Az Eszméletlen szerelemhez és a Strandkönyvhöz hasonlóan ezt a regényt is az idei augusztusi romantikus readathonra olvastam. Izgalmas kihívás volt a számomra, mert kicsit testidegenek számomra a romantikus könyvek, de jó mókának tűnt, így belevágtam. Lucy Diamond könyve, A Tengerparti Kávézó volt a harmadik, amit elolvastam a readathon tizennégy napja alatt. Nagy megkönnyebbüléssel vettem tudomásul a tényt, hogy ezt a könyvet is szerettem.
A főszereplő Evie a nagynénjétől megörököl egy kávézót egy cornwalli kisvárosban, és az ezt követő események alatt megismerhetjük, milyen is a lány családja, a párja, Matthew. Az, hogy ez nem egy támogató család, gyenge kifejezés. Evie a család fekete báránya. Minden szempontból kilóg a testvérei közül, és szembesül az olvasó azzal, mennyire irányítani akarják mások, mennyire akarják befolyásolni a döntéseit abba az irányba, amit ők jónak látnak, ami szerintük helyes. Az, hogy Evie mit akar, hát, az a legkevésbé se számít. Nehéz volt látni az őrlődését a megfelelni vágyás és az önálló út között, de Evie végül a saját kezébe veszi a sorsát, és így az örökségét is.
"Inkább legyek fekete bárány, saját, önálló személyiséggel, álmokkal és vágyakkal, aki képes máshogy gondolkodni, mint egy átlagos valaki... egy sima bárány, aki bamba módon követi a nyájat, és még bégetni sem mer, ha nem tetszik neki valami." (9. oldal)
"Hát, most már senki sem fojtogat, és senki sem mondja meg, mit csináljak. Minden rajtam múlik: az erőfeszítés, a siker, a vendégek, a torták, a költségek. Hirtelen elöntött a tökéletes szabadság érzése. Kerestem egy jó zenét a rádióban, és vidáman énekeltem egészen Carrawanig. vagy inkább hazáig? Mosolyodtam el magam." (229. oldal)
Evie döntése nem volt könnyű, és az utána következő napok sem, mégis becsültem benne a kitartást és az elszántságot. Nem adta fel, bármi történt is, ment előre, az álmai után. A le- és visszahúzó család ellenére rengeteg pozitívitás van ebben a könyvben: Elsősorban Evie személyisége, de azt is szép volt látni, ahogyan a kisváros lakói nyílnak meg fokozatosan az új lakónak és fogadják őt be a közösségbe, ahogyan Evie fogadja be őket a szívébe. Gyönyörű folyamat volt. Olyan, mint a való életben: lassan, fokozatosan történik, sokszor zökkenőkkel, de kialakulnak barátságok, jószomszédi kapcsolatok, és fordulnak egymás felé segítő kezek.
A romantikus szál is kedvemre való volt, nem csöpögött erotikától a regény, az az egy kifejtettebb éjszaka is kedves és mulatságos volt, olyanoknak is szívesen ajánlom, akik tartanak az erotikus regényektől. Ez nem az. Sokkal inkább egy bájos, kedves, szívet melengető történet útkeresésről, barátságok kialakulásáról, befogadásról-elfogadásról, és egy szerelem kibontakozásáról.
A fülszöveg így ajánlja a regényt: Romantikus, vicces és magával ragadó. Tökéletes olvasmány strandoláshoz. Jelentem, nekem is az volt, akitől messze áll a strandolás. Imádtam elejétől a végéig, szurkoltam a főszereplőknek és a mellékszereplőknek egyaránt, szerettem benne a tinédzser Phoebe-t, akit Evie szeretete és támogatása segít visszatalálni a családjához, de mindenki, még a kezdetekben otromba boltosnő is kedves lett a szívemnek a végére.
Biztos sokan vannak, akik - hozzám hasonlóan - ódzkodnak talán a romantikus regényektől, és akik azt gondolják, hogy ami romantikus, az csak vagy nyálas-szirupos lehet, vagy pedig erotikával telített. Nos, korábban talán én is így gondoltam, de az utóbbi időkben egyre több színvonalas és igazán jó romantikus történet kerül a kezembe, ahogyan történt ez a Romantikus Readathon két hete alatt is. Szóval, ha olyan vagy, mint én, és úgy gondolkodtál, mint én, merd tágítani az olvasnányaid körét. Sokszor van ezeknek a könyveknek mélységük is - legalábbis én legtöbbször sok komoly mondanivalót, elgondolkodtató helyzetet találok bennük, amik miatt - a kikapcsolódáson túl is - érdemes elolvasni őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése