2016. április 24., vasárnap

Könyvek, olvasás, szeretet

Tegnap a Molyon egy megdöbbentő hatszavas karcot olvastam, aminek írója kigúnyolt más, olvasó, könyvszerető molyokat, csak mert szerinte szemetet vásároltak a Könyvfesztivál hétvégéjén. Nagyon boldog voltam, hogy ezt a molyt (illetve pontosabban a véleményét, az hatszavasát) a hozzászólásokban nemcsak én ítéltem el, hanem mások is.
Sok gondolat eszembe jutott ennek kapcsán.
Melinda húgom nem igazán volt olvasó ember 14 éves koráig. Éppen ezért, amikor szakközépiskolába került, a szüleim ki is jelentették, hogy "Nem vesszük meg a kötelező irodalmat, Melinda úgysem olvasná el." Igen, eddig ez volt a tapasztalat, de ez alapján nem lehet senkit betenni egy dobozba, és sosem vizsgálni felül addigi véleményünket. Másfél évvel vagyok idősebb a húgomnál, akkor heti 500 forint volt a zsebpénzem. Minden nap, suli után, a Falukönyv-Ciceró "garázs-könyvesboltjában" lógtam, könyveket válogattam, olvastam, már ismertek, kedvezményt is kaptam minden vásárlásomra. Amikor meghallottam apum véleményét a húgomról, elkezdtem megvenni sorban a kötelező irodalmat, és sokszor az ajánlottat is Melindának. És ő mindegyiket elolvastam, kivétel nélkül. És örült minden egyes könyvnek, amit kapott. És azóta olvas - és szereti az olvasást és a könyveket.
Senkit nem szabad "leírni".

Könyvtárosként határozott véleményem, hogy nincsen szemét irodalom - gyengébb minőségű van, persze, ahogyan minden kategóriában (szépirodalom, romantika, kalandregény, stb.) van gyengébb minőség. Olyan van, amit én nem szeretek. Próbálok mindig úgy fogalmazni, hogyha egy könyvről kérik a véleményemet, hogy ne azt mondjam: Ez egy nagyon rossz könyv., hanem azt mondjam, hogy: Ez nekem nagyon nem tetszett. vagy Én nem szeretem a romantikus irodalmat, ezért nem tudok véleményt mondani. Persze, nem mindig sikerül, de törekszem rá. És hogy miért?
Mert sokan olvasnak Danielle Steelt és Nora Robertset, vagy éppen sokan szeretik a gyengébb minőségű sci-fi vagy fantasy irodalmat. És ezzel nincsen baj. Mert az olvasást valahol el kell kezdeni. Ha nem kezdi el, nem tud fejlődni. Steele-től el lehet indulni, és lehet idővel Binchyt olvasni, vagy Fforde-t. Azután lehet már könnyebb szépirodalmat ajánlani, és idővel komolyabbat... A fejlődés mindenki előtt nyitva áll.
És ha megmarad valaki egy gyengébb szerzőnél? Az miért lenne baj? Olvas. És ez a lényeg. Amikor az idős nénik mennek a polchoz, böngésznek, és mindig ugyanattól a néhány írótól választanak... Olvasnak. Gyenge szemmel, betegen, de eljönnek a könyvtárba, mert van igényük rá. És ez jó.
Vagy a fiatalok, akik csak és kizárólag egy bizonyos kiadó könyveit olvassák... Olvassák, miért gond ez? Abból is van jobb és gyengébb minőségű regény. És kamaszként miért olvasnák a Zendülés a Caine hadihajón-t? Azért, mert én azt olvastam? Mindenki más. És lehet, hogy ha az én kamaszkoromban lettek volna "pöttyös könyvek", én is azokat vettem volna kézbe. Nos, voltak, persze pöttyös könyvek, csak azok más pöttyök voltak, és szerettem őket. :-)

Nos, csak azt akartam ebből kihozni, hogy mindenki más. Mindenki más szeret, más az ízlése, más az érdeklődése, és annak is örülni kell, hogy olvasnak az emberek. Hiszen olvasni jó. Akkor tudunk kiszakadni a sokszor elkeserítő, nehéz, és szürke életből.
Soha, senkit nem szabad elítélni és kigúnyolni az olvasmányai miatt. Egyrészt, mert akkor ne csodálkozzunk, ha nekünk is a képünkbe röhögnek majd egyszer, másrészt, mert ezzel sértőek és bántóak vagyunk, és talán valakinek ez az első könyve, amit kézbe vett, és ha így viselkedünk, leteszi a könyvet, és többé nem vesz a kezébe másikat.
Senki nem érdemli ezt meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése