Habár könyvtárosként sokszor került a kezembe Bán Mór népszerű sorozata, a Hunyadi, olvasás terén eddig elkerült a szerző - vagy én őt, ugye, ez nézőpont kérdése. Így lett első olvasásom a Hollófiak sorozat első kötete, A tárnák rejtélye. A Bodnár Balázs illusztrációival megjelent könyv már a borítót megpillantva felkelti az olvasó érdeklődését, nekem nagyon tetszett a Hunyadi-család ábrázolása, amely azonban mégsem volt túl sok, nem mentünk el a túlzás, a giccsesség felé.
A karakterek már akkor megnyerőek, amikor még ki sem nyitottuk a kötetet, és sokat jelent a napfényes, barátságos időjárás, ami megjelenik a borítón.
Sorozat első kötetéről lévén szó, nem tudtam, mennyit kapunk a nyitó részben, de egy kellemes, kerek egész bontakozott ki, ami lezárult a végén. tetszett a keretes szerkezet: Mátyás a fiának meséli el, hogyan lett belőle igazi lovag gyermekkorában. Egy nyolc-kilenc éves gyerek már olvashatja a könyvet, habár lesznek benne olyan kifejezések - a középkor sajátja - amiket esetleg el kell magyarázni, de a történet szövése szempontjából tökéletes választás lehet, ha egy gyerek érdeklődik a történelem iránt. Bepillantást nyerhetünk kicsit a korszak társadalmába, az ekkor élt emberek - szegényebbek, gazdagabbak - életvitelébe, mindemellett pedig megismerkedhetünk a kis Mátyás első komoly küldetésével is, amelyben bátran megállja a helyét és bizonyítja rátermettségét. A téli Erdély plasztikus leírását kapjuk, amikor olvassuk a gyermek és nagybátyja útját a havas erdélyi hegyek között, ez számomra sokat hozzátett az olvasáshoz annak ellenére, hogy a történet csak kis részét képezi.
A cselekmény is rendkívül izgalmas. A fő történet keretét egy Mátyás-napi vigasság, lovagi torna adja és ezen belül is remek volt a felvezetés, ahogyan a János.napot ünnepli a Hunyadi-család és szerte Erdélyből összegyűlt rokonságuk, a kis Mátyás pedig azt kutatja, a családjától várva a választ, milyen a jó lovag, mitől lesz egy lovag erényes, bátor, hősies? Mindenki válaszol neki, édesanyja, testvére, mindenkit, akit megkérdez és mindenki más-más választ ad, neme, pozíciója, életkora, eddigi életpályája, gondolkodása szerint. Egyik válasz sem rossz azonban, és a kisgyerek mindent fel is jegyez, el is raktároz az emlékezetében.
Hősiesen bevallom, azért nem igazán olvasok magyar történelmi regényt, mert folyton attól tartok, kellemetlen élmény ér. Nem szeretem ugyanis a túlzásokat, a túlzott öntömjénezést, az öndicséretet, amikor csak a magyarok lehetnek jók, mindenki más rossz, ellenünk van... nem is tudom, hogyan magyarázzam. Talán a túlburjánzással, a felesleges magyarkodással van bajom sokszor. Ezért féltem ettől a történettől és hatalmas, pozitív csalódás ért. Nagyon szerettem ezt a kötetet, és biztosan el fogom majd olvasni a többi, jövőben megjelenő részt is. Izgalmas, pergő, fordulatos volt a cselekmény; a történet tanított, de nem szájbarágósan. Fontos értékek jelentek meg az oldalakon, mint a bátorság, a hűség, a másik emberért való kiállás - legyen az akár idegen ember is, a félelmeink legyőzése vagy éppen az, hogy nem kérdezzünk, ha kíváncsiak vagyunk, mert csak úgy tanulhatunk, ahogyan a kis Mátyás is megkérdezte a körülötte élő felnőtteket, hogyan lehet jó lovaggá, és nemcsak megkérdezte tőlük, de később hasznát is vette a tanácsoknak, véleményeknek, egyszóval tanult a bölcsebbektől. Ezt sok felnőtt is megtanulhatná tőle.
Egyszóval maga a könyv egy kerek, egész történet, amit igazán szerettem, mert kiábrándítóak a számomra az olyan sorozatok, amik folyton függővéggel zárulnak, akár hosszú hónapokra magára hagyva az olvasót. Az izgalmas cselekmény a másik kiemelendő a könyvvel kapcsolatban, de szerettem az illusztrációkat is. Sokat adtak az olvasás élményének emeléséhez.
Negatívum a szememben, de ennek semmi köze a történethez, és másnak talán nem zavaró, de nekem kényelmetlen volt emiatt a két dolog miatt az olvasás: Az egyik a nagy mérete a kötetnek. Ezt kényelmetlen volt fogni, olvasni, a másik pedig a fényes lapok okozta kényelmetlenség, mivel folyton belecsillant a fény, állandóan billentgetnem kellett a könyvet, hogy éppen ott, ahol tartok, ne csillanjon meg a papír. Mindezekkel persze együtt lehet élni, csak az élményt rontotta kicsit, habár értem és megértem mindkettő okát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése