Igaz Dóra száz oldalon tökéletesen bemutatta az oktatásügynek (diákok, szülők, pedagógusok) a Covid-járvány magyarországi kitörése utáni nehézségeit. Ez a kicsit naplószerű, vékonyka kötet elénk tárja, ha még nem szembesültünk volna vele elégszer, milyen nehéz volt egy alapvetően "középkori" oktatási rendszernek és gondolkodásnak átállni a 21. századi digitális követelmények szerinti oktatásra; pontosan rátapint a tanárok elavult informatikai tudására, de arra is, hogy a diákok sincsenek felkészülve egy ilyen szituációra, bármennyire is napi több órát online élik az életüket.
Szerencsés, hogy ez a kötet 2022-ben látott napvilágot, amikor már megbarátkoztunk a világjárvány okozta problémákkal, és nem egy-két évvel korábban, amikor még javában tombolt, és az emberek a felszínen maradásért küzdöttek, hogy - a lehetőségekhez képest - normális életet tudjanak élni. Most már látjuk a humoros szituációkat, a képtelennél képtelenebb elvárásokat, amiket - túlzás vagy sem - szinte 24 óra alatt kellett megfelelni. Most már tudunk ezen mosolyogni, még nevetni is.
Mert persze humoros ez a kisregény, rendkívül szórakoztató formában mutatja be a digitális oktatásra való átállást és az annak való megfelelést, de legalábbis az igyekezetet, hogy megfeleljünk neki. Bennem azonban más is motoszkált olvasás közben, mégpedig az, vajon azok a gyerekek, akiknek az életéből elvett két évet ez a járvány, lemaradtak az iskolai oktatásban, elmaradtak a tudás megszerzésében, mekkora hátránnyel indulnak vajon az életben azokkal a társaikkal szemben, akik voltak olyan szerencsésesk, hogy nem kellett ebben részt venniük? Én éppen akkor kezdtem el a jogi felsőoktatási szakképzés két évét levelezőn az egyetemen, pár óra kivételével végig digitális oktatásban. Felnőtt fejjel is nehéz volt. Természetesen nem az okozott gondot, hogy felkeljek reggel, és felöltözzek, pizsama helyett ruhában üljek a gép előtt, és nem is a magammal szenbeni követelményt volt nehéz teljesíteni, miszerint jegyzeteljek, odafigyeljek, stb. De a digitális kisördög sokszor okozott nehézséget: a rendszer sokszor akadozott, a gépem lassú volt - előfordult, hogy a reggel nyolcktól délután négyig tartó órára délben sikerült feljelentkeznem, mert hiába próbálkoztam, az a kisördög megtréfált. Csakhogy felnőttként van olyan tiszta gondolkodása az embernek, hogy készül, tanul, míg tizenévesen legtöbben valóban csak a lógés lehetőségét vették észre, és nem jutott eszükbe - hogy is juthatott volna - hogy mindez később visszaüt.
Szóval jó ez a könyv, szórakoztató és elgondolkodtató egyben, szívesen javaslom elolvasásra, A tanulságokat pedig olvasás után mindenki levonja maga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése