Nem véletlen a sorozat köteteinek töretlen népszerűsége, ahogyan a moly.hu oldalon ezen könyv által elért 87 százalékos népszerűséget sem méltatlanul mondhatja magáénak M. C. Beaton Agatha Raisin-sorozatának tizedik része, az Agatha Raisin és a tűnékeny tündérek. Számomra ez a regény is azoknak a szórakoztató, humoros bűnügyi regényeknek a sorát gazdagítja, amik a legrosszabb időszakomban is kihúznak az olvasási válságból, jobb kedvre derítenek, kiváló kikapcsolódást nyújtanak. A főszereplő mellett a mellékszereplők is jól megrajzoltak, látszik, hogy a szerző ügyelt a részletekre. A környezet teljesen valós a számomra, minden alkalommal mintha odautaznék, és a szemem előtt zajlanának az események.
Ahhoz képest, hogy az első részben (talán még a másodikban is) kicsit idegesített Agatha, teljesen megszerettem, mert valóságos, természetes karakter; nincsen benne mesterkéltség; akit minden hibája ellenére (vagy éppen azok miatt) is nagyon lehet kedvelni. Hihetetlenül emberi a gyengeségeivel és jó tulajdonságaival együtt, és folyton fogom a fejemet, amikor ismét valami butaságot művel, közben pedig mosolygok, hogy "Igen, ez megint annyira agathás volt".
Miután James újabb csalódást okoz Agathanak, ő kibérel egy házat Fryfam településen, hogy magára találjon.. Nos, kezdjük ott, hogy már maga a ház is csalódást okoz főhősünknek, hiszen még a fűtés sem működik rendesen. Aztán folytassuk azzal, hogy a környezet barátságtalan, cseppet sem olyan otthonos, mint Carsley vidékén. Aztán - ahogy lenni szokott - Agatha bűnügybe keveredik, ám előtte titokzatos fényekkel találkozik a kertje végében. Képlopás a helyi földbirtokostól, majd gyilkosság tarkítja Agatha mindennapjait, miközben ismerkedik a helyi lakókkal.
Szokásos szereplőink közül betársul Sir Charles is a nyomozásba, és megismerkedhetünk a helyi nőegylet tagjaival is, akik egyáltalán nem olyan megnyerőek, mint eddigi tapasztalataink alapján gondolnánk egy nőegylet tagjairól. A regény végén számomra meglepő volt, hogy a helyiek mennyire ellenségesen váltak el Agathatól, miközben pedig ő volt az, aki kiderítette a bűnügyet, de persze valamilyen szinten érthető volt ez részükről..
Voltak a sorozatban számomra jobban tetsző részek, ez egy kicsit talán laposabb volt, de ez cseppet sem von le a történet értékéből, és élvezetes kikapcsolódást nyújtott. Elképzelhető, hogy a Carsley-n kívüli környezet miatt állt tőlem távolabb ez a könyv, de még az is lehet, hogy a szerző olyan kiválóan írt le a települést és lakóit, hogy ilyen jól át tudta adni a barátságtalan hangulatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése