Az előző bejegyzésemben említett Romantikus Readathon második könyve Emily Henry regénye, a Strandkönyv volt. Érdekes volt ezzel kapcsolatban, hogy kicsivel korábban már elkezdtem olvasni, de pártíz oldal után se csúszott valahogy, nem kapott el a lendület, kicsit félreraktam. Aztán elolvastam az Eszméletlen szerelem című Hazelwood-regényt, és valószínűleg ennek köszönhetően lendületbe jöttem, így újrakezdtem a Henry-kötetet, és milyen jól tettem! Most már hamarosan befejezem a readathon harmadik könyvét is, ami szintén nagyon tetszik, így elmondhatom, hogy ezúttal szerencsés kézzel nyúltam a romantikusokhoz.
Sokat elmond arról, mennyire magaménak éreztem a történetet, hogy rengeteg kis post it-ot ragasztottam bele azokhoz a részekhez, mondatokhoz, bekezdésekhez, amik tetszettek.
"És ekkor döbbentem rá arra, hogy ha ijesztő, sötét helynek tánik a világ, a szeretet elröpíthet táncolni, a nevetés enyhítheti a fájdalmat, és a szépség lyukakat üthet a félelmed falán. Ekkor döntöttem el, hogy az én életemben jó sok lesz ebből a három dologból: szeretetből, nevetésből és szépségből. Méghozzá nem is csak magam, hanem anyu miatt, meg mindazok miatt, akik közel állnak hozzám." (9. oldal)
January, a női főszereplő elhunyt apja után megörökli annak házát, de ez nem olyan egyszerű, hiszen erről a házról sem ő, sem apja felesége, vagyis a a lány édesanyja nem tudott. Izgalmas kezdés. january romatikus regényeket ír, éppen szorítja a határidő, így érkezik meg a házhoz, hogy átnézze, eladja a bútorokat és meghirdesse a házat. Sem a szorító határidő, sem a szembenézés a múlttal és a megbocsátás kérdése nem olyan egyszerű. Gus a szomszéd ház lakója, komoly regények írója. Ahogy January, úgy Gus is alkotói válsággal küzd. A dolgok aztán úgy alakulnak, hogy fogadást kötnek, hogy egymás műfajában írnak meg egy-egy regényt, és az nyer, akinek a könyvét előbb adják ki. Egy napsütötte nyár, egy csodaszép tó partján, kedves mellékszereplők kíséretében ismerkedhet meg az olvasó January történetével, Gus-szal való kapcsolatával és láthatjuk, ahogyan lassan, fokozatosan közel kerülnek egymáshoz. Ahogyan Ali Hazelwood regényében, az Eszméletlen szerelemben, úgy Emily Henry regényében is sok fájdalmas sebet kell begyógyítaniuk a szereplőknek, ki kell nyitni a szívüket, megbízni a másikban és vállalni a kockázatot a kapcsolatukért. Mégis... a Strandkönyv főszereplője, January - aki véleményem szerint több fájdalmat élt át addigi életében, mint a Hazelwood-regény Bee-je - nyitottabb, kedvesebb, sokkal kevésbé picsogós karakter, miközben őt is meggyötörte az élet és szembe kell néznie azzal, amit addig nem tudott az édesapjáról. Gus is harcolt a múltjával, és jó volt, hogy ebben January megpróbált segíteni neki. Habár tele volt gondokkal és félelemmel, törődött a férfival, észrevette őt, és nem csak a saját buborékában szenvedett.
Ez a könyv is humoros volt, kedves, meghitt, szívet melengető, nagyszerű olvasmány, és jó volt a két főhőssel együtt végig menni az útjukon, elkísérni őket, izgulni értük. Nem bánom, hogy elolvastam, sőt, kifejezetten örülök, hogy megismerkedhettem Emily Henry művével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése