Egy újabb Márai-regény, amiről nem tudok erős érzelmi felindulás nélkül beszélni vagy írni. A Csutora vérrel és fájdalommal írta bele magát az elmémbe és a lelkembe, borzalmas élményt nyújtva. Ez a borzalmas élmény azonban egy ötcsillagos regényben található, mivel Márai Sándor tökéletes írta le az egész folyamatot, ami a történetben eltelt néhány hónapban zajlott a budai polgárcsalád lakásában és életébe - és Csutora életében.
Gyűlöltem a férfit és a nőt. Ahogy olvastam, egyre jobban gyűlöltem őket azért, ahogyan Csutorával bántak. Mert nekik a kutya csak egy snorrka volt, egy apró, felesleges kis ajándék, semmi több. Nem volt tétje az életének, nem volt jelentősége. Nincsn pénz nagy ajándékra, hát menjünk el az állatkertbe, és vegyünk meg hatvan forintért egy ágy alól előhúzott egyhónapos kiskutyát, mert olyan divatos a puli, és hát kevés a pénz. Fú, de gyűlöltem ezt a könyvet. Úgy, hogyan az Eszter hagyatékát. De amíg Eszternek van választása, csak éppen rosszul dönt, addig Csutorának nem volt választása. Ő csak szeretetet szeretett volna kapni, ahogyan azt is akart adni. Kölyök volt, akit idő előtt elvettek az anyjától és becsomagolva a fa alá raktak snorrkaként. Édes, drága Csutora, gy szerettem, hogy megfájdult a szívem olvasás közben. Borzasztó volt, ahogyan bántak vele, és ezt egyszerűen nem foghatom arra, hogy más kor, más kutyanevelési értékek. nem tudom elhinni, hogy akkor normális volt az, hogy ha egy egyhónapos kölyök fél a póráztól, akkor erőszakkal rá kell rakni, a pórázt az asztal lábára kell kötni, és végignézni egy fél órán át, ahogyan a szerencsétlen állat őrjöng a félelemtől, veti magát, jobbra-balra, és retteg.
Sose szerették. Pedig Csutora annyira akarta. De nem nevelték őt, nem szerették, nem terelgették kis életében előre, helyes irányba. Amikor pedig a végkifejlet megtörtént, megint Csutora húzta a rövidebbet. Miért ne, hiszen csak egy snorrka, akiről még ki is derül, hogy még csak nem is fajtiszta puli. Ha rosszat tesz a kölyökkutya, valóban a teljes és tökéletes szeretetmegvonás a legjobb, aztán, amikor elvadul, legalább bizonyítva láthatjuk azt, hogy ez egy rossz kutya. Ugye?
Az utolsó két fejezetet kétszer kellett elolvasnom, mert könnyes szemmel olvasva először nem is fogtam fel, hogy valóban azt olvasom, amit. Hogy tényleg megtörténik a szemeim előtt - még ha csak egy könyv lapjain is - amit olvasok, és újra el kellett olvasnom, mert egyszerűen nem fogtam fel. De másodszor is ugyanaz volt a szöveg.
A korszak társadalmát remekül visszaadja a regény. A korszakot, a polgári életmódot, a légkört, hangulatos és eleven a téli Budapest leírása is, ebben is remek a szöveg és a történet.
Márai fájdalmas író. Fájdalmasak a könyvei. De nem rossz író. Éppen ellenkezőleg. Ettől lesz jó író és a könyvei jó könyvek. Mert nem langyos olvasmányok, mindig megmozgatja az ember szívét, lelkét, érzéseit, gondolatait. A Csutora egy tökéletes, nagyszerű könyv, csak éppen kitépi a szívedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése