2018. július 23., hétfő

Hargitai Miklós: És bocsásd meg vétkeinket

Hargitai Miklós: És bocsásd meg vétkeinket
Európa Kiadó, Budapest 2018. 353 p.

Fülszöveg:

Azért mondott igent az Istennek, mert nemet mondott neki egy lány. Azért állt az egyház szolgálatába, mert nem akarta, hogy a világi hatalomnak köze legyen az életéhez. De a politika elől a gyóntatószékben sem lehet elbújni, és a kísértés a templom falai között is megtalál.

A pap, aki a történetet elmeséli, a saját kárán tanulja meg, hogy a lelki békességet olykor könnyebb elveszíteni a templomban, mint megtalálni. Ráébred, hogy az isteni parancsolatokon túl semmi sincs kőbe vésve, és néhány gyónás nyomán - amelyekbe mi is belehallgathatunk - úgyszólván minden megkérdőjeleződik benne, amiben addig szilárdan hitt.

A gyónás remek alkalom mindannak a végiggondolására, amire máskor nem jut idő: hit és hatalom viszonyáról, a könyörületességről, az áldozathozatalról, a felebaráti szeretetről, a világra váró csapásokról, a népvándorlásokról és a klímakatasztrófákról sehol máshol nem lehet olyan elmélyült beszélgetéseket folytatni, mint a gyóntatószékben, ahol mindenkit végighallgatnak, és minden szót megmérnek a bibliai tanítás mérlegén. Ám a gyónás kockázatos.

Hargitai Miklós. A piaristák. A Pető Intézet. A Magyar Nemzet újságíró-stúdiója. 23 év a Népszabadságnál. Egy negyedszázad a politika holdudvarában, hívőként. Egy család, megszámlálhatatlan svédországi utazás, és egy döntés, hogy mégis inkább itt, mint ott. Ez lett belőle. Ez a könyv egy papról szól. Egy elképzelt papról, meg egy elképzelt országról.

És mit gondoltam olvasás után?

Hargitai Miklós regényének cselekménye két számon fut, de természetesen a kötet végén összeérnek, és megmagyaráznak mindent.
Az első fejezet elolvasása után az első reakcióm ez volt: Aztakutyafáját! Igen, így hatott rám már az első fejezet is, és a többiben sem csalódtam. Régen olvastam ennyire izgalmas, kortárs regényt. Kortárs volt, de mégsem a teljes apátia, depresszió jellemezte, ami jónéhány magyar kortárs regény sajátja, és ami miatt nem is olvasok – sajnos – túl sok kortárs magyar kötetet.
A regény egyik szála a jelenben játszódik, ahogyan a pap munkája végzése közben a híveivel találkozik, beszélget. A másik szál a múltba visz, a pap fiatalkorába, és lassan megértjük a két szál hogyan is ér össze, hogyan találkozik egymással.
A könyv nemcsak szórakoztat, de gondolkodni valót is ad az olvasónak. Az ilyen könyveket szeretem. Ráadásul olvastatja is magát a történet, alig lehet letenni. :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése