Kurt Vonnegut: Áldja meg az isten, Mr. Rosewater! https://moly.hu/konyvek/kurt-vonnegut-aldja-meg-az-isten-mr-rosewater/en-es-a-konyv/csgabi
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól https://moly.hu/konyvek/barbara-demick-nincs-mit-irigyelnunk-a-vilagtol/en-es-a-konyv/csgabi
Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek https://moly.hu/konyvek/ingmar-bergman-vasarnapi-gyerekek/en-es-a-konyv/csgabi
Ahogy nézegetem a Molyt, döbbenek csak rá, hogy júliusban elég keveset olvastam. Igaz, nem is volt rá sok időm. Júliusban is jártam a hétvégenként pluszmunkára, és voltam a veszprémi vándorgyűlésen is. És igaz, hogy voltam egy hetet szabadságon, de azalatt az idő alatt jobban elfáradtam, mintha dolgoztam volna. :-) Ennek ellenére remek egy hét volt:
Hétfőn egy barátnőmmel, Andival találkoztam, aki kedden utazott vissza a családjával az USA-ba, beszélgettünk kicsit, csak most volt rá ideje. Aztán bementem a munkahelyemre, leadtam a veszprémi vasúti jegyet és a számlát, hogy átutalják az összeget. Utána kettőkor elmentem a Dagály utcai könyvtárba, de fél négykor olyan hihetetlen álmosság tört rá, hogy ha leülök egy székre, tuti másfél órát aludtam volna egy sarokban, úgyhogy hazajöttem. :-) Aludtam is két órát, ahogy lefeküdtem. :-))
Kedden elmentem a Lehel térhez, mert van ott egy Rukkola átvevőpont, elhoztam egy könyvet, amit happoltam. Aztán a kolléganőmhöz mentem a Lehel úti FSZEK tagkönyvtárba, beszélgetni kicsit. Plusz szereztem is pár remek ingyen elvihető könyvet. :-)) Szerdán pedig Gyöngyösre utaztam, találkoztam @Dórica mollyal és a két kisfiával. Jó kis nap volt, de nagyon elfáradtam. :-)
Leszálltam délben a buszról Gyöngyösön, és éppen sms-t kezdtem írni Dórinak, amikor hívott. Ahogy beszéltünk, és mentem, amerre mondta, láttam egy gyanúsan telefonáló csajszit :-), és elkezdtem integetni, mire visszaintett, úgyhogy megtaláltuk egymást – és nem égtem be, hogy vadidegeneknek integetek őrült módon. :-))
Pisti, az ovis rögtön nagyon nyitott volt, beszédes, aranyos.
Megmutatott két nagy műanyag dömpert az udvaron, benne kavicsok, teli töltve vízzel – ahogy Pisti mondta, akváriumok lesznek. Dóri azt mondta, Pisti arra készül, hogy szeretne egy macskát. Mire ránézek Dórira, azt mondja: Ne keress benne logikát. :-D
Aztán megmutatott a kisfiú néhány játékot a nappali közepén, és kérdeztem tőle, nem rakunk-e rendet anyának, ne legyen tele a szoba játékkal? Mire Pisti azt mondja: Igen, kupi van. :-D
Úgyhogy elraktuk a játékokat közösen a nagy ládába. :-) Dóri meg is dicsért minket, mert közben az emeleten lefektette Barnust.
Pisti nasit szeretett volna, Dóri tejszeletet akart adni neki, a kisfiú viszont megtalálta a chipset, úgyhogy Dóri megkérdezte, kérek-e tejszeletet, mondtam igen, és megkérdeztem Pistit, eszünk-e közösen tejszeletet. Úgyhogy eltereltük a chipsről a figyelmet. :-)) Nyomdáztunk is, mindhárman nyomtunk kis képeket, helikopter, vitorlás, kvad, traktor, busz, stb. Akkor ittunk kávét, és odaadtam, amit nekik vittem ajándékot. Utána kiszíneztük a nyomdázott képeket. Felkelt Barnus, felmentünk hozza, körbejártuk a házat és a kertet – A kicsi tök jól érezte magát az ölemben. :-)
Megjött a pizza, ebédeltünk.
Aztán tovább beszélgettünk, meg játszottunk, a kicsi visszaaludt. Pisti tableten meséket is nézett, utána meg elindultunk a buszhoz.
Nagyon jó nap volt, de nagyon el is fáradtam. :-)
Csütörtökön Andi barátnőmet (egy másik Andit :-)) látogattam meg Újpesten, elugrottam hozzá délután, beszélgetni kicsit. Délelőtt pedig kirántom azt a nagy cukkinit, amit Dóritól kaptam. Gondoltam, ha jól sikerül, viszek ebédet Andinak. :-) És bizony jól sikerült, de hát kiváló alapanyagból nem is nehéz. A felét elvittem Andihoz, aki úgy járt rá, mintha valami nassolni való lett volna - öröm volt nézni a rántott cukkinit falatozó kismamát. És hát nem is könyvtáros lennék, ha nem rendeztem volna át kicsit a könyvespolcot. :-D
Pénteken két könyvtárba mentem: a Dagályba és a Lehel útra. Mind a két helyen hagytam félretett ingyen elvihető könyveket magamnak, hazahoztam őket. :-)))
Így már mindenkinek érthető, miért is voltam hulla fáradt a hétvégére, és akkor pedig mentem leltározni.
Kevés idő jutott az olvasásra, ugyanakkor nem bánom. Néha így jut idő rá, néha úgy. A fontos, hogy az ember élvezze, és ne kötelességnek gondolja, mert akkor elveszti a varázsát.
Hát, eljöttem!:)) Már bogarászok egy ideje nálad, de még fogok is!:))
VálaszTörlésMost csak annyit, hogy Vonnegut és Kundera a fiam kedvencei voltak. Nekem, még nem sikerült egynek sem, még a feléig sem eljutni. Már írtad valahol, hogy nem számít mit olvas az ember, csak olvasson!:)
Most megint elkezdtem a fentiektől leemelgetni a polcról, hogy megtudjam, mi fogta őt meg bennük, és milyen gondolatai lehettek közben!:((
Könyvtárosként az ember rájön, hogy még a Danielle Steel könyvet is többet adhatnak az olvasójuknak, mintha valaki nem olvasna semmit. A szüleim semmit sem olvasnak, szó szerint. A nagymamáim sem olvastak, habár volt néhány könyvük. Két húgom van. A nagyobbiknak a szüleink középiskolában pl. nem is vették meg a kötelező olvasmányokat azzal a felkiáltással, hogy úgysem olvasná el. Ez engem gimnazistaként annyira felháborított, hogy a zsebpénzemből vettem meg Melindának minden köztelezőt, és el is olvasta - és azóta is olvas! A másik húgom, a kisebbik, már más. Ő soha nem olvasott, és nem olvas most sem.
TörlésPedig az olvasás fejleszti a nyelvet, a helyesírást, megismerhetjük az anyanyelvünket; és persze mindez amellett, hogy az olvasmány élményt ad nekünk.
Kunderát még nem olvastam, de van a polcomon. :-) Vonnegutot szeretem, pedig még csak két könyvet olvastam tőle. Szeretem a humorát, a szarkasztikus stílusát, a szókimondását.