Rita Falk sorozatának következő része nálam a sorban a Savanyúkáposzta-kóma volt és ahogyan vártam, hamisítatlan Franz Eberhofer-sztorit kaptunk az írónőtől. Rudi ismét bejött a képbe; komolyan, ez a két pasi hihetetlen együtt. Úgy morognak egymással, mint egy öreg házsártos házaspár, mégis mindig kihúzzák egymást a pácból és segítenek egymásnak. És ahol ott ez a két férfi, ott tuti a röhögés. :-)
Hihetetlen volt a történet kezdete: Franzot áthelyezik Münchenbe (hála a polgármesternek és a hentesnek), amit nem visel éppen könnyen, aztán meg Papa kocsiját lopják el, amikor a Nagyival villámlátogatáson meglepik Franzot a kapitányságon, mintha szegény főhősünknek nem lenne elég baja így is. A kocsi persze előkerül, de egy hullával a csomagtartóban. A legbosszantóbb pedig - Franznak mindenképpen -, hogy egyetlen kapitányság sem vállalja el, hogy hatáskörben nyomozni kezdjen. Ez is Franzra vár.
Leopold is hozta a formáját, nem is csoda, hogy Panidánál betelt a pohár - egyetlen probléma, hogy ennek is Franz issza meg a levét, hiszen Leopold hazaköltözik. Durva ez a családi élet, pláne, ha a vezetéknév Eberhofer.
Susi sem mond le az esküvőről, egyre jobban nyüstöli szegény Franzot, aki pedig annyira nem férj-típus... Én esküszöm, nem értettem soha Suzit, miért nem látja, hogy ez nem Franznak való, csak ráerőszakolja magát a férfira. Látszik, hogy teljesen más típusok, hogy nem illenek össze, más az érdeklődésük, a nő mégse hajlandó ezt belátni. Közben bejön a képbe egy mára már befutott, volt iskolatárs, aki ráhajt Suzira...
Őszinte leszek: rettentően aggódtam Franzért, ahogy közeledett az esküvő időpontja. Igaz, hogy nehezen indult a "kapcsolatunk", bosszantóak voltak a regények, nehezen lendültem bele, és nehezen hangolódtam rá a Falk által alkotott világra, de most már egészen baráti a viszonyunk. Franz nem egy erős jellemű férfi, már ami azt illeti, hogy rendet tudjon tartani az életében, és az emberi kapcsolatok terén sem egy géniusz. Az esküvőre bármikor nemet mondhatott volna, de hagyta magát belevinni, pedig nagyon egyszerűen rövidre lehetett volna zárni. Ezzel magát és Suzit is megkímélte volna sok kellemetlenségtől.
A krimi-szál is tetszett, érdekes volt a nyomozást végigkísérni, ahogyan egy névtelen, csomagtartós hullából névvel és történettel rendelkező ember lesz, és kiderül az igazság. Az igazség, ami egészen megdöbbentő és szomorú volt. Ez volt az egyik legjobb történet eddig, amit Falktól olvastam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése