Pacsovszky Zsolt: Markovics Vilit elrabolják az ufók

Sokkal többet vártam a kötettől, még úgy is, hogy a célközönség a kisgyerekek korosztálya, és úgy is, hogy nem kell mindig minden olvasmánytól tanító jelleget várni vagy éppen valami bölcsességet belerejteni. Markovits Vili okos, zseni, akitől rengeteget várnak, míg Markovics Vili kéményseprő apa és cukrász anyuka elhízott, nem az eszéről híres, dadogós kisfia. Innen pedig sejteni is lehet a folytatást, ha a címre gondolunk.

Ami nekem lejött a történetből, az szerencsétlen, elhízott kisfiú sanyarú sorsa, akit a szülei addig etetnek, amíg hamarosan tuti cukorbeteg lesz, hacsak nem szívbeteg - de egyik sem szívderítő jövő egy gyereknek. Minden gondolata az evés körül forog, ami persze nem is csoda. Az iskolában sem kap pozitív megerősítést soha, így az önbizalma... nos az nincsen. Amikor az űrhajóban volt éppen, többször eszembe jutott, hogy az ilyen szülőtől lehet, hogy elvenném a felügyeleti jogot. A mese végkifejlete pedig nem volt meglepő, rengeteg író, filmrendező megírta és leforgatta már a múltban, és nagy valószínűséggel még sokáig bevett sablon marad.

Mindennek ellenére a gyerekek körében, akik a valódi célközönség, lehetséges, hogy tetszést arat ez a mese, és felnőtt fejemmel én képzeltem bele túl sokat. Társadalmi-civilizációs hatás lehet, hogy nekem egy duci gyereket nem humoros kinevetni egy mesében, főleg, hogy olyan sok pozitív üzenetet nem közvetít a történet azzal kapcsolatban, hogy ez megváltozhat. Hiába kap Vili dicséretet a végén, a szerző világossá teszi, hogy ez is csak a véletlenen múlott.