Már nagyon vártam, hogy elolvashassam Lencsi és barátainak újabb történetét, és szerencsére Somfai Anna Barátságháló-sorozatának harmadik része 2021-ben a könyvesboltokba került. A képzelet órái - az első két részhez hasonlóan - szintén a Cerkabella Kiadónál jelent meg.
Az újabb kalandok megismerése előtt újraolvastam a korábbi két kötetet is, hiszen 1. Barátsághálóból sohasem elég, 2. szerettem volna, ha a régi élmények frissen élnek bennem, 3. kíváncsi voltam, hogy újraolvasva vajon jobban fog e tetszeik a második rész. Nos, jelentem, nem bántam meg, hogy ismét a kezembe vettem a könyveket. A Barátsághálóból valóban sosem elég, és úgy néz ki, hogy - immár a harmadik rész elolvasása után leírhatom - a második kötet volt eddig a legggyengébb a háromból. Ezt azonban ne negatív kritikának értsétek, mert A titkok terme is izgalmas kalandokat nyújtott, csak összevetve a másik két kötettel, egy paraszthaszállal gyengébbnek éreztem. A képzelet órái elolvasása után viszont azt mondom nektek, haladjatok sorban, ha szeretnétek megismerni Lencsit és a többieket, olvassátok el a második részt is, mert így lesz teljes képetek a harmadik könyv olvasásakor. Ez pedig fontos, hogy igazán élvezhessétek az új történetet!
A fülszöveg nem árul elsokat a kíváncsi olvasónak arról, mit is kaphat, ha kinyitja a könyvet, és belép ebbe a fantasztikus világba.
Lencsi és barátja egy különleges erejű kristályt birtokolnak. Az ünnepi várakozásban azonban titokzatos, szürke köpenyes alakok tűnnek fel körülöttük, és egy rendőrnyomozó is élénken érdeklődik a barátságkristály iránt. Vagy csak a képzeletük játszik velük?
A karácsony előtti időszakban cseppenünk bele főhőseink életébe. Mira ajándék után kutat a tanárának, így akad rá az órásmester boltjára, majd pedig egy különleges könyvebolttal és annak fiatal tulajdonosával is megismerkedik. A történet, ahogyan megszoktuk, egy idő után két szálon zajlik, hiszen bekapcsolódik a történetbe az Óváradon lakó Fülöp is, hogy aztán a főszereplők találkozzanak és - természetesen - együtt megoldják a nehézségeket - de ezt mondanom sem kell.
Különleges hangulata volt ennek a regénynek, Somfai Anna egészen egyedi atmoszférát tud teremteni, ami magába szippantja az olvasót, Amióta olvasom a könyveit, hol szerszámossufniban vagyok, hol a kristálylények alagútjában eszmélek, de találkoztam már óriáspókkal is, és persze azon sem kell csodálkozni, ha hirtelen az esőerdőben, egy maja templom mellett pislogunk. A szerző képzelete ezúttal az idővel játszik, olvasás közben pedig többször éreztem, hogy Alice Csodaországban ihletője lehetett valamilyen szinten a kötet bizonyos részeinél, de felvillant előttem egy ponton A Gyűrűk Ura is.
Érdemes kézbe venni a sorozatot, hiszen olyan olyan fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, mint a barátság, az összetartás, egymás segítése, a bizalom vagy éppen a képzelőerő fontossága. Lehetséges, hogy egy középiskolás esetleg már kinőtt ezekből a kalandokból (bár én felnőtt fejjel is imádtam őket, de persze kamaszként más a fontossági sorrend), az általános iskolásoknak azonban érdekes és kalandos olvasmány lehet. Nagyon várom Somfai Anna újabb köteteit, és remélem, hogy Lencsi, Fülöp és a többiek kalandjai folytatódnak majd.
A kötetet, ahogyan a sorozat korábbi részeit is, megvárásolhatjátok a kiadó honlapján. Nagyon köszönöm, hogy részese lehettem a kalandnak, és recenzióként írhattam a könyvről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése