A Margitszigeten két szállodán, vendéglátóipari egységeken, sport- és fürdőlétesítményeken, a szabadtéri színpadon, illetve a Margit-szigeti víztornyot leszámítva épület nincs, mivel az egész sziget egy hatalmas park, a fővárosiak óriási parkja középkori szakrális építészeti emlékekkel, szoborsétányokkal, kisebb tavakkal, szökőkúttal és állatkerttel.
A Margitszigetnek sok neve volt a mai elnevezése előtt: a 13. században Nyulak szigete, Urak szigete, Budai-sziget, Boldogasszony szigete neveken volt ismert, majd a 17. században már Szent Margit szigete alakban találkozunk vele. Nevezték még Szent András szigetének is, majd pedig az ott volt vallási helyek után Boldogságos Szűz Mária vagy röviden Boldogasszony szigetének. A törökök, valószínűleg az onnan elmenekült apácák után Lány-sziget, Kyszadaszi néven emlegették
Arany János 1877-1882 között minden nyarát a Margit-szigeten töltötte. Kortársai, akik szintén a sziget szerelmesei, például Jókai Mór, Prielle Kornélia, Lotz Károly, Korányi Sándor, Jászai Mari, Wekerle Sándor, akiket követ egy későbbi nemzedék: Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Szép Ernő, Nagy Lajos, Krúdy Gyula és Szerb Antal, aki Budapesti útikalauz marslakók számára című művében így írt a szigetről, bevezetve Arany Jánosról írandó szakaszát: „Margitsziget. A keskeny parkban, hol jobbra is, balra is láthatja felcsillanni olykor a Dunát, a mulandóság folyamát, a szinte már túlságosan szép virágágyak között, az alsó és a felső vendéglők között, itt szoktunk gyermekek lenni és itt szoktunk megöregedni. Itt öregedett meg a pestiek legnagyobb költője, Arany János is.”
A Margitsziget első kertészeti emléke a Domonkos-rendi apácák kolostorkertje, ahol fűszer- és gyógynövényeket is termesztettek. Az első parkosítást Habsburg–Lotaringiai Sándor Lipót magyar nádor kezdte el, akinek az országgyűlés 1790-ben odaadományozta a szigetet. A nádor schönbrunni mintára kezdte kiépíteni a tulajdonát. 1795-től már József nádor birtokolta a szigetet, aki külföldi példák hatására a sziget parkosításának folytatását főkertészére, Tost Károlyra bízta. A természetes növényzetből mára nem sok maradt, ide tartoznak az Arany János által is megénekelt tölgyek, melyek közel 150 évesek, tehát a költő életében még fiatal kis fák lehettek. Ritkaságok is fellelhetőek, mint például az elegáns páfrányfenyő, a szintén Távol-Keletről származó kínai mamutfenyő, az amerikai mocsárciprus és a narancseperfa. Az angolkertben mintegy 8500 faegyed él, a cserjék száma pedig ennek többszöröse, ami nemcsak a főváros egyik nagy közparkjává, hanem Európa egyik legszebb dendrológiai parkjává is teszi a Margitszigetet.
Ajánlom figyelmetekbe az alábbi cikket is: 5 legendás hely és 5 szuper élmény a Margitszigeten https://www.danubiushotels.com/hu/magazin/margitsziget-5-legendas-hely-5-szuper-elmeny
Habár rengeteg ember keresi fel évről évre, és folyamatosan tömegekkel lehet találkozni ott, a Margitsziget az egyik kedves helyen Budapesten; a Népliget és a Városliget mellett a főváros zöld tüdeje. 2020-ban jelent meg a Fekete Sas Kiadó gondozásában, Fazekas István és Saly Noémi szerkesztésében a Margitsziget című útikönyv. Ez már a negyedik, ami a Budapesti Kultúrtörténeti Séták sorozat kötetei között megjelent az Andrássy út, A régi pesti városfal mentén és Gellérthegy után. Ha érdekel benneteket a Margitsziget - akár Budapesten élőként, akár turistaként -, mindenképpen hasznos segítség ez a kis könyv. Színvonalas összeállítás és alapos munka került ki a szerkesztők keze közül mind a szöveget, mind a képanyagot, vagy éppen a térképeket nézzzük.
Csakhogy nem egy egyszerű, hagyományos útikalauz ez a kötet, annál sokkal több. Nem véletlen a sorozat elnevezése, hiszen az olvasó a Margitsziget részeinek egyszerű leírásán túl irodalomtörténeti, kultúrtörténeti, kerttörténeti és még sok más szempontból is fontos és különleges információkkal gazdagodhat. A művészsétány szobrait is - ahogyan az összes képzőművészeti alkotást - alaposan megismerhettem a kötetből. Számomra különleges információkat nyújtott, milyen híres vendégei voltak a Nagyszállónak vagy éppen milyen olyan szobrok voltak a szigeten, amiket az idők során elszállítottak onnan.
Akár többszáz évet utazhattam az időben, miközben a sziget egyes helyszíneiről olvastam, a régi képek segítségével felidézhettem a múltat - ez nekem sokat adott, szeretem a helytörténeti könyveket, az új és a régi képeket, térképeket. Talán úgy a legjobb ez a könyv, ha a helyszínen, séta közben böngésszük, amennyiben tudunk erre szánni egy teljes napot egy hétvégén vagy a szabadságunk alatt - hiszen ez akár a szabadság eltöltésének is remek módja lehet, naponta, kétnaponta egy újabb helyet felfedezni a városunkban a Fekete Sas Kiadó sorozatának segítségével. Én biztosan így fogok tenni. Másfelől azonban mindig hozzá lehet nyúlni a polcon, elő- és elővenni, bele-belelapozni, mert élvezet a szemnek, a léleknek és a szellemnek is.
Nagyon köszönöm a kiadónak, hogy biztosította számomra a sorozat köteteit, biztos vagyok benne, hogy az előttem lévőrészek is hatalmas élményt fognak nyújtani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése