Petőfi születésének 200. évfordulója sok kiadót arra ösztönzött, hogy könyv formában emlékezzenek meg a költőről. Az Tilos az Á antológiája néhány hónapon belül már a harmadik könyv, ami a kezembe került és ezzel foglalkozik. Örömömre az első két könyv pozitív élményt adott, és ebben az antológiában sem kellett csalódnom. Habár nem tudtam, mire számíthatok, és - bevallom - a borító nem nyert nem magának teljes mértékben (de nem is én vagyok az elsődleges célközönség), azzal biztattam magamat, hogy a kötet nem hosszú, akár egyetlen nap, pár óra alatt is elolvashatom.
A Költővel nem járnék 15 novellát tartalmaz felnőtt-, ifjúsági és gyerekkönyves írók tollából. Ez a széles spektrum garancia lehet arra, hogy minden olvasó talál a kötetben ízlésének megfelelő írást, ami megérinti, elgondolkodtatja, amit közel érez magához. Először Bánki Éva novellájánál kaptam fel a fejemet. Megragadott a különlegessége, vártam valamiféle misztikusabb vonulatot, amit ugyan nem kaptam meg, de szívembe zártam a nagyit, aki halála után is ott van unokájával. Miklya-Luzsányi Mónika Cserebogár című írása volt az egyik legdurvább a kötetben. A családon belüli erőszak ábrázolása sosem lehet szép, és az író rendkívül életszagúan ábrázolta. De nemcsak ez az egyetlen írás volt valóságos, érzékletes... magyar. Mészöly Ágnes Vigyázó szemetek című szövege a válása utáni második párkapcsolatában élő férfi, annak új felesége és "új gyerekei" és az első házasságból vele élő lány kapcsolatát mutatja be, mondanom sem kell, ez sem boldog történet. A Petőfi kenyér is a valóság ábrázolása a mai Magyarországon, Kalapos Éva Veronika novellája is megfogott; Szabó Borbála pedig egészen egyedi, igazén különleges szemszögből fogta meg Petőfi témáját. Elgondolkodtató, az emberek elé tükröt mutató szöveg volt.
Ezek voltak a kedvenceim, már ha ezeknél a novelláknál használhatom ezt a jelzőt, de a többi is jó volt. Örülök, hogy a Tilos az Á kiadta ezt az antológiát, remélem, hogy sok fiatalhoz és kevésbé fiatalhoz eljut majd, mert Petőfi Sándor nem erőszakosan van beleszőve a történetekbe. Nem szájbarágós, nem afféle "a szabadságharc költője" érzése van az embernek. Életszagúak a történetek, és - azt gondolom - egy esetlegesen rossz élethelyzetben lévő ember találhat benne segítséget az adott élethelyzet rendezésére, segítségkérésre, az őszinte kibeszélésre, a másikhoz való hozzállásának megváltoztatására.
Nekem nagyon tetszett a könyv, örülök, hogy félredobtam a borító miatti ellenérzésemet, mert a Grancsa Gergely szerkesztésében összeállt kötetet érdemes volt elolvasni. Még sokáig fognak kísérni a benne lévő írások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése