2016. május 25-én, szerdán délután látogattam el életem első molyos olvasókörébe. Sajnos az áprilisit - habár készültem rá - ki kellett hagynom. Nos, az egész úgy indult, hogy elnéztem az órát, és fél hat helyett már fél ötre ott voltam, és persze nem értettem, miért én vagyok az egyetlen. :-)) Azután kiderült az oka "magányomnak", és türelmes várakozásba kezdtem.
Mivel nem igazán ismertem a résztvevőket, csak @Bla és @bagie mollyal találkoztam egyszer, azért azt a taktikát választottam, hogy őket fogom keresni, ha pedig nem látom őket, akkor a könyvtár előtti legnagyobb emberkupachoz fogok odamenni. Szerencsére, ahogy kiléptem a könyvtárból, megláttam @Bla-t, így nem fenyegetett a veszély, hogy vadidegeneket kérdezgessek, hogy molyok-e. Ami persze nem baj - egészen addig, amíg pozitív választ kapok. :-)
Az a helyzet, hogy idegenek között nehezen tudom elengedni magam - sokszor még olyan között is, akiket ismerek -, így kicsit aggódtam, milyen lesz a délután. Felmentünk egy kisebb, kellemes hangulat "terembe", ahol az elhelyezkedés után szerencsére volt, aki elindítsa a beszélgetést (@Bla és @B_Niki), és ha lanyhulna, csiholja egy kicsit a lángot. Ennek kifejezetten örültem, és bevallom azt is: irigyeltem őket hihetetlen tudások és felkészültségük miatt. Az járt sokszor a fejemben: hogy lehet így felkészülni; hogyan lehet egyáltalán ennyit olvasni? Én munka mellett nem tudok ennyi időt szánni rá - de tény, hogy sajnos lassan olvasok a látótérszűkületem miatt, amely elég nagyfokú jobb oldalon, és a látásom is tompább, mint 20 éves korom előtt.
De amikor jött a bemutatkozás, ahh, ha ezt tudom, előtte egy hétig csak erre készülök. :-) Sajnos nem megy nekem ez, a mások előtt beszélni - akár magamról, akár másról. Már az általános és középiskolában is gyűlöltem felelni, azóta sem múlt ez el, pont ezért volt pokol, amikor februárban 50 ember előtt kellett esélyegyenlőségi előadás tartanom a munkahelyemen. Főleg, hogy előtte másfél héttel a derekamba is becsípődött egy ideg, és alig bírtam állni 20 percen át. :-)
Kolléganőm mondta az előadás után, hogy volt egy pillanat, amikor azt hitte, össze fogok esni. :-D
Na, de visszatérve az olvasóköri találkozóhoz:
Ha magamról kell beszélni: nem jut eszembe semmi "értelmes". :-D Mit mondjak magamról? Hogy kétszer voltam az Élet Menetén Auschwitz-Birkenauban? Hogy kétszer voltam a melegfelvonuláson, és hogy a "vak komondor" esete után benne voltam a tüntetés szervezésében, és hogy néhány ismerősömmel egyesület szervezésébe is kezdtünk? Hogy egy évig újságírást tanultam Havas Henrik iskolájában, a Budapest Média Intézetben, és én voltam az egész iskolában az egyetlen, aki kedvelte-szerette HH-t? Mint ahogyan a bajai Eötvös József Főiskolán is szerintem én voltam az egyetlen, aki kedvelte-szerette Baráthné dr. Hajdú Ágnest? Amikor néhány évig - érettségi után - szociális területen szerettem volna képezni magam, remek tervet dolgoztam ki magamban a hajléktalanság - ha nem is felszámolására, mert az lehetetlen, de csökkentésére. Vagy hogy mennyire szégyellem magam, amiért nem tudok már hetente egy kétszázast adni annak a férfinek, aki minden nap a Fedél nélkül-t árulja a Gyöngyösi utcai metrónál?
Szóval nehéz ügy, és ilyen esetekben nagyon esetlen vagyok.
Jó volt hallani, hogy ki mit olvasott az orosz irodalom területéről. A Pénzt Marijának ajánlása annyira megfogott, hogy ki is hoztam két nappal később a FSZEK Dagály utcai tagkönyvtárából. de remek volt @B_Niki ajánlása is a Pelevin-könyvről, és bár abszolút nem hasonló, mégis kicsit talán az, folyton Bunuel Az öldöklő angyal című remek filmje járt a fejemben. Tényleg, ezt még nem is meséltem el neki. :-)
@Bla Hodorkovszkij-ról olvasott, ami külön öröm volt nekem, mert kedvelem Hodorkovszkij-t, és én is tervezem elolvasni a Harcolok a szabadságért és a Mihail Hodorkovszkij cím könyveket - csak lesz rá valamikor időm. :-)
De én valamiért vonzódom a bűnözőkhöz, szóval ezen már nem is csodálkozom. :-)
@Ákos_Tóth és @Morpheusz előadását, értékelését is öröm volt hallgatni, mint ahogyan a többiekét is. Én egy Akunyin-könyvvel készültem az alkalomra, bár akkorra még nem tudtam befejezni. Örülök, hogy ezt a szerzőt "vettem le" a polcról a könyvtárban, tényleg csak az volt a lényeg, hogy orosz(nak tűnő személy), nem csalódtam a történetben, sőt! Fogok még olvasni a szerzőtől.
Na, de a lényeg: jól éreztem magam, és remélem, hogy a következőre is el fogok tudni menni - talán akkor már lazább leszek. :-)
Pénteken beugrottam a háziorvos és a séta után a Dagály utcai könyvtárba (csütörtökön és pénteken táppénzen voltam) kora délután, visszavittem néhány könyvet, és ki is vettem párat, köztük a már említett Pénzt Marijának címűt. Ezen túl kihoztam Marta Gómez Mata Anyukák világa c. gyerekkönyvét, illetve Pszikhundakisz görög szerző A krétai futár-ját (a téma is izgalmas, illetve jó lesz a nemzet-es kihívásokhoz :-)) és Benjamin Lebert Crazy-jét (csak levettem a polcról, majd elválik, tetszik-e).
Hát, így telt a hetem, hamarosan megírom az április olvasásaim összefoglalását, majd a májusit is.
„A települések éppoly némák voltak, mint az út.
Imitt-amott néhány elszórt ház, amely meredek teteje fölé füstbokréták
kúsztak. "Háznak nevezzük azt a kőépületet, kunyhót vagy bármilyen más
építményt, amelynek tűzhelyköve van, és füstöt bocsát ki.” Gjerg nem
tudta, miért jutott eszébe a Kanúnnak ez a meghatározása, amelyet
gyerekkora óta ismert. „Senki sem léphet be egy házba anélkül, hogy
előbb az udvarról be ne kiáltana.” De én sehová sem akarok sem
bezörgetni, sem bemenni, gondolta panaszosan." (22. oldal)
„Másfél évvel azután, hogy a bátyját megölték, az anyja végre
kimosta az inget, amelyet aznap viselt. Másfél éven át lógott a vérrel
átitatott ing a ház felső szintjéről, gy, ahogyan a Kanún előírta.
Amikor a vérfoltok sárgulni kezdtek, az emberek azt mondták: biztos jele
ez annak, hogy a halott szenved, és bosszúra áhítozik. Az ing
csalhatatlan barométerként jelezte, hogy mikor van itt a bosszú ideje. A
halott az ing révén küldte a maga jelzéseit a föld mélyéről, ahol
pihent.” (19. oldal)
„Papoknak a vérbosszúban nincsen keresnivalójuk.” "Egyazon család vagy nemzetség sírjai között idegen sírjának nincs helye."
Szerette volna hangosan kimondani, hogy „Most már elég”, de nem volt
hozzá ereje. Fejér lehorgasztva ment tovább, egyenletes iramban.
Távolabbról odalátszott egy fogadó teteje, majd egy kolostor, majd egy
újabb juhnyáj; azon is túl felszálló füst, amely talán egy településre
utalt; sok évszázados törvények vonatkoztak mindezekre a jelenségekre.
Nem lehetett kitérni előlük. Ez még soha senkinek sem sikerült. És
mégis… „Papoknak a vérbosszúban nincs keresnivalójuk” -- ismételte
magába; ez volt a törvények könyvének egyik legismertebb cikkelye." (25.
oldal)
"Később, az este folyamán Bessian visszatért legkedvesebb
vesszőparipájához, a vendég és a vendégszeretet kérdéséhez, és
elmagyarázta neki, hogy a vendég fogalmának, mint minden nagy eszmének,
megvan a maga fenséges és a maga groteszk vonatkozása.
– Bennünket például ezen a mai estén isteni hatalommal ruháztak fel –
mondta. – Bármilyen őrültséget elkövethetünk, akár még gyilkolhatunk
is, és a házigazda vállalni fogja a felelősséget, mert odainvitált
bennünket az asztalához. A vendégszeretettel együtt járnak bizonyos
kötelezettségek, mondja a Kanún, de vannak határok, amelyeket még mi,
istenek sem léphetünk át. Számunkra, mint már utaltam rá, minden
lehetséges, de egy dolog tiltva van: nem emelhetjük fel a tűzhelyen álló
fazék fedőjét. – Diana alig bírta visszatartani a nevetését. – Micsoda
ostobaság – mormolta. – Lehet – felelte Bessian –, de akkor is így van.
Ha én ma este ilyesmire vetemednék, a ház gazdája azonnal felállna, az
ablakhoz lépne, és félelmetes ordítással adná a falu tudtára, hogy egy
vendég meggyalázta asztalát. És ettől a perctől fogva a vendégből
halálos ellenség lesz. – De miért? – firtatta Diana. – Miért kell ennek
így lennie? – Bessian vállat vont. – Nem tudom – felelte. – Nem tudom,
hogyan magyarázzam el. Talán az a dolgok rendje, hogy minden nagy
eszmének meglegyen a maga kis fonáksága, amely nem csökkenti értékét,
csak hozzáférhetőbbé teszi." (84. oldal)
Kanún: https://en.wikipedia.org/wiki/Kanun_%28Albania%29
http://e5.hu/utazas/2007_albania/page_naplo.php
http://albania.cafeblog.hu/2014/11/12/a-verbosszu-es-am…
Ijesztő társadalmon, ijesztő szokásjoggal; nem szívesen látogatnék el Albániába, ki tudja, a hegyekben mennyire él még a Kanún, a végén még halálra ítélnek, amiért felemelem egy fazékról a fedőt egy kulla konyhájában...
