Dóka Péter: Az ellopott zsiráf

Dóka Péter ifjúsági regényét, Az ellopott zsiráf-ot nemrég olvastam el, a Móra Kiadó adta ki 2021-ben a többedik kiadását a kötetnek, és nagyon köszönöm a kiadónak, hogy recenziós példányként elolvashattam. Azt a fajta kellemes élményt adta, amit a régebbi stílusú, klasszikusabb, kisebbeknek való ifjúsági regények nyújtanak. Számomra abszolút komfortos olvasmány volt.

A jól felépített, kalandos mese gyerekszereplői a szívemhez nőttek, még a negatívabb karakterek is szerethetőek voltak – leszámítva a zsiráftolvaj felnőtteket –, de Szalai tata és Beniczky Péter magánnyomozó is sokat adott. Szalai tata egyszerűen zseniális karakter volt, egészen gyorsan összecsiszolódott az unokáival ahhoz képest, a fiúk mennyire ellenkeztek, amikor a szülők rájuk hagyták őket a budapesti lakásban egy hétre.

A szereplők átlagemberek, akikkel könnyen lehet azonosulni. Nemcsak Barnabás és Jenci családja ilyen, de itt van Dezsi is, akit az édesanyja egyedül nevel, vagy éppen Király Tibi (a menő), akinek szintén nem egyszerű az élete, de kivívott helyét a gyerekek között meg akarja tartani. Említhetném Beniczky Pétert is, akinek az utóbbi időben nem igazán akad megbízása, és nagyon nehéz körülmények között kénytelenek élni a feleségével.
Az élet aztán persze felbolydul, amikor kiderül, hogy ellopták a kiszsiráfot az állatkertből, és a gyerekek elhatározzák, hogy kiderítik, mi történhetett. Szalai tatáról újabb és újabb érdekes dolgok derülnek ki, és a kalandok végére nagyon megszereti a két fiú a nagypapát. De hát össze kell csiszolódni, hiszen a nagypapa igazi vidéki ember, aki a kakassal kel, pipázik, nehéz ételeket eszik, harsány, viszont jólelkű és nagyon szereti az unokáit. Rosszul is esett neki, amikor azt látta, hogy magas falként áll közöttük a városi és a vidéki élet okozta kulturális különbség, de szerencsére a gyerekek is szerették a nagyszülőket, csak meg kellett szokniuk egymást. Na jó, de én is frászt kaptam volna, ha gyerekként lett volna egy faluban élő nagypapám, aki a nyári vakáció alatt beront hajnalban a szobámba azzal, hogy Ébresztő! :-)

Néhány jelenet zseniális volt, kifejezetten jókedvű olvasás volt, jó élmény azokban a szürke téli napokban, amikor elkezdtem – és egyhuzamban el is olvastam, ami nálam kifejezetten ritka!
Az illusztrációk Oravecz Gergely munkái, pont annyira vannak kidolgozva, amennyire ehhez a történethez kell, és hát a tekés jelenetnél Szalai tata feje valami csodás. :-) Sok emlékezetes rész van a könyvben, mint a cukrászdás epizód, vagy amikor Dezsi felmászik a ház falán este, vagy éppen az elején, ahogyan Jenci kiáll Király Tibi elé…

Ezt a könyvet nagyon lehet szeretni, számomra, több mint negyven éves fejjel (bakker, ezt nem kellett volna leírnom, öreg vagyooook :-D) is sokat adott, mert felelevenítettem a gyerekkoromat, a bringázásokat, a mászkálást a lakótelepen, vagy éppen azokat a gyerekkönyveket, amiket olyan szívesen olvastam vagy néztem a tévében, mint a Vakáció a halott utcában, a Csutak-sorozat, a Keménykalap és krumpliorr és a többi hasonló történet.

Jó szívvel ajánlom nektek, hogy ha érdekel benneteket, olvassátok el, a kiadó honlapján itt találjátok.