Fiala Borcsa: A bodrogközi rém

Fiala Borcsa az egyik kedvenc, gyermek- és ifjúsági könyveket író magyar szerzőm. 2022-ben jelent meg A bodrogközi rém című kötetet a Kolibri Kiadónál. Mivel korábban már megismertem a Balatoni nyomozás-t és a Kalandok az erdő mélyén-t, és polcomon várt rám a Bűntény a Dunán, egyértelmű volt, hogy megveszem és elolvasom ezt a regényt is.

A történet helyszíne Sárospatak és Mád, de a környező természeti látnivalókat is megismerjük, mint például a megyer-hegyi tengerszem, ahová ellátogat Dani és nagyapja, aki nyaranta a túlélés fortélyait tanítja unokája számára. Fiala Borcsa stílusát és szövegének gördülékenységét ismerve biztos voltam benne, hogy nem fog napokig tartani az olvasás, de azon magam is meglepődtem, hogy a délelőtt elkezdett könyvet délután be is fejeztem. A történet nagyon tetszett, jó volt a Bodrogközben kalandozni, ahol még nem jártam személyesen. de nem vagyok maradéktalanul elégedett. A nyomozás szálától sokkal többet vártam, az nagyon gyenge volt, és voltak benne számomra abszolút irreális dolgok is. Elnézést az esetleges spoilerekért, de nehéz máshogyan írni erről. H és amennyiben ugyanis a megtalálok egy ellopott tárgyat valahol, akkor alapvetően nem viszem el onnan, és nem is hagyom, hogy valaki elvigye, hanem a helyszínre hívom a rendőrséget. Lehet, hogy egy kisgyereknek ez nem tűnik logikusnak, de egy katonaviselt nagyapának eszébe kellett volna jutni, és nem pedig hagyni, hogy a nosztalgikus emlékek elkábítsák. A comtesse szálát feleslegesnek éreztem, mintha csak oldalszámnövelési céllal írta volna bele a szerző, igazi szerepe nem volt a történetben. Ernő levele szerint azért mentek Daniék a Bodrogközbe, hogy segítsenek kinyomozni az újra felbukkanó rém miben- vagyis kibenlétét. Ennek ellenére alig volt valamennyi nyomozás a kötetben. A végével sem vagyok maradéktalanul kibékülve: Juci karaktere szimpatikus volt, ahogyan a kávézója is, de erősen túlzónak éreztem a végkifejletet, amikor rádöbbennek, ki is a rém a történetben. Ennyire nem kellett volna amerikaira venni az utolsó pár fejezetet; sajnos bennem egy rossz, Zs-kategóriás amerikai film kockái peregtek le, amikor befejeztem a regényt.

Mégis, ezek ellenére azt mondom, hogy érdemes volt elolvasni a könyvet, szerettem Dani, a nagypapát és Jucit, imádtam a környezetet, ahol a regény játszódik, és a számomra negatívumok ellenére is tudtam élvezni a kötetet, ifjúságiregény-polcom becsben tartott darabja lesz a többi Fiala Borcsa-könyvvel együtt. nagyon kíváncsi vagyok a Bűntény a Dunán-ra is, szerintem nyáron biztosan elolvasom, kell e jobb időszak egy ilyen történet megismerésére?

Igaz Dóra: Digitális tanárnő, kérem

Igaz Dóra száz oldalon tökéletesen bemutatta az oktatásügynek (diákok, szülők, pedagógusok) a Covid-járvány magyarországi kitörése utáni nehézségeit. Ez a kicsit naplószerű, vékonyka kötet elénk tárja, ha még nem szembesültünk volna vele elégszer, milyen nehéz volt egy alapvetően "középkori" oktatási rendszernek és gondolkodásnak átállni a 21. századi digitális követelmények szerinti oktatásra; pontosan rátapint a tanárok elavult informatikai tudására, de arra is, hogy a diákok sincsenek felkészülve egy ilyen szituációra, bármennyire is napi több órát online élik az életüket.

Szerencsés, hogy ez a kötet 2022-ben látott napvilágot, amikor már megbarátkoztunk a világjárvány okozta problémákkal, és nem egy-két évvel korábban, amikor még javában tombolt, és az emberek a felszínen maradásért küzdöttek, hogy - a lehetőségekhez képest - normális életet tudjanak élni. Most már látjuk a humoros szituációkat, a képtelennél képtelenebb elvárásokat, amiket - túlzás vagy sem - szinte 24 óra alatt kellett megfelelni. Most már tudunk ezen mosolyogni, még nevetni is.

Mert persze humoros ez a kisregény, rendkívül szórakoztató formában mutatja be a digitális oktatásra való átállást és az annak való megfelelést, de legalábbis az igyekezetet, hogy megfeleljünk neki. Bennem azonban más is motoszkált olvasás közben, mégpedig az, vajon azok a gyerekek, akiknek az életéből elvett két évet ez a járvány, lemaradtak az iskolai oktatásban, elmaradtak a tudás megszerzésében, mekkora hátránnyel indulnak vajon az életben azokkal a társaikkal szemben, akik voltak olyan szerencsésesk, hogy nem kellett ebben részt venniük? Én éppen akkor kezdtem el a jogi felsőoktatási szakképzés két évét levelezőn az egyetemen, pár óra kivételével végig digitális oktatásban. Felnőtt fejjel is nehéz volt. Természetesen nem az okozott gondot, hogy felkeljek reggel, és felöltözzek, pizsama helyett ruhában üljek a gép előtt, és nem is a magammal szenbeni követelményt volt nehéz teljesíteni, miszerint jegyzeteljek, odafigyeljek, stb. De a digitális kisördög sokszor okozott nehézséget: a rendszer sokszor akadozott, a gépem lassú volt - előfordult, hogy a reggel nyolcktól délután négyig tartó órára délben sikerült feljelentkeznem, mert hiába próbálkoztam, az a kisördög megtréfált. Csakhogy felnőttként van olyan tiszta gondolkodása az embernek, hogy készül, tanul, míg tizenévesen legtöbben valóban csak a lógés lehetőségét vették észre, és nem jutott eszükbe - hogy is juthatott volna - hogy mindez később visszaüt.

Szóval jó ez a könyv, szórakoztató és elgondolkodtató egyben, szívesen javaslom elolvasásra, A tanulságokat pedig olvasás után mindenki levonja maga.

Kolozsi László: Áram nélkül

A Pagony Kiadó Abszolút Könyvek sorozata 2022-ben is kiváló témákat dolgozott fel köteteiben, erre jó példa Kolozsi László Áram nélkül című regénye, melynek a főhőse Beni, a különleges kisfiú. A disztópiában többszáz évvel mai jelenünk után járunk. Az emberiség tönkretette maga körül a világot, a környezetszennyezés olyan hatalmas méreteket öltött, amit talán el sem lehet képzelni. Egyre többször jöttek sárga homokviharok, amik áramkimaradással, az energiaellátás akadozásával jártak, de az emberek hozzászoktak, és mivel kevesebb volt az energia, még inkább tönkretették a környezetet. Egy hatalmas, sárga, hetven napig tomboló homokvihar azonban mindent tönkretett a Földön; minden elromlott, ami árammal működött, az áramtermelő gépek is leálltak. A történelemkönyvekben Totális Áramszünetként emlegetik ezt, az emberiség ugyanis túlélte ezt az időszakot. Többszáz év kellett, hogy ismét növények nőjenek az elsivatagosodott területeken, hogy megjelenjenek az állatok, habár rengeteg állat kipusztult ebben az időszakban.

Kolozsi László regénye ebben a sokszáz évvel utánunk játszódó időszakba kalauzolja el az olvasót, amikor már nem léteznek árammal működő gépek, és az emberek nagyon vigyáznak rá, hogy soha ne is létezzenek többé, nehogy a természet ismét bosszút álljon, amiért tönkretettük.

A helyszín Magyarország, egy kis falu a Bakonyban, innen indul a cselekmény, amely aztán fordulatos és eseménydús cselekménnyé növi ki magát egy egyszerű osztálykirándulásból. Sok kérdés felmerül az olvasóban, amíg együtt él a történettel és a szereplőkkel, a könyv ugyanis magába szippantja az olvasóját, nehéz letenni, félbehagyni. Vajon ez vár ránk? meddig megyünk el a környezetünk tönkretételében? Mikor eszmélünk fel, hogy ez nem mehet így tovább? A természet erői mit tartogatnak a tékozló és felelőtlen emberiség számára? Valóban megoldás az áramnélküliség? Az áram minden bajok okozója? Sok kérdés, és ahogy haladva a történetben, ezen gondolkodunk, mindig újabb és újabb kérdések merülnek fel.

A regény a maga 194 oldalával nem hosszú, de mégis éppen elegendő, hiszen a szöveg így is kerek egész, a történet kifejtett és lezárt, még úgy is, hogy kis hiányérzet maradt bennem, volt ugyanis olyan részlet, amit jó lett volna, ha kifejt az író, ha kicsit nagyobb rálátást kapunk, nem pedig csak említés szintjén jelennek meg. A cirkusz és kutyák kedvelőinek mindenképpen ajánlom illetve azok is örömmel olvashatják a kötetet, akik a Bakony és a Balaton környékének ismerői, vagy ha nem is ismerői, de a természet szerelmesei.

Örültem, hogy megismerhettem Kolozsi László regényét. Másik történetével, a Hold gyermekei című könyvével sokat szemeztem a könyvtárban, végül még nem vettem ki, ez a könyv volt az első a szerzőtől az olvasmányaim között, de abszolút nem bánom, mert remek élmény volt, köszönet érte. A borító valamiért egészen megragadott, így szeretném kiemelni, hogy annak tervezője Szimvai Dániel volt.

Paulik Móni: Szabad a NEM

Paulik Móni könyve a Csimota Kiadónál jelent meg 2022-ben, és - Tasi Katalin A homoklakó című kötetéhez hasonlóan - egy rendkívül fontos témát dolgoz fel. Amíg azonban A homoklakóban a csúfolódás/bullying és az elfogadás körül játszódik a történet, a Szabad a NEM arra a kérdésre ad választ, hogy lehet e egy kisgyereknek nemet mondania, ha olyasmit tesznek vele vagy kérnek tőle, amit ő nem akar megtenni.

A szerző egy labrador, Manna viselkedéséből kiindulva mutatja be, hogy lehet e egy kisgyereknek nemet mondanunk, ha nem akarja, hogy valaki megpuszilják vagy megöleljék őt. Hogy mondhat e nemet, ha a boltos néni a cukorkáért cserébe azt akarja, hogy megpuszilja a gyerek. A vékony, de tartalmában rendkívül gazdag kötet ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ, és adja is meg azt, természetesen.

Ahogy a könyv fülszövegében is olvashatjuk:

Ez a mese ezekre a kérdésekre keresi a választ, és egy kutya viselkedésén keresztül mutatja be, hogy mindenki önmaga rendelkezik a testével. Megerősíti a gyerekeket abban, hogy mindig legyen bátorságuk nemet mondani, akár gyereknek, akár felnőttnek, még akkor is, ha ez a másiknak rosszulesik.

Külön szeretném kiemelni Szegedi Katalin nevét, aki a kötet borítóját tervezte és illusztrációiért felel. Varázslatosan egészítette ki a szöveg mondanivalóját csodás rajzaival. Igaz, én alapvetően pozitívan elfogult vagyok Szegedi Katalin rajzai iránt, de higyje el, aki ezt az értékelést olvassa, hogy nem alaptalanul.

A kötet a kiadó honlapján is megvásárolható. Akiket pedig érdekelnek a hasonló témák, ajánlom nekik a fentebb már említett A homoklakó című kötetet is.

Majoros Nóra: A néma táltos

Az Abszolút töri sorozat eddig olvasott három részéből (csak azért három, mert A generális talizmánját vissza kellett vinnem a könyvtárba, mielőtt nekikezdhettem volna, fránya olvasók, akik előjegyzik a könyveket :-); a Szamos-parti Hollywood-ot pedig pár elkezdtem, még nagyon az elején járok) Majoros Nóra regénye, A néma táltos volt a kedvencem. Persze, előtte ez a cím A kamasz király udvarában-é volt, de ahogy befejeztem A néma táltost, az előbbi visszacsúszott a dobogó második fokára.

A Pagony Kiadó sorozata az én szememben hiánypótló sorozat, a fiatalok nyelvén, a fiatalok érdeklődésének megfelelő stílusban és szereplőkkel mutatja be a magyar történelem korszakait. Be kell vallanom, először tartottam ezektől a kötetektől, de pozitív csalódásként ért a felismerés, hogy ez jó.

A néma táltos főszereplői Imi és Márk, akik Bori néni után kutatva jutnak el a honfoglalás korába a - sorozat olvasói számára - már ismert úton és élnek át olyan kalandokat, amik megváltoztatják egész addigi személyiségüket, az élethez és egymáshoz való hozzáállásukat. Azt gondolom, ez a történet rengeteget ad az olvasójának. Nemcsak érzelmekben gazdag ez a történet, de bátorságot tanít, kiállást másokért és magunkért, a becsület fontosságát. Majoros Nóra regénye példa lehet arra, hogy nem mindig mi vagyunk a fontosak, hogy van, akiért tenni kell, mert tenni érdemes, és nem számítanak a kellemetlenségek, a veszély és fizikai vagy lelki fájdalom, mert a jutalom ezerszer többet ér: egy másik ember élete.

Egy csapat gerle szállt el a tisztás fölött. Imi felnézett az égre. Ugyanígy szálltak a gerlék a huszonegyedik századi Óbuda fölött. Ha megérkezik Raszul, ha Nonna megnyugszik, elválnak az útjaik. Márkkal visszatérnek a barlanghoz. Átmennek az alagúton. Átkelnek az időn. Ott áll majd az Első Kerületi Vitéz János Nyolcosztályos Gimnázium udvarán a vén platán. A büfében ott a táskája, a telefonja. Összecuccol és fölmegy a tetőtéri terembe imaórára. Bibliaolvasás után elhangzik majd a kérdés: Mit mond neked ma ez a szentírási szakasz? És akkor ő mit fog felelni? A messzi múltban, egy hamuvá égett falu közepén vajon hol van a megváltás?

Én ennél a bekezdésnél tudtam, hogy kedvencem lett ez a regény. Vagy csak én vagyok érzelgős, a csuda tudja. És talán ez a pár sor nem is elég erős az egész könyv elolvasása nélkül, talán kiragadva nem is érthető, miért szerettem olyan nagyon Majoros Nóra könyvét. Mert ennek a pár sornak köszönhetően pillanatok alatt repültem át történelmünk több, mint ezer esztendején, láttam a mohácsi vészt, az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot, az első és a második világháborút, 1956-ot... és közben ez a pár szó visszhangzott a fejemben:  egy hamuvá égett falu közepén vajon hol van a megváltás?

Mindezek ellenére humor is volt a regényben, hiszen Babcsírának nevezni egy csecsemőt, zseniális ötlet volt az író részéről. Minden alkalommal, amikor olvastam ezt a nevet a lapokon, mosolyra húzódott a szám.

Kalandos és izgalmakban gazdag történet volt A néma táltos, remélem, hogy sokan fogjék olvasni, és sokaknak fog tetszeni a kötet, és - ha esetleg ez lenne az első olvasmányuk az Abszolút töri sorozatból - kedvet kapnak a többi rész elolvasásához is.