2016. szeptember 30., péntek

2016 szeptemberi olvasások


Nos, mivel már a hónap utolsó napja van, és kicsit több bennem a hangulat a blogíráshoz, megírom a satnya kis szeptemberemet. :-)
Három könyv volt:
Szergej Antonov: Sötét alagutak https://moly.hu/konyvek/szergej-antonov-sotet-alagutak/en-es-a-konyv/csgabi
Georges Simenon: Maigret és az idegek harca https://moly.hu/konyvek/georges-simenon-maigret-es-az-idegek-harca/en-es-a-konyv/csgabi
Arnaldur Indridason: Gyalázat https://moly.hu/konyvek/arnaldur-indridason-gyalazat/en-es-a-konyv/csgabi
A Sötét alagutak-at még augusztus végén kezdtem el olvasni, a szeptemberi Molyklubra, de persze ezt sem sikerült befejeznem időre. Viszont: jó volt!! Pedig nem igazán szeretem a sci-fi-ket, de ez mégis tetszett. Azt hiszem, fogok még a Metro-ból olvasni.
A második egy Maigret-könyv volt, jó volt ismét kézbe venni egyet, kellemes volt a történet, és már amúgy is hiányzott  Simenon Párizsa, Franciaországa.
Az utolsó egy skadináv krimi volt, ami kéthetes sikerkönyv volt a FSZEK Lehel úti tagkönyvtárából. Ha tudom, mennyire jó, és milyen gyorsan haladok vele, nem kérek szívességet, és kérem, hogy hosszabbítsák meg. :-) Jó kis krimi volt, és nem volt olyan sötét hangulat (a téma ellenére), mint az eddigi Arnaldur Indridason-könyveknek.



2016 augusztusi olvasások

Az augusztus nem volt egy termékeny hónap - már ami az olvasásaimat illeti. Nemrég rájöttem azt hiszem), hogy miért... Kicsit besokalltam a molyos kihívásoktól. Kezdem ezt a kényszer zavarónak érezni. Így tehát nemrég több kihívásról is lejelentkeztem, hogy legalább az utolsó 4 hónapom kevesebb stresszben teljen.
Augusztusban az első könyvem egy kedves gyerekkönyv volt: Turbuly Lilla: Talált szív. A Dagály utcai gyerekkönyvtárban találtam a könyvajánló forgóállványon, és megtetszett.
https://moly.hu/konyvek/turbuly-lilla-talalt-sziv/en-es-a-konyv/csgabi
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplóját még július végén kezdtem el, hogy az augusztusi molyklubra elolvassam, de sajna nem sikerült addigra, de a lényeg, hogy nagyon tetszett a könyv. A főhősnek voltak nagyon negatív vonásai, de összességében a könyv jó volt.
https://moly.hu/konyvek/gerloczy-marton-a-csemegepultos-naploja/en-es-a-konyv/csgabi
Csorba Győző: Négy kis cica... Nos, erősen felejtős volt a könyv, nem tetszettek sem a versikék, sem pedig a képek, amik illusztrálták. Úgyhogy nem is hozom most az értékelésemet, legyen elég az, hogy nem volt jó. :-))
Viszont Donnie Eichar: Halálhegy-e remek volt! Bárkinek tudom ajánlani, akiket érdekel egy izgalmas, valós eseményen alapuló oknyomozó könyv. Bevallom, én elképzelhetőnek tartom az író végső következtetését, de nem vagyok sem tudós, sem nem nyomoztam az ügyben, csupán olvasás után így érzem.
https://moly.hu/konyvek/donnie-eichar-halalhegy/en-es-a-konyv/csgabi
B. S. Aldrich Ella kisasszony-a már egy ideje feküdt a polcomon, mint könyvtárközi kölcsönzés útján kapott könyv, többször is meghosszabbíttattam, és csak most szedtem össze magam ahhoz, hogy elolvassam. ha viszont tudtam volna, hogy ilyen kellemes kis olvasmány lesz, nem húzom eddig. Nem kell ettől a regénytől sokat várni, mégis: sokat tudott adni olvasás közben.
https://moly.hu/konyvek/b-s-aldrich-ella-kisasszony/en-es-a-konyv/csgabi
Utolsó augusztusi könyvem egy vékonyka kis szakácskönyv volt; Korpádi Péter 15-20 perces ételek című könyve. Jó kis recepteket találtam benne, néhányat a Molyon is megosztottam, és tervezem még, hogy néhányat lefotózok, és feltöltöm.

Nos, látható, ez tényleg nem volt egy durva hónap: kellemesen telt, bár voltak párnapos hullámvölgyek, amikor nem volt kedvem olvasni. Ilyen lesz a szeptember is, ebben a hónapban sem olvastam túl sokat, és szintén voltak kihagyások. Örülök, hogy lemondtam pár kihívást, hátha most már "felszabadulok".

2016. szeptember 29., csütörtök

Kulturális Örökség Hétvégéje 2016-ban 3. rész

Mivel nagyon el szerettem volna mesélni a Károlyi-kertben átélt kellemes beszélgetést, a Magyar Nemzeti Múzeum-beli látogatásom második fele mostanra maradt.
Az első részt a 18. század második felével fejezte be, most innen szeretném folytatni.
A múzeum nagyjából minden terme más és más kort mutat be, ahogy már eddig is látható volt. Szerettem mindegyiket. Fontos korszak az ország életében a 19. század, ezt mutatja be néhány terem.


Magyarországon a 19. század első fele a refomkor és a szabadságharc időszaka, míg a későbbi évtizedeket a kiegyezés és az azt követő robbanásszerű gazdasági és társadalmi fejlődés fémjelezte. A század eszméi és küzdelmei közepette születik meg a mai magyar nemzet.
https://hu.wikipedia.org/wiki/19._sz%C3%A1zad

Sásdi Tamás: Kultúra a 19. század második felében
http://korok.webnode.hu/products/kultura-a-19-szazad-masodik-feleben1/


Liszt Ferenc (1811-1886), a 19. század legnagyobb hatású zeneszerzője, kora legünnepeltebb zongoraművésze, kiemelkedő dirigense és pedagógusa,az európai zene egyik legmeghatározóbb személyisége. A Nemzeti Múzeummal már az 1840-es évekbe kapcsolatba került, mikor - beleegyezésével - olajfestmény készült róla a múzeum számára. 1856-ban az esztergomi bazilikafelavatására írt miséjének főpróbáját dirigálta a múzeum dísztermében, s két évre rá jótékony célból ismét koncertezett a múzeumban.
1973-ban, művészi pályafutásának félszázados jubileumi ünnepségei mélyen meghatották, s úgy határozott, hogy "kinek büszkesége, ha csekély művészi tehetségét Magyarhon szolgálatára felajánlhatja", s egyben ezzel a tettével " a többi művészeket is az áldozatkész hazaszeretet ösvényére buzdítsa". Ezt Pulszky Ferencnek, a múzeum igazgatójának írta 1874 májusában, s még abban az évben bekerült a múzeumba az 50 éves művészi jubileumra kapott arany és ezüst koszorú, illetve érem. A múzeumnak szánt tárgyak többsége azonban csak Liszt halála után érkezett meg.
1887 tavaszán vette a múzeum leltárba a Broadwood zongorát, a művész hét babérkoszorúját, díszkardját, arany karmesteri pálcáját, ezüst kottatartóját és több egyéb emléktárgyat, összesen 30 tételt. A bekerült tárgyakból már 1887szeptemberében kiállítás is nyílt -a Liszt-kiállítások közül az első.
A teremben, amelyben a Lisztet ábrázoló festmény és a zongora is megtekinthető, a zongoráról is olvasható ismertető.
Ahogyan a Wikipedia oldalán írják erről a korszakról:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_t%C3%B6rt%C3%A9nelem#.E2.80.9EA_boldog_b.C3.A9keid.C5.91k.E2.80.9D
"A szabadságharc leverését tömeges kivégzések és bebörtönzések, majd több mint két évtizedes diktatúra követte. Az Ausztriával történt kiegyezésre végül 1867-ben került sor, magyar részéről Deák Ferenc vezetése alatt. Ezután a Magyar Királyság a dualista berendezkedésű Osztrák-Magyar Monarchia társországa lett. Az országban az alkotmányos királyi hatalom mellett, a társadalom viszonylag szűkebb körére korlátozódó (vagyoni alapú) parlamenti demokrácia született..
A Parlament, Magyarország egyik jelképe (épült: 1885-1904).
A dualizmus korának fél évszázadát „boldog békeidőknek” is nevezik. A korszak jelképe az uralkodópár volt: az 1867-1916 között uralkodó Ferenc József és közkedvelt felesége, Erzsébet királyné („Sisi”). A korszakot a liberalizmus politikája jellemezte. Eötvös József vallásügyi miniszter 1868-as liberális reformjai keretében a világ első nemzetiségi törvényét és világszínvonalú népiskolai törvényt vezettek be. Az ország a következő évtizedekben az ipar, kereskedelem, a tudományok, művészetek, a társadalmi élet minden területén hatalmas mértékben fejlődött, jórészt behozva a nyugati országoktól való évszázados gazdasági és társadalmi lemaradást. 1873-ban Buda, Pest és Óbuda egyesítésével létrejött az új főváros. Budapest Európa leggyorsabban növekvő nagyvárosa lett, lakossága húsz év alatt megduplázódva milliósra nőtt.
A polgári osztály kialakulását segítette a nagyfokú asszimiláció, amelynek során a nemzetiségek egy része, különösen az ország németajkú lakossága magyarrá vált. A polgári fejlődésben külön megemlítendő a zsidóság szerepe, amely a liberális légkör következtében a 19. század második felében majdnem egymilliós tömegben vándorolt be az országba Kelet-Európából. Az 1895-ös XLII. törvény a zsidó vallás teljes egyenjogúsításáról rendelkezett, Nyugat-Európa országaihoz képest megkésve, emellett Magyarországon is megjelent a mindenhol feltűnő modern politikai antiszemitizmus.
A polgárság gyarapodása mellett azonban az iparosodás túl gyorsan lezajló gazdasági és társadalmi átalakulásai a paraszti osztály elnyomorodását eredményezték. A nincstelen agrárproletárok jelentős része a városokba vándorolt és a rohamosan fejlődő magyar gyárpar munkaerejét adva a munkások növekvő osztályába illeszkedett be. Az elnyomorodó falusiak másik része zsellér lett a kapitalizálódó mezőgazdasági nagybirtokon. A nyomor előli menekülés útjaként a századforduló éveiben százezrek választották a kivándorlás is, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba.”



Jó, jó... nem valami tudományos, történelmi gondolat fogott el, amikor megláttam ezt a szobabelsőt, de az első, ami eszembe jutott: haza akarom vinni ezt a lámpát :-D És ha lehet, akkor az egész szobasarkot akarom. :-))

Nemcsak az első világháborút mutatta be a kiállítás, hanem a második világháborút is, majd az azt követő éveket. Volt közöttük egy falusi iskolai belsőt bemutató terem is...



Második világháború:

A második világháború az emberiség történetének eddigi legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusa. A legelterjedtebb álláspont szerint kezdete az 1939. szeptember 1-ei, Lengyelország elleni német támadáshoz köthető. A háborút azonban egyesek már 1937. július 7-től számítják, amikor a második kínai-japán hábor. A történelemtudósok egy része szerint ugyanakkor ezen két távol-keleti ország katonai konfliktusa még nem terjedt ki a világ több pontjára, így az helyi jellegűnek értelmezhető és a világháború szoros előzményének tekinthető. A háború  Európában 1945. május 8-án Németország feltétel nélküli megadásával, míg Ázsiában szeptember 2-án Japán kapitulációjával fejeződött be.
https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1sodik_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%BA



Vessetek meg, kövezzetek meg, de én igenis szeretem a szocialista építészetet, a szocialista bútorokat. Kicsit arra emlékeztet, amikor kicsi gyerek voltam, és a nagymamámnak a bútorai között mennyire jól éreztem magam. Nem volt flancolás, barátságos, kellemes otthonnak éreztem Imádtam a foteleket, a kanapékat. És nagyon szerettem a mamám szekrényeit is. Hatalmas szívfájdalmam, ami a holmijaival történt, miután meghalt, 2011-ben...
Az állandó kiállítás egy külön témával foglalkozik, ott is készítettem egy fotót, hogy megmutathassam nektek.

Remélem, kedvet csináltam a Magyar Nemzeti Múzeumba való látogatáshoz. :-)












2016. szeptember 25., vasárnap

Kulturális Örökség Hétvégéje 2016-ban 2. rész

A Nemzeti Múzeum után a Petőfi Irodalmi Múzeum felé vettem az irányt, ahol két időszaki kiállítás is várt rám az állandó mellett. Első látogatásom a múzeumban jól sikerült, ezt kijelenthetem. Habár a pénztáros kicsi kedvetlen volt, ez nem vettem a szívemre, szerintem inkább csak fáradt lehetett már, és ez volt az oka, ettől eltekintve kedves volt. Az emeleten az állandó kiállítással kezdtem az ismerkedést, nagyon aranyosak voltak a teremre vigyázók, az egyikükkel pompásan el is beszélgettünk.


 Az állandó kiállítás után az Írói fogások című kiállítást tekintettem meg. https://pim.hu/hu/kiallitas/iroi-fogasok# Ahogyan a weboldal írja:
"„Nem történik benne semmi, csak az, hogy egy ember megeszik egy halat” – mondta Krúdy Szindbád című írását átolvasva egy nyomdász. Valóban csak ennyiről szólna Krúdy és a magyar irodalom többi, evéssel kapcsolatos műve? Mi mindent jelenthet egy étel, egy étkezés az irodalmi szövegben? Segít-e egy regény megértésében, ha tudjuk, hogy mit vacsorázott a főhős?

A Petőfi Irodalmi Múzeum új időszaki kiállításában az étkezés szerepe az irodalomban kerül terítékre. A sokszínű magyar irodalom gasztronómiai gazdagságát olyan kiemelt témákon keresztül mutatjuk be, mint például az étkezés és a szakralitás vagy az ételek és a nemzeti identitás viszonya. Az étel élvezete vagy az evésben rejlő erotika, de akár furcsaságok bekebelezése is gyakran felbukkan az irodalmi szövegekben. Ugyanakkor kiállításunkban nem hagyjuk figyelmen kívül a magyar irodalomban oly sokszor és sokak által leírt éhezést és koplalást sem; József Attila, Nagy Lajos, Móricz, Kassák műveiből vagy épp a szociográfiai irodalomból merítve képet kapunk a nélkülözésről is.
Recepteket kínálunk főművekhez és főételekhez. Képzeletbeli étlapunkon minden megtalálható az előételektől a desszertekig, Krúdy odakozmált kispörköltjétől Kosztolányi vegetáriánus étrendjén át Esterházy gulyásáig, vagy Jókai gurmé fogásaitól Ady édesanyjának süteményreceptjéig. Találkozhatunk a nagy és tehetséges evő Berda Józseffel vagy a sokszor fogyókúrázó Csukás Istvánnal. Szakácsaink között szerepel Petri György, Bächer Iván, Cserna-Szabó András és Fehér Béla.
Bemutatjuk az irodalmi értékű szakácskönyveket: Emma asszony receptgyűjteményét, Móra Ferencné és Polcz Alaine könyveit. Kiállítunk néhány olyan fontos szépirodalmi munkát is, melyek erősen magukon viselik az elmúlt évtizedben bekövetkezett gasztroforradalom nyomát. Csokonai Vitéz Mihály étkezési jegyzetei, József Attila éhezéséről szóló megrázó levele, Jókai regényrészletének, Nagy Lajos, Móra Ferenc és Móricz novelláinak, Berda József versének kézirata mellett kiállítjuk Kosztolányiné diétás füzetét, Lénárd Sándor szakácskönyvének kéziratát, Lesznai Anna süteményes receptfüzeteit, Ady édesanyjának konyhai jegyzeteit és Petri egyik menülapját is.
Könyvek, kéziratok, fotók és szövegidézetek mellett most olyan tárgyakat is láthat a látogató, ami még nem került tárlóba, sok közülük ugyanis mostanáig személyes használati tárgy volt, az író konyhaszekrényében állt, a fiókjában lapult, vagy ünnepi asztalát díszítette. Gyerekkori emlékek, családi kötődések, személyes történetek adják ezen tárgyak igazi értékét. Most beleshetünk Krúdy leveses táljába –, és nem csak képletesen. A kiállításban az írói relikviáknak egy sajátos, korábban aligha látható válogatását is megtálaljuk: klasszikus és kortárs íróink konyhai eszközei, edények, tányérok, evőeszközök, poharak sokasága került a vitrinekbe.
De aki meg szeretné tudni, hogy mi volt Petőfi vagy Karinthy kedvenc étele, kíváncsi arra, hogy milyen diétát követett Kosztolányi, recepteket szemezgetne Ady Lőrincné gyűjteményéből, vagy belenézne Petri György szakácskönyv-tervezetébe – az sem fog csalódni. Interaktív játékok segítségével bárki kifőzhet egy jó mondatot, vagy feltálalhatja a legmagyarosabb vasárnapi menüt.
Haspókoknak és könyvfalóknak egyaránt ajánljuk!"

Egyetlen egy szívfájdalmam volt csupán, az, hogy a kirakott fotókból nem készült album, amit megvehettem volna. Nagyon szeretem a régi fényképeket, amik visszarepítenek évtizedekkel korábbra, egy másik világba. Hangulatos, bensőséges, meleg kiállítás, amit csak ajánlani tudok mindenkinek.




A másik időszaki kiállítás a bizonyos sárkányos kiállítás volt, ami kihozta még az én gyermeki énemet is, és elkezdtem nyomdázni is. :-)
Sárkányok mindig is lesznek: https://pim.hu/hu/kiallitas/sarkanyok-mindig-lesznek#
Izgalmas volt ez is, csak jobb, ha a látogató kicsit az orra elé is néz, ne botoljon meg véletlenül. :-) De abszolút gyerekprogram, amit felnőtteknek is szívből ajánlok Érdekes információkat adnak a kiállított tárgyak, és a hozzájuk illesztett tudnivalók.
A múzeum shopjából rengeteg képeslappal, egy kitűzővel és egy hűtőmágnessel távoztam, és ott kellett hagynom egy bögrét, egy noteszt, könyveket és más csodákat. Jah, és egy textilszatyrot is, mert horror árat kértek érte - igazából a horror ár csak ez utóbbira vonatozik, a többi normál áron volt, csak én nem akartam vagyonokat elkölteni.
Ezután a Károlyi-kert mellett sétáltam el, és bementem, sétálni, leülni, pihenni. Egy ideig egyedül élveztem a padon a napsütést, majd leült mellém egy idős nő, aki egy babakocsiban tolta a párhónapos kisunokáját. Minden délután sétálnak, és mivel itt a legtisztább a levegő (már sok parkot, teret kipróbáltak, de ez vált be), már jó ideje mindig ide jönnek (mindezt persze később tudtam meg, nem volt rájuk írva). Könyvet vett elő, olvasni
 kezdett, engem meg evett a penész, hogy 15 cm-re ülök egy remek észleléstől, és nem tudom, hogy mit olvas, mert nem figyeltem alaposan meg, amikor kivette a könyvet a táskából. Arra jutottam, hogy beszélgetést kezdeményezek - kizárólag észlelési célból, hogy megtudjam, mit olvas. :-) Aztán egy órán keresztül beszélgettünk - nagyon kedves szimpatikus idős nő. van egy két és fél éves kislány unokája is, őt később vitte az édesapja a kertbe, nem találkoztam velük. Amikor elköszöntem a nőtől, odaadtam neki két képeslapot, amit a Nemzeti Múzeumban vettem (Reich Károly rajzai), megkértem, adja oda a nagyobbik unokájának, szerettem volna öröme szerezni neki. A hölgy szeme felragyogott, hogy nagyon fog a kicsi örülni a lapoknak. Nagyszerű volt, hogy beszélgethettem vele, sok között vonásunk, gondolatunk van, és a könyv is érdekes volt, amit olvasott, sokat beszélgettünk arról is. Ez pedig Pásztor Jánosné: Kenyai napló című könyve volt.

Elmondhatom tehát, hogy remek napot tudattam magam mögött, megérte az eső, a kényelmetlenség, és jövőre is biztosan részt fogok venni, meglátogatva néhány intézményt.

2016. szeptember 18., vasárnap

Kulturális Örökség Hétvégéje 2016-ban 1. rész

Munkahelyen, a KSH Könyvtár is kinyitja ezen a hétvégén a kapuit, és a Központi Statisztikai Hivatallal együtt várja az érdeklődőket - idén azonban nem jelentkeztem munkára-résztvevőnek, inkább szombaton ellátogattam a Magyar Nemzeti Múzeumba és a Petőfi Irodalmi Múzeumba. A Nemzeti Múzeumban három órát töltöttem, de mindent megnéztem, még az időszaki, 1956-tal foglalkozó kiállítást is megnéztem. Roppantul elfáradtam, főleg a jobb lábam merült ki nagyon, de hatalmas élmény volt! Egyetlen negatívum, amit említhetek - de ez sem a kiállítás kritikája -, hogy be akartam ülni a büfébe, de nem volt nálam készpénz. Mivel azonban a múzeum üzletében, és előtte az időszaki kiállításért a pénztárban is kártyával fizettem, eszembe sem jutott, hogy gond lehet. Fáradt voltam, kimerült, lelépcsőztem a büfébe, és kiderült, hogy nem lehet, csak készpénzért vásárolni. Nyilván a büfét nem a múzeum üzemelteti, hanem egy vállalkozó lehet, aki működteti, de jobb lett volna, ha kikötik, hogy itt is működjön a bankkártyás fizetés lehetősége.
Így még nagyjából 20 percnek el kellett telnie, amíg frissítőhöz jutottam.

Na, de ezek után :-) elmondom, mennyire remek volt a múzeum állandó kiállítása:

Először a régészeti kiállítást néztem meg az első emeleten (igen, ahol bemegyünk a múzeumba, az az első emelet), hasznos és izgalmas volt. Igaz, hogy a pattintott kődarabokkal sosem tudtam mit kezdeni, de ahogyan haladtam a termekben és "fejlődött az emberiség", egyre jobban értékeltem a kiállított darabokat. :-)

Érdekes volt látni az egyik teremben kialakított "sírokat is", de mivel eléggé sötét volt ott, és csak kevés fény volt, hiába fotóztam le, nincsen értelme itt megmutatni. Abszolt olyanok voltak, mintha éppen akkor tárták volna fel őket egy ásatáson.

Volt néhány meglehetősen nagy edény - talán a következő teremben -, hihetetlen mintázattal, nem gondoltam, hogy abban az időben (sajnos nem jegyeztem fel, melyik kor volt), ilyen színpompás mintákat voltak képesek alkotni. Le is fotóztam az egyik váza mintáját közelebbről, ránagyítva.
Az járt a fejemben, amíg a kiállítást jártam, mennyire izgalmas lehetett Agatha Christie és a férje, Max Mallowen élete Mezopotámiában amikor az írónő elkísérte férjét, és néhány idényt együtt töltöttek a terepen. Olvastam az Így éltünk Mezopotámiában című könyvet többször is, és felelevenedtek az ott olvasott sorok.
https://moly.hu/konyvek/agatha-christie-mallowan-igy-eltunk-mezopotamiaban
Ó, igen, itt is láttam leleteket bronzkori tell telepekről, ami azért is volt érdekes, mert a szolnoki Danjanich Múzeumban is vannak innen, ebből a korból, származó leletek.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bronzkor
Eljutottam azután a római korba is - itt azért már inkább "otthon" éreztem magam, hiszen a római kort inkább tanítják az iskolákban, mint az ezt megelőzőt, amennyire emlékeszem általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimra.


A szobor Victoriát ábrázolja, a győzelem istennőjét. Ahogyan a lovaskocsit, gy ezt a szobrot is muszáj volt lefotóznom.
Szeretem a római korról tanulni iskolásként, azt sajnálom, hogy tudáson nagyon megkopott, de a vonzalom megmaradt - talán ezért is szeretem Steven Saylor ókorban, játszódó történelmi-bűnügyi regényeit. Kedvelem Gordianust, a nyomozót, és családját. Szeretem, hogy Saylornál mindig gy érzem: alaposan utánanéz a háttérnek, nem dobálózik semmivel, értő és alapos ismerője az ókori Rómának. De ez nem véletlen, hiszen 1987-ben történelemből és ókortudományból szerzett diplomát a Texasi Egyetemen.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Steven_Saylor
A Gordianus főszereplésével játszódó Roma Sub Rosa-regények számos díjat elnyertek, így többek között a Lambda Irodalmi-díjat, az Amerikai Krimiírók Ellis Peters Történelmi Tőr-díját, a Történelmi Bűnügyi Regény Kedvelők Társaságának Hérodotosz-díját és a Krimiírók Nemzetközi Szövetségének Hammett-díját
2007-ben Róma című könyvének magyar premierje kapcsán hazánkba is ellátogatott: "Budapest fantasztikus, lenyűgöző város. Különösen élveztem a látogatásomat Aquincum római romjai között. Tóthné Láng Orsolya archeológus külön körbevezetett, és ez rettentően inspiráló volt. Akármennyit is tudok a római világról, még mindig van mit tanulnom" - adta hírül saját honlapján

 Egy másik stallumról ma már karcoltam a Molyon; ez egy másik teremből való.
https://moly.hu/karcok/773340
Izgalmas volt az Erdéllyel foglalkozó termekben is körbenézni. Számomra egyszerre tűnik a a három részre szakadt ország ezen része hihetetlenül fejlettnek és civilizáltnak, ugyanakkor babárnak is.
Fiatalon láttam az Özvegy és leánya című sorozatot, Kemény Zsigmond regénye alapján készült. Akkor éreztem a barbárságot, ami nagyon felzaklatott; azóta sem olvastam el a könyvet, bár folyamatosan eszembe jut, és vonz.


















Ez egy, a 17. század közepéről való írószekrény. Amikor még huszonéves korom elején jártam, és otthon laktam, nagy álmom volt egy szekreter - igaz, az nem így néz ki, de nagyon vágytam egy intarziás, lakkozott szekreterre. Ki is néztem egyet... :-) Csodás darab volt, de azután máshogyan alakult. Ki tudja, hogyan jártam jobban.

A kis képen a vágtapolcai kastély könyvtárszobájának 18. század második feléből származó berendezése látható. Ahogyan a falon olvasható tábla írta:
A 18. századi főúri-főnemesi környezetben az udvar és a felvilágosodás eszméinek hatására egyre nagyobb szerepet töltött be az irodalom, a könyvkultúra és a zeneművészet. Az új igényeknek megfelelő barokk stílusban épület kastélyok jellegzetes tartozéka volt a reprezentatív módon kialakított könyvtárszoba. A könyvszekrényekben a korabeli díszkötéses könyvek, valamint a nemesi életforma kellékei: dísz- és használati tárgyak, magyarországi fajansz-manufaktúrákból származó edények és hangszerek.
Egy másik könyvtár a múzeumból, 1480 környékéről: https://moly.hu/karcok/773389

Ez talán kicsit tömény lett élménybeszámolónak - pedig még alig jutottam valahová: a 19-20. század még hátra van. :-)
De hagyok szusszanásnyi időt, és azt egy másik bejegyzésben mesélem el, mint ahogyan a Petőfi Irodalmi Múzeumot, és a Károlyi-kertben folytatott nagyon kellemes beszélgetésemet is.