Újabb őszi sétám az Andrássy útra vezetett a Fekete Sas Kiadó Budapesti kultúrtörténeti séták sorozatával. Az út Párizst idézi képzeletembe: kicsit ilyennek (is) képzelem a francia fővárost, kedvenc rendőrfelügyelőm, Maigret otthonát. Az elmúlt negyven évben láttam már csakúgy tavasszal, mint télen, minden évszakban megcsodáltam, mégis távolságot tartott tőlem ez az út.
Gyerekkorom óta ellentmondásos volt a viszonyom az Andrássy úttal: szerettem a két végét, szerettem az Oktogonon és környékén is sétálni, de maga az út a maga egészében mindig távolságot tartott tőlem, nem engedett közel magához. Mint egy királyi család tagja, aki nagylelkűen elbeszélget a nép egyszerű gyermekével, ha találkozik vele, de az igazi személyiségét nem mutatja meg. Gőgösnek sosem éreztem, de zárkózottnak igen, és ez egyszerre vonzott és taszított. De tudjátok mit? Azt hiszem, egyszerűen félénk ez az út, hiszen nemcsak irodalmi nagyságoknak, emblematikus kávéházaknak (volt) az otthona, de sok borzalomnak is tanúja volt ez a 1876-ban átadott, 2310 méter hosszú sugárút.
Azért volt jó elolvasni a kiadó kötetét, mert rájöhettem minderre, miközben bebarangoltam az Andrássy utat és a környező utcákat. És azért is volt hatalmas élmény, mert - együtt olvasva Kondor Vilmos Budapest-sorozatával - sok-sok helyszín visszaköszönt, örömet éreztem, amikor olvastam róluk. Így nemcsak a Fekete Sas Kiadó könyve lett értékesebb a számomra, de Kondor Vilmos regényei is hangsúlyosabbá váltak.
Tavasszal ismét kezembe fogom majd a könyvet, és elindulok, hogy ezúttal - hasonlóan a Gellérthegyhez - a valóságban is bejárjam a könyv által bemutatott épületeket. Sok részét ismerem vagy ismerni véltem eddig, és most talán össze is barátkozunk.
Szeretettel ajánlom nektek ezt a könyvet is, ahogyan a Budapesti kultúrtörténeti séták mindein eddig általam olvasott részét, kívánom, hogy ti is megszeressétek ezeket a könyveket és az általuk bemutatott helyszíneket. A szerkesztői munka alapossága itt is csak pozitív szavakkal említendő. Érdemes a kis kiadókkal is megismerkedni, habár a nagyobb, ismertebb vagy jelentősebb könyvkiadók sokszor elveszik a figyelmet róluk, én mégis azt ajánlom azoknak, akik értékes kincsekre vadásznak, hogy ismerkedjenek meg a kisebb kiadó köteteivel is, mert meglepetés fogja érni őket, mennyi érték lapuk náluk. Mint például Tarbay Ede Régi és új mesék Varjúdombról című könyve - de az már egy másik bejegyzés lesz.
Nagyon köszönöm a kiadónak, hogy elolvashattam a könyvet, amit megvásárolhattok a kiadó honlapján is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése