Madzsar József (Budapest,
1876. március 12. - Kotlasz, Szovjetunió, 1940. szeptember / 1944. szeptember
30.) orvos, társadalomtudós, politikus, szociálpolitikus.
A budapesti egyetemen szerzett orvosi diplomája után
rendelőt nyitott. 1905 után folyóiratok munkatársaként cikkeket írt a
darwinizmus népszerűsítése témakörben. Egyik szervezője volt az antialkoholista
mozgalomnak. 1912-től 1914-ig Szabó Ervin barátsága révén a Városi Könyvtárban
vállalt munkát. 1914-ben a fővárosi tiszti főorvosi hivatalban végzet
munkájával lerakta az anya- és csecsemővédelem alapjait. A politikai életben az
ekkortájt alakult Radikális Párt elnöke lesz. A polgári forradalom idején
népjóléti minisztériumi államtitkár. 1920 után ismét magánpraxist folytatott,
1921-1924 között emigrációban élt, majd hazatért és belépett az MSZDP-be. A
pártból baloldali magatartása miatt 1931-ben kizárták. 1931-1935 között az
illegális kommunista párt tagja lett, eközben előadásokat tartott és
szemináriumokat vezetett. Többször letartóztatták, végül először Csehszlovákiába,
majd végül a Szovjetunióba emigrált. A sztálini önkény azonban nem
kegyelmezett, hiszen 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták, majd
koncepciós per keretében halálra ítélték és kivégezték.
Főbb művei:
A szeszes
italok hatása az utódokra (Budapest, 1905)
Darwinizmus
és Lamarckizmus (Budapest,
1909)
A jövő
nemzedék védelme és a háború (Budapest, 1916)
A meddő
Budapest (Budapest,
1916)
Az ember
származása és a származástan vázlata (Budapest, 1918)
A
kapitalizmus belső ellentmondásai (Társadalmi Szemle, 1931. június)
Madzsar
József válogatott írásai (válogatta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a bibliográfiát
összeállította Kárpáti Endre, Budapest, 1967)
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Madzsar_J%C3%B3zsef
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Madzsar_J%C3%B3zsef
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése