2017. március 11-én reggel álmosan ébredtem. Korán volt, és nem alhattam vissza, mivel Szolnokra készültem, visszavinni néhány könyvet a könyvtárba. A vonaton szundikáltam egy kicsit, csak nem igazán szeretek utazás közben aludni. Az a rossz érzésem van ilyenkor, hogy valamimet el fogják lopni. Na, de azért kicsit pihentem, és mivel a végállomás volt Szolnok, így nem is mentem túl célomon. Kicsit hűvös volt a városban, de készültem, és több réteg ruha volt rajtam. Elsétáltam a könyvtárig, visszaadtam a hét könyvet, és nem bírtam ellenállni az elemet csábításának. Ahogy mentem a lépcső felé, megakadt a szemem egy plakáton: Szolnok olvas 2017 Olvassuk ki Európát! Egy játékra invitált a Verseghy Könyvtár – nem csak engem, de minden olvasóját. Tudtam persze, hogy nem fogom tudni összegyűjteni a 28 pecsétet, de szeretek játszani, hát kértem egy pecsétgyűjtőt a pultnál. Az első emeleten rögtön odamentem a könyvtároshoz, aki nagyon kedves és segítőkész volt, megmutatta az ajánlópolcukat is.
Kiválasztottam három könyvet – egyet az ajánlópolcról, kettőt a szépirodalomból választottam. Biztos vagyok benne, hogy nem fogok tudni annyit olvasni, amennyit kellene a játékhoz, hiszen általában negyedévente megyek Szolnokra, de ez a játék izgalmas és igazi kihívás. Remélem, hogy a könyvtár sok olvasója kedvet kapott, kedvet kap ehhez a szórakozáshoz.
A könyvtárból kilépve utam a könyvtár épületében lévő, de kívülről megközelíthető kávézóba vezetett, ahol megpróbáltam az álmosságot egy kávéval és egy sajttortával kiűzni a szememből. Az eredményt nem éreztem 100%-osnak, mivel a bóbiskolás visszaúton is elkapott, de legalább ettem egy finom süteményt és ittam egy jó kávét.
Budapestre érve szaladtam a Nagymező utcába, hiszen a Budapesti Molyklub szombaton ünnepelte első születésnapját. Sokan eljöttek a tagok közül, és nagy öröm volt, hogy három új mollyal is megismerkedhettünk, DaTa-val és dontpanic-kal, illetve gybarbii elhívta édesanyját, Barbiianyuja-t közénk. B_Niki csodás tortát hozott, mint az álom, olyan volt. A csokoládé trüffelkrém nem volt túl édes, a piskóta omlós volt. Igazi mennyország! Előtte voltak beszédek is, és Habók éppen időben figyelmeztetett minket, hogy jobb lenne elfújni a gyertyák, mielőtt teljesen elég. :-) Nagy szerencsénk volt, mert a pultoslány felhozta a tányérokat és a villákat, így nem kellett le-fel szambáznunk az életveszélyesnek tűnő csigalépcsőn, ezekkel egyensúlyozva. Lehet, hogy most kicsit eltúlzom, de olyan volt az a csigalépcső, hogy az ember már attól elesett, hogy ránézett. Érdekes volt a világítás (hiánya) is az emeleti részen, de hát nem azért voltunk, hogy nézzük egymást, ugye. :-D
Sajnos félidőben néhányan el kellett, hogy menjenek, de a megmaradt társaság is kiválóan szórakozott. Bár néha elakadt a szó néhány másodpercre, ilyenkor mindig volt valaki, aki bedobott egy újabb témát. Röpködtek a témák, a könyvek, emberek és youtube videók nevei-címei – néha csak kapkodtam a fejem. Amíg a fiúk a „komolyabb” vonalat képviselték (ami persze véletlenül sem volt komoly), addig Ezüst dobott be időről időre egy-egy remek videoélményét a youtube-ról. Még most sem tudom eldönteni, melyikük volt szórakoztatóbb, bár ahogyan Ezüst mesélni tud… :-) A fiúkra nagyon kellett figyelni, ami így, nap vége felé néha már nehezen ment, viszont ha néhány másodpercre elkalandoztál, néha rákérdezni, hol is tartunk éppen. :-)
https://www.youtube.com/watch?v=K6AYe7Par-g
https://www.youtube.com/watch?v=Kpn2bXQkYnw
Remek délután-este volt, remélem, évfordulón kívül is néha sikerül így összejönnünk többünknek egy hangulatos beszélgetésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése