A sorozat ezen része igazán bővelkedett fordulatokban, nemcsak Agathaval és Tonival kapcsolatban, de a nyomozóiroda egyik új belépőjével kapcsolatban is, ami egészen felfrissítette ezt a kötetet. Jó volt az alapötlet - gyilkos lekvár a kis, costswoldsi falu rendezvényén -, és üdítő volt, hogy a szerző nem félt bevonni az eseményekbe a helyi lelkészt és a feleségét is. És természetesen itt is megjelenik a jóképű férfi, akibe Agatha - szintén természetesen - azonnal beleszeret: ez is egy remek szál volt a történetben.
Igen, határozottan mondhatom, hogy tetszett ez a regény, de sajnos még mindig nem vagyok kibékülve a fordítással és szerintem már nem is leszek soha. Itt már egy cseppet jobb volt a magyar szöveg színvonala, de messze alulmarad a korábbi fordító fordítói és nyelvi tudásától.
Talán felesleges panaszkodásnak tűnik ez tőlem, és aki nem az elejétől olvassa a sorozatot, annak nem tűnik fel - vagy nem ennyire tűnik fel - a minőségbeli visszaesés, de azóta elolvastam már egy következő részt is, és az se jobb, így még azt sem tudom mondani, hogy bele kellett rázódnia a fordítónak a munkába. Mindettől függetlenül szeretem Agatha Raisin csetlés-botlását a vidéki életben, mulatságos olvasni a folyamatosan valaki iránt lángra lobbanó detektívről, imádom Agatha macskáit és a falubelieket, így hát nem mondok le a sorozatról, mert érdekel, mi történik még szereplőinkkel - annak ellenére, hogy Tonit még mindig nem sikerült igazán megkedvelnem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése