asztrofizikus lánya, aki a fiatal rendőrhadnagynak segít a nyomozásban. De mások sem tétlenkednek a meglepő fordulatokban bővelkedő regényben.

Kiváló regény volt Kellei könyvei, az első oldaltól azonnal lekötötte a figyelmemet. Hihetetlenül hangulatos volt a történet, és nemcsak azért, mert a Balatonnál játszódott. A szerző remekül vegyítette a jelen eseményeit a múlt történéseivel; sose voltak zavaró ugrások, a visszaemlékezések „puhává tették” az egészet.
Ugyan nem értettem, miért jönnek be újabb és újabb szereplők, hiszen a felével is meg lehetett volna oldani, hogy a regény jó legyen; néha valóban olyanok szerepeltek, akik voltaképpen súlytalanok voltak a történet szempontjából, azt a pár mondatot pedig, ami esetleg lényeges volt, más szájába is lehetett volna adni. Na, de az is igaz, hogy sok könyvben ennél sokkal több kifogást is találok, szóval ez nem vont le túl sokat az élményből.

Kicsit a régi Ötvös Csöpi-filmek világában éreztem magam, amikor a múlt eseményeiről olvastam, és ez megmelengette a szívemet. Amikor pedig a jelenben történtek az események, azt szerettem, hogy nem volt tolakodóan modern a környezet, a nyelvezet.

Izgalmas krimi volt, szinte minden oldalon meglepetésekkel. Kb. a 180. oldalon jött a szörnyű heuréka-élmény, ami sokkolóan hatott rám…. Aztán, amikor beletörődtem… a végén jött egy hirtelen csavar, én meg az ültem az ágyon, és kapkodtam a fejem.
Nem tudom, kellett-e ennyire megcsavarni a végét, egy fél csavarral is döbbenetes vége lett volna, de hogy nézett volna már ki úgy a befejezés... Bár néha szeretjük a sokkoló befejezéseket.