Somfai Anna: Barátságháló - A titkok terme

Somfai Anna sorozatának első részét februárban olvastam újra, márciusban pedig sort kerítettem a második rész újraolvasására is, hogy felfrissítsem emlékeimet, mielőtt elkezdem A képzelet óráit. Reménykedtem benne, hogy második olvasásra jobban belopja magát a szívembe a történet, mivel először nem fogott annyira meg Lencsi és Fülöp újabb kalandja, mint vártam, és mint amennyire ezt megkaptam az első kötettől.

Most igazán különleges környezetben jártunk, számomra mégsem volt annyira izgalmas a cselekmény, habár igaz, hogy most jobban magával tudott rántani, mint először. A történet két számlon indul, hiszen megindult a tanév, Lencsi és Fülöp is a saját környezetében szembesül új kalanddal. Fülöpöt egy felbukkanó, új gonosz bűncselekménybe sodorja, óriási bogarak és gonosz denevérek bukkannak fel a kisvárosban, végül a fiú és osztálytársa nagy bajba kerül. Eközben Lencsi és osztálya kiállításra mennek, ahol csapatokra válva oldanak meg feladatokat, csakhogy a kislány és társai - két tanárral együtt - ugyancsak áldozatává válnak ennek a gonosz erőnek, és az esőerdő közepén találják magukat.

Itt pedig lassan összeér a két szál, amikor Lencsiék rábukkannak egy ősi templomra. Szóval mondom, ez egy rendkívül eseménydús, egzotikus és különleges kaland lehetne, de nekem ez a könyv nem lett olyan kedvencem, mint az első rész. Nem kellett volna az elsőjöz hasonlítanom olvasás közben? Lehetséges. Csakhogy ha kaptam egy magas színvonalú történetet az első részben, ezt várom a másodikban is.

Mindegyik szereplőnk igazán ügyesen szállt szembe az ellenséggel, a jó útra tért denevér hatalmas kedvencem lett és Lencsiék is remekül dolgoztak együtt a siker érdekében. Ügyes szerzői lelemény volt a két tanár beceneve - Hanszóló és Monaliza - és a Lencsi osztálytársai (Mira (Lencsi új osztálytársa és barátja) és Kornél meg Tomi) szimpatikus karakterek voltak, és igazán jót mosolyogtam a féltékenység megjelenésén a történet második felében. :-) Mázli, a tengerimalac karaktere is fontos volt a történet során, a kis állat pedig kiérdemelte, hogy főhőseinkkel egyenrangú szereplőként gondoljunk rá. Ugyanakkor a gonosz karakterek ábrázolása is tetszett, mint Robot vagy éppen Füstös Tükör; és szerencsére a szerző nem hagyott minket gondban, és jó véget ért a történet, a kristálylények kiszabadultak börtönükből. 

Fülöp történetszálában elég sok volt a horrorisztikus epizód, kicsit hátborzongató is volt néha, de Lencsinek is volt része ijesztő pillanatokban, mint amikor Mirával éppen iskolából mentek hazafelé.

Jó volt, és mégsem ragadott annyira magával a könyv. Néha túlírtnak éreztem, jobb lett volna egy kompaktabb regény, mint a Barátságháló. Pont a hossz az, ami miatt nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, ugyanis az hasonló oldalszámmal vár rám, mint ez. De persze ettől függetlenül nagyon kíváncsi vagyok a gyerekek újabb történetére.