Már csak ez a kötet hiányzott, hogy végére érjek Fiala Borcsa kvázi sorozatának, ami a Kolibri Kiadónál jelent meg, és ezt éreztem a leggyengébbnek a kötetek közül, bár egy idő után ezt is megkedveltem olvasás közben. Nehezen kapott el a lendület, zavart ez a mágikus (vagy fantasy-s?) szál, ami a főszereplő kisfiúhoz, Petihez köthető volt, reméltem, hogy nem egy rossz fantasyt fogok olvasni a kötetben. Nekem hiányzott ebből a regényből az a lendület, amit megkaptam korábban Fiala Borcsa regényeiben, viszont érdekes felütés volt, hogy Peti és az apja egy lakóhajón élnek Óbudánál, a Dunán, és a férfi motorcsónakkal közlekedik, nem lép a szárazföldre.
Ennek is megvolt persze az oka, ami ki is derül a regényből az olvasónak, de Tamás kisfia élvezi ezt az életet, sok barátot szeret a hajósok között, ismeri a környék élővilágát, természeti kincseit, sokkal önállóbb szerintem, mint a kortársai, de ez abból is fakadhat, hogy édesapja szakácsként eléggé sokat és sokszor rendszertelenül dolgozik, a kisfiú nagyon ügyesen tudja ellátni magát, és feltalálja magát nehezebb helyzetekben is. Kialakulnak jóbarátságok is a regényben, így kezd el nyomozni a négyfős csapat, amikor bűncselekmények történnek a környéken. Mivel kiskamaszoknak íródott ifjúsági regényről van szó, természetesen nincsen olyan nagy titok az elkövetők személyét illetően, az író hagy nyomokat ahhoz, hogy rájöjjön az olvasó, mégis izgalmassá tudta tenni az író a történetet, fordulatos és csavaros eseményeket írt le, melyek fenn tudták tartani az érdeklődésemet az olvasás közben végig.
Szerettem Tamás és Zéni karakterét, az egyedülálló anyuka nagyon szimpatikus karaktere volt a regénynek, és Tamás is az a fajta apuka volt, akiről sütött, mennyire szereti a kisfiát, és mennyi mindent megtesz érte. A Kecskés-sziget őre is kedves mellékszereplő volt a maga kevésbeszédűségével, és szimpatikus megoldás volt, hogy a gyerekcsapat lánytagjának személyében behozott egy siket szereplőt Fiala Borcsa, amit a fiúk azonnal elfogadtak és befogadtak maguk közé, ez jó példa lehet az olvasóknak az elfogadásról úgy, hogy közben mégse szájbarágós módon tanít rá.
Amikor a komoly bűncselekményekre fény derült, kicsit aggódtam, nem keverednek e a gyerekek igazán komoly veszélybe, de a történet megmaradt könnyedebb ifjúsági regénynek még úgy is, hogy az állatokkal való rossz bánásmódra érzékenyebbek esetleg fájó szívvel olvashatják a regény egyes részeit.
Izgalmas volt a végkifejlet, ügyesen hozta össze a kötet két pozitív felnőtt szereplőjét Fiala Borcsa, és persze, amit ki nem hagynék: Zéni rajongása bizonyos élelmiszer iránt folyton mosolyt csalt az arcomra, és bármennyire is kíváncsi vagyok rá, nem fogom kipróbálni, milyen íze lehet az általa "megszült" ételkombinációknak.
Volt a regényben humor és izgalom, misztikum és sok kedvesség, barátságok kialakulása, a rossz emberek legyőzése és győzelem a gonosz felett együttes erővel és bátorsággal. A borítót is nagyon szerettem. Bár a Balatoni nyomozás a kedvencem, de el kell ismernem, hogy a Bűntény a Dunán című regény borítója tetszik a legjobban.
Jó könyv volt, izgalmas és kellemes kikapcsolódás, akár felnőtteknek is jó szívvel ajánlom, de szerintem minden ifjúsági regényt érdemes felnőtt fejjel is olvasni, mert hatalmas élményt tudnak adni. A magyar ifjúságiregény- és gyermekkönyv-szerzők kiválóak, hatalmas élmény a könyveiket olvasni, magas színvonalon űzik a "mesterségüket".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése