Mikó Csaba: A sárkány, aki tűzoltó akart lenni

Mikó Csaba neve nem csengett ismeretlenül előttem, több kötetét olvastam már, a Mítoszvadászok sorozatért egyenesen rajongok, de a Kalandok a Balatonon sorozat is nagy kedvencem. Ahogy a szerző ifjúsági regényeit, úgy gyermekkönyveit is elsődlegesen a Merítés-díj gyermekirodalmi és ifjúsági irodalmi zsűriben betöltött zsűritagság miatt forgatom, de ez nem feltétlenül igaz, mivel a tagság csak katalizátora volt annak, hogy megismerjem - és megszeressem - az író könyveit.

A sárkány, aki tűzoltó akart lenni a Lampion Könyvek Lampion Start sorozatában jelent meg 2025-ben, és az én olvasatomban egy fejlődéstörténet, és nem csak a főszereplő fejlődésének története, hiszen rengeteget változik a többi szereplő is, elsősorban Sprinteré, a szakaszvezetőé, akinek indíttatását is megismerjük, ahogyan haladunk a mesében.

Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy merjünk az álmaink után menni, merjünk tenni azért, ami lenni szeretnénk. Szembemenni a negatív előítéletekkel, saját magunkkal is, hiszen elsőre nem feltétlenül tűnik testhezállónak az, ami lenni szeretnénk, de becsülendő és tiszteletre méltó, ha merünk tenni, merünk változni, ha küzdünk, és nem adjuk fel. Sárkány tele van kedvességgel és szeretettel, segíteni akarással. Ő valóban tűzoltó szeretne lenni. Hiszen az édesanyja még tűzoltóruhát is varrt neki a méretében! És hiába tűzokádó, ő oltani akar. Ismerős ez az olvasónak? Sárkány példaképe lehet a gyerekeknek, de a felnőtt korosztály is sokat tanulhat tőle, és Sprintertől is, aki minden zsigeri utálata ellenére képes változni, fejlődni. Képes elismerni, hogy Sárkány nem rossz, és nem is akar rosszat. És képes a bocsánatkérésre - ami manapság (lássuk be) kiveszőfélben lévő tulajdonság.

Az illusztrációkat muszáj még kiemelnem, amik nélkül ez a történet nem lenne teljes, mindegyik karakter a helyén van, mindegyik karakter szerethető és a leírás passzol is a rajzolt figurához - vagy a rajzolt karakter az írotthoz. Köszönet mindezért Oravecz Gergelynek, aki Lőrinc László Híres merényletek című könyvét is illusztrálta - és amit szintén nagyon élveztem, és szintén a Lampion Könyveknél jelent meg idén, de több más - szerintem - remek könyv is a keze nyomát viseli.

Ha egy jó gyerekkönyvre vágytok, nem érdemes kihagyni Mikó Csaba meseregényét. Keressétek a Lampion Könyvek oldalán!

Pehelykönnyű ünnepek

A 2022-ben a Cerkabella Kiadónál megjelent Pehelykönnyű ünnepek az a könyv amit tényleg egész évben újra és újra elővesz az ember. Irodalmi szöveget, játékötleteket, recepteket tartalmaz minden alkalomra, legyen szó az advent időszakáról, karácsonyról, szilveszterről, farsangról, húsvétról vagy akár olyan családi eseményekről, mint a születésnap, egy vendégváró délután, vagy éppen az ősz ünnepei. A Cerkabella Kiadó minden kiadványa magas minőségben kerül az olvasók kezébe - erről én magam sok-sok könyvükön keresztül meggyőződtem már -, de a Pehelykönnyű ünnepek számomra még ezek közül a kötetek közül is kimagaslik.

A borító milyensége, a papír minősége, a szerkesztés, a tördelés, a beltartalom összeválogatása mind azt sugallja, hogy ennél a kiadónál igazán elkötelezett emberek dolgoznak. 

A könyv címe magában hordozza a tartalmát: legyen nagy vagy kisebb ünnep, nem érdemes stresszelni, folyamatosan a konyhában robotolni, mindent túlbonyolítani. Lehet mindezt pehelykönnyen is! Az ünnepkörökhöz kapcsolódó részek felépítése mindegyik ünnepnél ugyanaz: egy-egy irodalmi mű elolvasása, a ráhangolódás után néhány ínycsiklandó receptet kapunk (édességről, előételről, főételről vagy épp salátáról beszélünk), melyeket könnyen el lehet készíteni, többórás konyhai tartózkodás nélkül. Helyette a felszabadult idő a családdal, a gyerekekkel tölthetjük és ötleteket meríthetünk a játékhoz az összeállítás harmadik részéből, amiben a szabadidő eltöltéséhez kapunk ötleteket. Több receptet is eszembe véstem, hogy el kell majd készítenem, akár karácsonyra, akár máskor, mert egyszerűségükben nagyszerűek.

Legszemélyesebbé azonban akkor válik a kötet, ha beleírjuk az adott ünneppel kapcsolatos kedvenc ételeinket, játékainkat, amihez szintén hagytak helyet a szerkesztők.

Különösen nagy élmény volt Mészöly Ágnes gyerekkönyve, a Dalmorka, a hobbivarázsló után olvasni a Pehelykönnyű ünnepeket. A történet, amikor Natti kistündér hókiflit süt éppen de elfogy a porcukor, visszaköszön ebben a kötetben, amikor kapunk egy hókifli-receptet, ami számomra különösen kellemessé és meghitté tette az olvasást; a kötet legutolsó fejezet - amely az Ajándékozz ízeket címet viseli - pedig szintén visszacsatol, hiszen a Mészöly-kötet A komatál című történetét olvashatjuk az elején. Ajánlom az olvasónak, hogy a két könyvet egyszerre vegye kezébe, és mindenképpen olvassa el Mészöly Ágnes kedve kötetét is.

A könyvet megtaláljátok a Cerkabella Kiadó honlapján, ahol kedvezménnyel megvásárolhatjátok a kiadó más könyveivel együtt. Nagyon köszönöm, hogy recenziós példányként megkaphattam a könyvet és megismerkedhettem vele. Sokat fogom forgatni.

Mészöly Ágnes: Dalmorka, a hobbivarázsló

Natti kistündér, Dalmorka, a hobbivarázsló és szomszédaik történetei frissítő fuvallatként hatottak rám, olyan jó volt olvasni kalandjaikat. Ha nem tudatosítom folyton, hogy magyar szerző és magyar illusztrátor kötetéről van szó, nem tudtam volna kiragadni magamat abból a skandináv hangulatból, ami azonnal elkapott, ahogy belekezdtem a könyvbe. Ehhez nemcsak Hanga Réka rajzai kellettek, de Mészöly Ágnes szövege is, mely kettő együtt kiválóan működött. Sokszor bevillant, vajon mikor repül el a tanya felett Kákalaki Akki és a vadludak csapata Mártonnal és Nils-szel. Teljes mértékben el tudom képzelni ezt a gyerekkönyvet nemzetközi porondon is.

Miután Dalmorka megjelenik Natti kistündér tanyáján, az élet már nem lesz ugyanolyan, mint volt. Többé nincsen unalom, erről Dalmorka gondoskodik. A mindennapi életbe szépen folynak bele a varázslatok, legyen szó születésnapról vagy csigafutamról, vagy akár pingpongmeccsről. Cuki történet volt a piacozós mese, de részesei lehettünk a barátok húsvétjának is ugyanúgy, mint Dalmorka varázstárgy-feltalálásainak illetve Natti kistündér első (és egyben utolsó) "rendes" munkanapjának a falusi kisboltban.

Szeretnivalóak a hangulatos történetek és a falusi szereplők, legyen szó akár a szomszéd Ancsa néniről, vagy éppen Tobzos Tegzesről, Boróról, Zsurló Anteóról.

Nehéz hogyan írjak erről a kötetről, mert ezek érzések és benyomások, egyfajta pozitív lelkiállapot, még ha néha (de csak picit) bosszantott Dalmorka. Talán Ancsa néni karácsonyi bevásárlása volt az egyik kedvenc történetem, de imádtam, ahogyan Dalmorka igyekszik porcukrot varázsolni a hókiflihez; a pénztárca és a mindenhová nyíló ajtó meséi pedig hordoztak magukban egyfajta kifejezetten mágikus realista vonulatot is szerintem, ami jól állt a történetnek és az előbbi mesénél vicces volt a csattanó is.

Nemrégen olvastam a Mielőtt a kávé kihűl című kötetet, amiben megjelent az időutazás kérdése, ami téma visszaköszönt Mészöly Ágnes könyvében is annak a végén. Szép lezárása volt a mesének.

A Cerkabella Kiadó a megszokott színvonalon és minőségben adta ki Mészöly Ágnes Dalmorka, a hobbivarázsló című kötetét Hanga Réka illusztrációival 2018-ban, én pedig teljes szívből csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a kellemes kikapcsolódást, szívesen olvas gyerekkönyveket is felnőtt fejjel... és persze gyerekeknek elsősorban, habár ha meglátjátok életben is ezt a könyvet, nem lesz kérdés, hogy az egész család elolvassa.

A könyvet a Cerkabella Kiadó honlapján lehet megvásárolni kedvezménnyel.

Kerstin Lundberg Hahn: Mandulaszív

Kerstin Lundberg Hahn regénye, a Mandulaszív Oscar, Bie és Hugó barátságát követi - Oscarral a főszerepben -, s tekinthető a Szerencsesüti folytatásának is, hiszen abban a történetben ismerkednek meg a fiúk Biével.

A ciki szülők, a nagyothalló nagymama és Oscar kalandjai folytatódnak a Mandulaszívben. Szerencsére itt apuka már kevesebbet énekel, anyuka pedig már nem táncol, nagymama azonban még mindig szentül hiszi, hogy nem kell neki mindig hordania a hallókészüléket, és legújabb hobbijának, a gyaloglásnak hódol, hogy jó formában legyen.

Bie és Oscar kapcsolata válságba kerül a kötetben, az olvasó szurkolhat a pozitív végkicsengésért, de nemcsak ez ad okot az izgalmakra, hanem az is, a fiú nagyon szeretne egy kutyát, a szülők azonban nem tartják ezt jó ötletnek. Oscar életének innentől központi témája lesz a kutya, miközben meg kell birkóznia a vietnami kislánnyal való kapcsolatának mélypontjával is. Az első kötetből megszokott apró félreértések adják a történet sava-borsát, természetesen mindig Oscartól indul és hozzá fut vissza - ez már ismerős helyzet az első kötetből, meg se lepett például a jelenet a fürdőszobában vagy a tónál. Kedveltem Oscart itt is, ahogyan a Szerencsesütiben, de kicsit sajnáltam is. Nem ártana neki, ha megtanulná, hogyan legyen őszinte. Hogy nem érdemes titkolózni, hogy néha igenis érdemes és kell is rákérdezni a minket érdeklő dolgokra ahelyett, hogy túlagyalnánk, aztán jönnének a kellemetlen helyzetek és a félreértések.

Remélem, hogy lesz egyszer egy harmadik része is a három gyerek kalandjainak, amiben már megfigyelhető lesz kicsit több jellemfejlődés is Oscar részéről. Bizonyos szempontból már itt is kapunk belőle, ahogyan áltvált a kisfiú kutya iránt vágya azzá a kívánsággá, hogy az édesanyja által várt kistestvér egészséges legyen és megszülessen. Persze a gyerekek kiskamaszok, a fiú viselkedése is érthető - azért reménykedek benne, hogy Oscar később okosabb lesz.

Ahogyan a Szerencsesütit jó szívvel ajánlottam, úgy ezt a regényt is, ebben is isteni hangosan nevetős epizódok vannak, a kutyák is feldobják a történetet. A csúcspont mindenképpen a parkban lévő tó partján játszódó jelenet a pórázzal sétáló Oscarral, de a könyvben sütiötletet is kapunk - legalábbis nekem összefutott a nyál a számban, amikor a nagymama beállított Oscarékhoz egy mandulatortával. Ha pedig kíváncsi vagy, mi köze a regénynek a Tosca szelethez, mindenképpen ajánlom a kötetet!

Nagyon köszönöm a Cerkabella Kiadónak, hogy recenziós példányt kaphattam a kötetből, folytathattam a három gyerek történetét és ajánlhattam az olvasóknak a regényt.

A Cerkabella Kiadó honlapján megvásárolható a regény.

Nyilasi Judit: Wan-Wan és a kacagóvirágok

Nyilasi Judit: Wan-Wan és a kacagóvirágok

Fülszöveg:

Csendesen telnek a nyárvégi napok Wan-Wan sárkány és Leperke otthonában, míg egy nap arra ébred a két barát, hogy az eperlepkét rejtélyes betegség támadta meg. Wan-Wan felkerekedik, hogy kiderítse, miként segíthet rajta, a Narancs-hegységben azonban saját magával is meg kell küzdenie ahhoz, hogy a legjobb barátját megmenthesse.

Pongrác Kiadó, Budapest 2010. 38 p.

Hivatalos molyként (a moly.hu oldal regisztrált tagjaként) több kihívásban is részt veszek évről-évre, amiknek hála sokszor kerülnek a kezembe olyan könyvek, amiket amúgy nem vennék a kezembe: vagy azért, mert nem tartoznak az érdeklődési körömbe (a kihívásoknak hála ez a kör növekszik), vagy pedig azért, mert - és ezt be kell látunk - "több nap, mint kolbász" vagyis az ember fiának-lányának mindig kevesebb az ideje az olvasásra, mint amennyit szeretne szánni a könyvekre.
Egy kihívás kapcsán találkoztam ezzel a mesekönyvet, amikor már sehogy sem tudtam olyan könyvbe botlani, aminek a címe W-vel kezdődik, és még érdekel is.
Egyszóval köszönöm ABC-kihívás!

Kellemes volt a találkozás Wan-Wannal és Leperkével. Érdekes és szórakoztató mese; aranyos volt, ahogyan a sárkány útra kelt, elment a könyvtárba (én is könyvtáros vagyok), majd továbbutazott, hogy megmentse a barátját.
Mindig nehéz legyőzni magunkat, felülkerekedni a gyengeségeinken, és elhinni magunkról, hogy jók vagyunk; és nem az a fontos, hogy dadogunk vagy kancsalok vagyunk. Sokszor a "hibáink" minket sokkal jobban zavarnak, mint másokat. Vagy éppen minket zavarnak csak, másokat pedig egyáltalán nem.

Gyerekkönyvek és az elmúlás

Az elmúlás feldolgozása sem felnőttnek, sem gyermeknek nem könnyű feladat, hiszen nehéz elfogadnunk, hogy akit szerettünk, nincsen többé. Ennek megértésében segíthet a gyerekeknek két mesekönyv: Kiss Ottó: Ati és a holdvilág és Benji Davies: Nagypapa szigete című könyve. Bevallom, nem szándékkal kerestem ezt a témát, a téma talált meg engem. Amikor kezembe vettem a könyveket, azt a gyönyörű illusztrációk miatt tettem. Ha tehetném, csupa ilyen meseszép könyvvel tölteném meg a gyerekkönyves polcomat otthon.

A mesék olvasásakor jöttem rá, milyen nagy segítség lehet ez a két könyv a gyászmunkában a kicsiknek. A történetek kedvesek és szépek. Az egyik egy szigeten, a másik a Holdon (is) játszódik, és nagy szerepet kap bennük a varázslat. Remélem, minél több emberhez eljutnak ezek a könyvek, és még ha éppen nem is azért, mert segítséget adhat, de azért, mert szeretnivalóak a történetek és az azokban szereplő idős emberek és kisfiúk.

 Amikor a Nagypapa szigete című mesében azt mondta unokájának az idős ember, hogy szeretne ott maradni a szigeten… Akkor jöttem rá, hogy miről is szól valójában ez a mese. Arról, amire sokan nem képesek, az elengedésről és a szép búcsúról. Akkor szeretünk valakit igazán, ha erre képesek vagyunk.
Gyönyörű volt ez a történet, sokszor fog még eszembe jutni, ahogyan Ati története is az Ati és a holdvilág című könyvben. Itt Ármin bácsi a holdra megy el végül, hogy segítsen Hannának esténként meggyújtani a holdlámpákat, amikre azért van szükség, hogy a szerelmesek este is tudjanak sétálni a parkban - és tudjanak csókolózni, ahogy Ati egészítette ki a bácsi szavait.