2016. május 29., vasárnap

Molyklub-os olvasókör és könyvtárlátogatás.

2016. május 25-én, szerdán délután látogattam el életem első molyos olvasókörébe. Sajnos az áprilisit - habár készültem rá - ki kellett hagynom. Nos, az egész úgy indult, hogy elnéztem az órát, és fél hat helyett már fél ötre ott voltam, és persze nem értettem, miért én vagyok az egyetlen. :-)) Azután kiderült az oka "magányomnak", és türelmes várakozásba kezdtem.
Mivel nem igazán ismertem a résztvevőket, csak @Bla és @bagie mollyal találkoztam egyszer, azért azt a taktikát választottam, hogy őket fogom keresni, ha pedig nem látom őket, akkor a könyvtár előtti legnagyobb emberkupachoz fogok odamenni. Szerencsére, ahogy kiléptem a könyvtárból, megláttam @Bla-t, így nem fenyegetett a veszély, hogy vadidegeneket kérdezgessek, hogy molyok-e. Ami persze nem baj - egészen addig, amíg pozitív választ kapok. :-)
Az a helyzet, hogy idegenek között nehezen tudom elengedni magam - sokszor még olyan között is, akiket ismerek -, így kicsit aggódtam, milyen lesz a délután. Felmentünk egy kisebb, kellemes hangulat "terembe", ahol az elhelyezkedés után szerencsére volt, aki elindítsa a beszélgetést (@Bla és @B_Niki), és ha lanyhulna, csiholja egy kicsit a lángot. Ennek kifejezetten örültem, és bevallom azt is: irigyeltem őket hihetetlen tudások és felkészültségük miatt. Az járt sokszor a fejemben: hogy lehet így felkészülni; hogyan lehet egyáltalán ennyit olvasni? Én munka mellett nem tudok ennyi időt szánni rá - de tény, hogy sajnos lassan olvasok a látótérszűkületem miatt, amely elég nagyfokú jobb oldalon, és a látásom is tompább, mint 20 éves korom előtt.
De amikor jött a bemutatkozás, ahh, ha ezt tudom, előtte egy hétig csak erre készülök. :-) Sajnos nem megy nekem ez, a mások előtt beszélni - akár magamról, akár másról. Már az általános és középiskolában is gyűlöltem felelni, azóta sem múlt ez el, pont ezért volt pokol, amikor februárban 50 ember előtt kellett esélyegyenlőségi előadás tartanom a munkahelyemen. Főleg, hogy előtte másfél héttel a derekamba is becsípődött egy ideg, és alig bírtam állni 20 percen át. :-)
Kolléganőm mondta az előadás után, hogy volt egy pillanat, amikor azt hitte, össze fogok esni. :-D
Na, de visszatérve az olvasóköri találkozóhoz:
Ha magamról kell beszélni: nem jut eszembe semmi "értelmes". :-D Mit mondjak magamról? Hogy kétszer voltam az Élet Menetén Auschwitz-Birkenauban? Hogy kétszer voltam a melegfelvonuláson, és hogy a "vak komondor" esete után benne voltam a tüntetés szervezésében, és hogy néhány ismerősömmel egyesület szervezésébe is kezdtünk? Hogy egy évig újságírást tanultam Havas Henrik iskolájában, a Budapest Média Intézetben, és én voltam az egész iskolában az egyetlen, aki kedvelte-szerette HH-t? Mint ahogyan a bajai Eötvös József Főiskolán is szerintem én voltam az egyetlen, aki kedvelte-szerette Baráthné dr. Hajdú Ágnest? Amikor néhány évig - érettségi után - szociális területen szerettem volna képezni magam, remek tervet dolgoztam ki magamban a hajléktalanság - ha nem is felszámolására, mert az lehetetlen, de csökkentésére. Vagy hogy mennyire szégyellem magam, amiért nem tudok már hetente egy kétszázast adni annak a férfinek, aki minden nap a Fedél nélkül-t árulja a Gyöngyösi utcai metrónál?
Szóval nehéz ügy, és ilyen esetekben nagyon esetlen vagyok.
Jó volt hallani, hogy ki mit olvasott az orosz irodalom területéről. A Pénzt Marijának ajánlása annyira megfogott, hogy ki is hoztam két nappal később a FSZEK Dagály utcai tagkönyvtárából. de remek volt @B_Niki ajánlása is a Pelevin-könyvről, és bár abszolút nem hasonló, mégis kicsit talán az, folyton Bunuel Az öldöklő angyal című remek filmje járt a fejemben. Tényleg, ezt még nem is meséltem el neki. :-)
@Bla Hodorkovszkij-ról olvasott, ami külön öröm volt nekem, mert kedvelem Hodorkovszkij-t, és én is tervezem elolvasni a Harcolok a szabadságért és a Mihail Hodorkovszkij cím könyveket - csak lesz rá valamikor időm. :-)
De én valamiért vonzódom a bűnözőkhöz, szóval ezen már nem is csodálkozom. :-)
@Ákos_Tóth és @Morpheusz előadását, értékelését is öröm volt hallgatni, mint ahogyan a többiekét is. Én egy Akunyin-könyvvel készültem az alkalomra, bár akkorra még nem tudtam befejezni. Örülök, hogy ezt a szerzőt "vettem le" a polcról a könyvtárban, tényleg csak az volt a lényeg, hogy orosz(nak tűnő személy), nem csalódtam a történetben, sőt! Fogok még olvasni a szerzőtől.


Na, de a lényeg: jól éreztem magam, és remélem, hogy a következőre is el fogok tudni menni - talán akkor már lazább leszek. :-)


Pénteken beugrottam a háziorvos és a séta után a Dagály utcai könyvtárba (csütörtökön és pénteken táppénzen voltam) kora délután, visszavittem néhány könyvet, és ki is vettem párat, köztük a már említett Pénzt Marijának címűt. Ezen túl kihoztam Marta Gómez Mata Anyukák világa c. gyerekkönyvét, illetve Pszikhundakisz görög szerző A krétai futár-ját (a téma is izgalmas, illetve jó lesz a nemzet-es kihívásokhoz :-)) és Benjamin Lebert Crazy-jét (csak levettem a polcról, majd elválik, tetszik-e).


Hát, így telt a hetem, hamarosan megírom az április olvasásaim összefoglalását, majd a májusit is.

2016. május 1., vasárnap

2016 márciusában olvastam


Vészi Endre: Március

Hideg folyók megmosdattak,
erdők fái megtöröltek,
karos szelek megforgattak,
megáldottak a szegények,
hegyeken mezítláb másztam,
nyurga esőkben megáztam,
hideg földeken aludtam
sipkám holdra akasztottam.
Éles kövek borotváltak,
lomha békák kiabáltak,
fára, lombra rügyet varrtam,
mezőt fűvel betakartam,
megfürödtem jószagokban,
tücsköt dalra tanítottam,
madaraknak jeleztem,
hogy jöhetnek - megérkeztem.

Az első tavaszi hónapra is több Christie-krimi jutott, hiába, a fránya kihívások. :-)
S hogy mik jutottam márciusra?
- Laxness: Kereszténység a Gleccser aljában
- Christie: Gyilkosság méretre
- Arnaldur Indridason: Hideg nyomon
- Christie: Temetni veszélyes
- Indrek Halgra: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce
- Joseph Conrad: A sötétség mélyén
- Simenon: Maigret és a három nő
- Christie: Gyilkosság az Orient expresszen
- Christie: Találkozás a halállal
- Simenon: Aki a vonatokat nézte
- David Bianco: Brueghel
- Ács Zsuzsanna - Vas Ágnes (szerk.): Balassagyarmat régi képeslapokon
- Yrsa Sigurdardittír: Emlékszem rád
- Robert van Gulik: Költők és gyilkosok
 Szombati könyvtárlátogatás című bejegyzésemben már írtam az Emlékszem rád és a Költők és gyilkosok című könyvekről - akkor vittem vissza ezeket a Dagály utcába.
Laxness könyve nem volt az a fenomálisan lehengerlő, de még csak nagyszerűnek sem mondhatom, pedig A jó papkisasszony igazán tetszett. De hát nem írhat valaki mindig és kizárólag olyan könyveket, ami mindenkinek tetszik. Folytatódott a skadináv krimik olvasása is két könyvvel, és szeretett Georges Simenonomtól is kézbe vettem kettőt.
Érdekes könyv volt Conrad könyve, A sötétség mélyén. Azt gondolom, ahhoz, hogy igazán átélhessem, megélhessem, el kell majd még olvasnom később.

És hogy hogyan került a képbe Brueghel? .-) Nos, mert sok éve megszereztem egy könyvet: Pieter Brueghel: Gyermekjátékok . Azonnal megfogott a kép, és jó volt most olvasni is az alkotóról.

Azt hiszem, a hónap egyik legjobbja az Aki a vonatokat nézte című Simenon-könyv volt. Így írtam a regényről:
"Őrült lenne? Folyamatosan ezen agyaltam olvasás közben, hogy tényleg ennyire megkattant ez a pasas, vagy az a súlyos trauma, hogy csődbe ment a munkahelye, kihozta belőle valódi személyiségét, amit eddig elnyomott a környezete, a társadalom kedvéért?
Néha én is vágyom rá (nem, nem gyilkolásra, erőszakos tettekre), hanem arra, hogy lenne erőm minden elhagyni, magam mögött tudni. Bárcsak tudnék így tenni: nem törődni a következményekkel, csak élvezni, amit az élet ad; nem gondolkodni folyton, nem lenni ennyire felelősséggel gondolkodó.
Kicsit irigylem Popingát, amiért képes volt meglépni, amit meglépett: elhagyni egy életet, amiben nem volt boldog. Máskor arra gondoltam: a társadalom szabályokból épül fel, nem lehet felrúgni őket, mert akkor összedől a társadalom. De vajon összedől-e?
Nagyszerű regény volt ez, kiváló pszichológiai történet. Nem éreztem Kees iránt ugyan tiszteletet, és sok tettével korántsem értettem egyet; de nagyon sajnáltam is egyben a férfit."

http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-gyilkossag-az-orient-expresszen/en-es-a-konyv/csgabi
http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-talalkozas-a-halallal/en-es-a-konyv/csgabi
http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-gyilkossag-meretre/en-es-a-konyv/csgabi
http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-temetni-veszelyes/en-es-a-konyv/csgabi

http://moly.hu/konyvek/halldor-kiljan-laxness-keresztenyseg-a-gleccser-aljaban/en-es-a-konyv/csgabi
http://moly.hu/konyvek/arnaldur-indridason-hideg-nyomon/en-es-a-konyv/csgabi
http://moly.hu/konyvek/indrek-hargla-melchior-es-a-kerekeskut-utca-liderce/en-es-a-konyv/csgabi
http://moly.hu/konyvek/joseph-conrad-a-sotetseg-melyen/en-es-a-konyv/csgabi
http://moly.hu/konyvek/georges-simenon-maigret-es-a-harom-no/en-es-a-konyv/csgabi
http://moly.hu/konyvek/georges-simenon-aki-a-vonatokat-nezte/en-es-a-konyv/csgabi
http://moly.hu/konyvek/david-bianco-brueghel/en-es-a-konyv/csgabi
http://moly.hu/konyvek/acs-zsuzsanna-vas-agnes-szerk-balassagyarmat-regi-kepeslapokon/en-es-a-konyv/csgabi
http://moly.hu/konyvek/yrsa-sigurdardottir-emlekszem-rad/en-es-a-konyv/csgabi
http://moly.hu/konyvek/robert-van-gulik-koltok-es-gyilkosok/en-es-a-konyv/csgabi


Március elején egy nagyrészt érdekes könyvtári konferencián is részt vettem az OSZK-ban, melyről cikk is megjelent egy könyvtári szakfolyóiratban. Egyik kedvenc előadásom a pécsi Csorba Győző Könyvtár könyvtárosának előadása volt könyvtárbuszos szolgáltatásukról, illetve Ulrike Lang (Head of Education and Training Department, State and University Library, Hamburg Carl von Ossietzky; IFLA Education and Training Section) The only constant is change: ready to become the future librarian? címmel megtartott előadás.


Életem első Kadare-könyve - Kettétört április

 Összefoglalva a könyvet, először íme a molyos értékelésem (némi cselekményleírást tartalmaz):
"Alapvetően már mindent leírtak előttem, de hát akkor ez milyen értékelés lenne, ha annyit írnék: Olvasd el az előttem szólókat. :-)
Félelmetes és ijesztő történet volt ez; azt éreztem, mintha az őskorban jártam volna, de legalábbis a sötét középkorban. Igen, inkább a sötét középkorban, mert ilyet szerintem még az ősemberek sem műveltek egymással.
Az én európai lelkem olvasás közben minden fejezetnél abba akarta hagyni az olvasást, mert nehezen viseltem el ezt a fajta együttélést. A Kanún kegyetlen törvénykönyv, amiben egy csepp emberség sincsen.
Gjerg is ennek az áldozata, pedig nem követett el bűnt, mégis gyilkossá kell válnia, majd áldozattá ebben a szörnyű világban, amely nem ismer törvényt, csak a vérbosszút. Hány ezer ember eshetett már áldozatául a Kanúnnak az évszázadok során, pedig nem tettek semmit. Családok semmisültek meg és haltak ki a szokásjognak „köszönhetően”.
És mégis: az emberekben olyan mélyen beleívódott a Kanún, hogy egyszer sem lázadtak fel ellene, hiába haltak ki fél faluk a vérbosszú miatt. Ez iszonyatos.
Bessian és Diana is áldozata lett ennek – még ha nem is közvetlenül a szokásjognak. Az ifjú házaspár nászútra indult az Északi Fennsíkra, az Elátkozott Hegyek közé. Bessian ragaszkodott ehhez az úthoz, nem is sejtve, hogy milyen hatással lesz ez kettejükre.
A történet két szálon futott: Gjerg emberölése, majd az utána következő 30 nap; illetve az ifjú házasok egyhónapos Fennsíkon történő tartózkodása és az ott velük történtek bemutatása.
Ez a két szál aztán egy percre találkozik, hogy azután Gjerg, Diana és Bessian sose felejthessék el.
Érzelmileg nehezen olvasható könyv – haladni azonban jól lehet vele. Úgy beleéli magát az olvasó a történetbe, mintha ott lenne ő maga is a szereplők mellett, és személyes részesei lennének az eseményeknek.
Kadare zseniális író."

Szóval Kadare zseniális, de tényleg. Sok újdonságot is megtudtam az albán hegyi emberek társadalmáról a könyvből, mint amilyen a Kanún is.

„A települések éppoly némák voltak, mint az út. Imitt-amott néhány elszórt ház, amely meredek teteje fölé füstbokréták kúsztak. "Háznak nevezzük azt a kőépületet, kunyhót vagy bármilyen más építményt, amelynek tűzhelyköve van, és füstöt bocsát ki.” Gjerg nem tudta, miért jutott eszébe a Kanúnnak ez a meghatározása, amelyet gyerekkora óta ismert. „Senki sem léphet be egy házba anélkül, hogy előbb az udvarról be ne kiáltana.” De én sehová sem akarok sem bezörgetni, sem bemenni, gondolta panaszosan." (22. oldal)

„Másfél évvel azután, hogy a bátyját megölték, az anyja végre kimosta az inget, amelyet aznap viselt. Másfél éven át lógott a vérrel átitatott ing a ház felső szintjéről, gy, ahogyan a Kanún előírta. Amikor a vérfoltok sárgulni kezdtek, az emberek azt mondták: biztos jele ez annak, hogy a halott szenved, és bosszúra áhítozik. Az ing csalhatatlan barométerként jelezte, hogy mikor van itt a bosszú ideje. A halott az ing révén küldte a maga jelzéseit a föld mélyéről, ahol pihent.” (19. oldal)

„Papoknak a vérbosszúban nincsen keresnivalójuk.” "Egyazon család vagy nemzetség sírjai között idegen sírjának nincs helye."
Szerette volna hangosan kimondani, hogy „Most már elég”, de nem volt hozzá ereje. Fejér lehorgasztva ment tovább, egyenletes iramban. Távolabbról odalátszott egy fogadó teteje, majd egy kolostor, majd egy újabb juhnyáj; azon is túl felszálló füst, amely talán egy településre utalt; sok évszázados törvények vonatkoztak mindezekre a jelenségekre. Nem lehetett kitérni előlük. Ez még soha senkinek sem sikerült. És mégis… „Papoknak a vérbosszúban nincs keresnivalójuk” -- ismételte magába; ez volt a törvények könyvének egyik legismertebb cikkelye." (25. oldal)

"Később, az este folyamán Bessian visszatért legkedvesebb vesszőparipájához, a vendég és a vendégszeretet kérdéséhez, és elmagyarázta neki, hogy a vendég fogalmának, mint minden nagy eszmének, megvan a maga fenséges és a maga groteszk vonatkozása.
– Bennünket például ezen a mai estén isteni hatalommal ruháztak fel – mondta. – Bármilyen őrültséget elkövethetünk, akár még gyilkolhatunk is, és a házigazda vállalni fogja a felelősséget, mert odainvitált bennünket az asztalához. A vendégszeretettel együtt járnak bizonyos kötelezettségek, mondja a Kanún, de vannak határok, amelyeket még mi, istenek sem léphetünk át. Számunkra, mint már utaltam rá, minden lehetséges, de egy dolog tiltva van: nem emelhetjük fel a tűzhelyen álló fazék fedőjét. – Diana alig bírta visszatartani a nevetését. – Micsoda ostobaság – mormolta. – Lehet – felelte Bessian –, de akkor is így van. Ha én ma este ilyesmire vetemednék, a ház gazdája azonnal felállna, az ablakhoz lépne, és félelmetes ordítással adná a falu tudtára, hogy egy vendég meggyalázta asztalát. És ettől a perctől fogva a vendégből halálos ellenség lesz. – De miért? – firtatta Diana. – Miért kell ennek így lennie? – Bessian vállat vont. – Nem tudom – felelte. – Nem tudom, hogyan magyarázzam el. Talán az a dolgok rendje, hogy minden nagy eszmének meglegyen a maga kis fonáksága, amely nem csökkenti értékét, csak hozzáférhetőbbé teszi." (84. oldal)

Kanún: https://en.wikipedia.org/wiki/Kanun_%28Albania%29
http://e5.hu/utazas/2007_albania/page_naplo.php
http://albania.cafeblog.hu/2014/11/12/a-verbosszu-es-am…
Ijesztő társadalmon, ijesztő szokásjoggal; nem szívesen látogatnék el Albániába, ki tudja, a hegyekben mennyire él még a Kanún, a végén még halálra ítélnek, amiért felemelem egy fazékról a fedőt egy kulla konyhájában...



„A kullában pörkölt kávé szaga terjengett. Bármilyen hihetetlen, Gjerg álmos volt. Kétszer egymás után elásította magát. Bal vállához támaszkodó kis húgának ragyogó szeme távolinak tűnt, mint dombon túl két csillag.” (9. oldal)
„Rég elmúlt már éjfél, de Diana, aki hol didergett, hol izzadt két súlyos gyapjútakaró alatt, nem tudott elaludni. Az emeleten készítettek neki fekhelyet, méghozzá a padlón, a ház népéhez tartozó asszonyok és lányok között, míg Bessiant a második szinten, a vendégszobában helyezték el. Diana bizonyosra vette, hogy férjét is elkerüli az álom.” (82. oldal)
Kulla:
http://illyria.proboards.com/thread/23823/albanian-kull…
https://hu.wikipedia.org/wiki/Alb%C3%A1nia_vil%C3%A1g%C…

Annyira magával ragadott a regény, hogy még egy Balkán zónát is létrehoztam a Molyon, hogy a Balkán-félsziget országainak történetéről, kultúrájáról, művészetéről, idegenforgalmi látványosságairól meg tudjuk osztani tapasztalatainkat egymással.

Közben olvastam egy tanulmánykötetet is erről a régióról, ami nagyon hasznos és érdekes volt.
Reményi Péter (szerk.): Állam- és nemzetépítés a Nyugat-Balkánon

2016 februárban olvastam

 Azt mondhatom, hogy a tél utolsó hónapját Agatha Christie és az esélyegyenlőség uralta. Februárban ugyanis, esélyegyenlőségi referensként, 20perces előadással kellett készülnöm a munkahelyemen a dolgozóknak.
Az előadáshoz rengeteg könyvet sikerült elolvasnom - sokat nem is jelöltem a Molyon, mert nem volt ISBN számuk, így nem lehettek az adatbázisban. Akit érdekelnek az olvasmányok, megtalálja a Molyon, a 2016-os olvasásaim között.
És persze Agatha... folytattam krimijeinek olvasását, mivel szeretném befejezni a hozzá kapcsolódó Poirot-olvasós kihívást. Így tehát februárban sorra került:
- A kutya se látta http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-a-kutya-se-latta/en-es-a-konyv/csgabi
- Öt kismalac http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-ot-kismalac/en-es-a-konyv/csgabi
- Mrs. McGinty halott http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-mrs-mcginty-halott/en-es-a-konyv/csgabi

Van egy izgalmas kihívás, melynek lényege, hogy új vizeken hajózva megismerjünk számunkra eddig ismeretlen írókat. Eddig szerencsés voltam alapvetően, mert nem választottam mellé az olvasmányokkal. Mivel nemzetes kihíváshoz is jó, ezért egy osztrák krimit is kézbe vettem, a címe: Polt felügyelő sírdogál. http://moly.hu/konyvek/alfred-komarek-polt-felugyelo-sirdogal/en-es-a-konyv/csgabi Osztrák borvidék? Furcsa környezet egy bűntényhez, de nem volt rossz történet. Ha lesz még időm, olvasok a nyomozóról.
Henning Mankellt is így ismertem meg, A gyilkosnak nincs arca és a Riga kutyái nagyszerű krimik voltak.
http://moly.hu/konyvek/henning-mankell-a-gyilkosnak-nincs-arca/en-es-a-konyv/csgabi
http://moly.hu/konyvek/henning-mankell-riga-kutyai/en-es-a-konyv/csgabi
És persze A pap fia... Remélem, sokan fogják majd elolvasni ezt a könyvet, mert nagyszerű. És persze nem életet meghatározó regény, de fontos, http://moly.hu/konyvek/gyarmati-bela-a-pap-fia/en-es-a-konyv/csgabi

Katarina Mazeti Pingvinélet-ére is sor került ebben a hónapban. Már olvastam tőle, megszerettem a stílusát, és azt, hogy jelentős mondanivalója van mindegyik könyvének. Ennem a kötetben sem csalódtam.
http://moly.hu/konyvek/katarina-mazetti-pingvinelet/en-es-a-konyv/csgabi

Lehetséges, és persze igaz, hogy elég sok krimit olvasok a szépirodalom mellett, de amíg más a romantikus regényekért, a sci-fikért vagy a fantasykért rajong, addig engem a bűnügyi történetek kapcsolnak ki teljes mértékben.