A könyv befejezése után ez volt az első gondolatom: Pedig tud Fodor Verika jót írni, tudom, hogy tud, hiszen olvastam már tőle más könyvet. Mi volt akkor ez az egész?
Ezt kérdezem még mindig magamtól, pedig eltelt pár nap az olvasás óta, de nincsen válasz. Nem kell minden kiadónak és minden szerzőnek felülnie a manapság divatos kaland-játék-kockázat típusú könyvek vonatára, mert egészen egyszerűen van, akinek ez nem megy. Akkor pedig nem szabad erőltetni, és a kiadónak is látnia kell, hogy ami kijön a nyomdából, az lehet, hogy drága, mert sokba kerül a papír, de nem értékes.
Úgy érzem, a Manó Könyvek rossz döntést hozott, amikor ezt így kiadta. Az alapötlet remek, hiszen a kisgyerekeket játékosan lehet a legjobban megismertetni a történelemmel, pláne, ha az a magyar történelem egyik legbonyolultabb történelmi-politikai-társadalmi korszaka, de ahhoz egy jó könyvre van szükség. Nagyon nehéz pozitív jelzőt találnom, hogy mi volt a jó, a dicsérendő ebben a kötetben. Esetleg a papír minősége. Meg a füles borító, bár felesleges pénzkidobásnak érzem ilyen könyvhöz a füles borítót. Több mint valószínű eé fog fogyni a raktárból a kiadvány, megbeszik a könyvtárak és a "magyar érzelmű" emberek, mindegy, hogy nem színvonalas a kötet. De én örülök, hogy könyvtárból hoztam haza és nem adtam ki érte pénzt. Olyan pénzt, amiért egy sokkal jobb könyvet is megvásárolhattam volna. És most itt állok, és azon agyalok, hogy van két szerző: Bojti Anna és Fodor Veronika. Az egyikük zseniális a szabadulójátékos könyvekben, mindegyiket imádom, és egyre jobban szeretem őket, ahogy egyre többel ismerkedem meg, és itt van a Talpra, magyar.
Hatalmas csalódást érzek, miközben tudtam, mire számíthatok, mert elolvastam olvasás előtt az értékeléseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése