Amikor kisgyerek voltam, akkor lehetett kapni a Móra Kiadó Már tudok olvasni sorozatát, a - számomra "igazi", eredeti, első Már tudok olvasni sorozatot, ezek közül került ki az első igazi regényem, amit elolvastam, a Virágosdomb, Marcello Venturi könyve (ami azóta is megvan, nagy becsben tartom). Az igazi égszínkék akkor elkerült, de nem bánom, azt hiszem, idősebb fejjel érthetőbb és élvezhetőbb talán ez a történet, azaz Balázs Béla Az igazi égszínkék című regénye. A Móra Kiadó többször, több formában is kiadta már a történetet, legutóbb 2018-ban jelent meg, önálló kötetben.
Amikor megláttam ezt a címet és ezt a borítót, azonnal beleszerettem a könyvbe, pedig még el sem olvastam a fülszöveget, miután pedig ezt is megtettem, égtem a vágytól, hogy megismerjem a történetet. Nagyon köszönöm a kiadónak, hogy segítségemre volt ebben és eljuttatták hozzám Balázs Béla kötetét.
Lehet, hogy butaság, de ahogy a kezemben fogom ezt a könyvet, mosolyogni támad kedvem, és ehhez a regény külső megjelenése nagyban hozzájárul. Különleges a mérete, varázslatosan Reich Károly rajzai és borítója, és nem utolsó sorban, nagyon különleges a borító anyaga is.
Kalmár Ferkó remek gyerek, akinek azonban nincsen könnyű dolga, hiszen szegények, édesanyja mosásból él, és bizony Ferkónak is segítenie kell neki délutánonként, kihordani a kimosott-kivasalt ruhákat a kuncsaftoknak. Mindenemellett nem csoda, hogy sosincsen ideje leckét írni másnapra. Rögtön az ebből fakadó konfliktussal indít a regény, mivel Ferkó a tanár a htsó padba ülteti büntetésből. Néhány nap múlva azonban társa is akar Ferkónak, a gazdag Kari személyében. Ami szomorú volt ebben a jelenetben, az nem az volt, hogy karit is száműzi a tanár, hanem az, hogy mennyire szégyelli a gazdag gyerek, hogy egy szegény kisfiú mellé kell leülnie. És még szegény Ferkó akarta kiengesztelni Karit! Az igazi kalamajkák pedig itt kezdődtek el.
Varázslatos, az 1920-as években íródott gyermekfantasyt kap az olvasó Balázs Bélától, a macskakedvelők figyelmét pedig felhívom Cincura, a fehér macskára, akinek fontos szerepe lesz a történetben. Szerettem a pedellust is, aki a kisfiú segítségére siet a bajban
- Mert ezek olyan virágok, hogy éppen csak délben virítanak, és csupán egyetlen percig. Siess hát azzal a csokorral!
Alig mondta ki a pedellus, hát a kék virágok hirtelen eltűntek a rétről. De Ferkó marka már tele volt velük.
- Mi a neve ennek a virágnak? - kérdezte a pedellustól.
- Ennek a neve: az igazi égszínkék - felelte a pedellus. - De most siess csak haza. Anyád észre ne vegye, hogy lógtál az iskolából. Novák tanár úrnál majd elintézem a dolgot. Tehát az az igazi égszínkék.
Az igazi égszínkék virágból készített igazi égszínkék festék pedig csodára képes, ahogyan ezt megtapasztalja Ferkó többször is. Igazi, húszas évekbeli történet ez, ahogy a szegény gyereket lenézik, kinézik, megverik, mégis van valami varázslatos atmoszférája Balázs Béla könyvének. Vagy csak a szerző írta meg remekül ezt a könyvet, mert jól mutatja be a kort, de engem amúgy mindig meghatnak a hasonló könyvek, amilyen A Pál utcai fiúk, a Kincskereső kisködmön vagy éppen a Légy jó mindhalálig.
Izgultam Ferkóért, de szerencsére az igazi égszínkék többször is segítségére van, a ládatetőn a Dunán utazó kaland pedig igazán remek volt. Meg hát Cincu! Fontos szerepet kap a könyvben, és persze igazi macska őkelme. Ami még lényeges volt számomra, az az volt, hogy képszerűen lett bemutatva az akkori Budapest, amit mindig szeretek.
Remélem, hogy minél többen kezükbe veszik majd a Reich Béla csodálatos illusztrációival díszített könyvet, melyet Balázs Béla írt, és a Móra Kiadó adott ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése