A sorozat kereken huszadik részében James azt kapja, amit megérdemel, és ez igazán tetszett nekem. Annyit bántotta már a férfi Agathat, hogy örültem, elérkezett az idő, hogy visszakapjon valamit a sorstól. Az Erawan Kiadó által átvett sorozat, Agatha Raisin kalandjai folytatódnak, hiszen a nő szeretné kideríteni, mi történhetett az áldozattal, aki történetesen nem más, mint James menyasszonya.
Feltűnik ebben a részben is Toni, ahogyan George sem maradhat el, és Roy is befut, aztán Agatha "szerelmes" lesz (igen, a megszokott menetrend), ami jó kis kalamajkához vezet majd, ahogyan haladunk a könyvben. Jó, jó, ezt már megszoktuk, és az lenne a furcsa, ha zseniális magándetektívünk szívét egy-egy részben nem csábítaná el egy jóképű pasi.
Furcsa faluba és furcsa családba csöppenünk Jamesnek köszönhetően, ami érdekes atmoszfárét ad a könyvnek, egyfajta borongóssággal, nyomasztó légkörrel tölti meg a lapokat. Az eseményeket Toni magánéleti szála is színesíti, és - nos, ez az én gyengeségem, tudom, de - egyáltalán nem tudom kedvelni ezt a lányt. Agatha a morcosságával, morgolódásával, a gyarló emberi voltával is sokkal közelebb áll hozzám, mert kedves, törődő ember, aki annyira vágyik egy normális párkapcsolatra, hogy folyton bajba keveredik miatta.
Szokatlannak éreztem a bűntények hátterét, ez szerintem komolyabb volt, mit az eddigiek, de a szerző sok humorral oldotta a vége felé is a veszélyeket, amik Agathara leselkedtek. Kedves volt az, ahogyan a barátai odafigyeltek a főszereplőre, a törődés és a gondoskodás ebben a részben jött ki talán a legjobban. Akármilyen is Agatha Raisin, igazi barátai vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése