Talán szigorú vagyok, hogy a moly.hu oldalon három és fél csillagra értékeltem ezt a kisregényt, de én sokkal többet vártam a könyvtől és szerintem a mai kiskamaszokat sem (igazán) lehet ennyivel elkápráztatni, mert nekik ez már lassú lehet.. Az alapötlet nagyon tetszett, kíváncsian kezdtem bele a regénybe, és a borítóba is beleszerettem, kifejezetten tetszik.
Többször kaptam magam azon, hogy unatkozom olvasás közben, unatkozni pedig nem szeretek, pláne nem olvasás közben. Miután befejeztem a kötetet, arra jutottam, hogy ez remek elbeszélés lett volna ötven-hatvan oldalon, így azonban elhúzott és túlírt volt, ahol elkalandozott a figyelmem, mert a sztori közepén még mindig lent voltak a srácok, de a könyv második felét is elhúzta a szerző - véleményem szerint feleslegesen. Egyszeri olvasásnak a könyvtárból kikölcsönözve jó kikapcsolódás, de bosszús lettem volna, ha megvásárolom könyvesboltban.
Pedig amikor a kezembe vettem Nógrádi Gábor kisregényét, hasonló élményt vártam, mint Düka Péter regénye, Az ellopott zsiráf esetében. Ha esetleg más is úgy lenne, mint én, előre szólok, hogy mást kap, ne ilyen elvárásokkal álljon az olvasásnak. Persze a csalódás még nem lett volna elég ok, de számomra ez a regény nem jött be, annak ellenére, hogy rengeteg potenciál volt benne.
Nagyon szeretem a várakat, a romokat, szeretem a vidéki települések hangulatát, ezt megkaptam, és hálás vagyok érte, és persze a kutya is remek volt, de sajnos ez nem az én könyvem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése