2016. április 9., szombat

2016 januárjában olvastam

Az idei év meglehetősen aktív olvasással indult. Január elsején kezdtem el Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! című regényét egy nagyszerű, molyos TEO keretében.
Amikor belekezdtem a könyvbe, azt éreztem, ez rettentően lassú, és nem tudtam, vajon várható-e egy kis gyorsítás a történetben. Azt gondoltam, hogy a gyerekek csak „kiegészítői” lesznek a pernek. Nem gondoltam, hogy – bizonyos szempontból – a per a kiegészítője a gyerekek történetének, a város társadalmának bemutatásának.
Ennek ellenére nagyon jól haladtam az olvasással. Kifejezetten olvastatta magát a történet, észre sem vettem, és újra és újra elolvastam tíz oldalt. Azután pedig… teljesen magával ragadott a regény. Nem bírtam letenni, szó szerint így volt.
Ez a könyv… nem hittem, hogy ennyire fájni fog. Ahogy elkezdődött a per, s vége lett, folyamatosan Martin Luther King járt a fejemben.
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1963_augusztus_28_…
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/van-egy-almom-a-tel…
http://moly.hu/konyvek/harper-lee-ne-bantsatok-a-feketerigot/en-es-a-konyv/csgabi
Georges Simenon: Fej nélküli holttest-je nem hozta számomra azt  színvonalat, amit a belga írótól addig megszoktam, és ezt nagyon sajnáltam, mert kifejezetten kedvencem Simenon. Talán rossz passzban volt írás közben, vagy nem élvezetből írta a regényt, hanem a kiadó nyüstölte egy újabb könyvért - nem tudom.
Nyomasztó emberek voltak ennek a könyvnek a szereplői. Még a hulla is nyomasztó volt a szőrös testével. És hiába próbáltam együtt gondolkodni és érezni a főfelügyelővel, akkor sem voltam képes megérteni Calas asszonyt. Antoine egy idegesítő tejfelesszájú volt, viszont a hosszúszőrű, vörös macska tetszett. Abszolút feldobta a jelenlétével a történetet.
Persze – szokás szerint – Maigret itt is minden napszakban elfogyasztott valamit: bor, sör vagy calvados, de ez hozzá tartozik a főfelügyelő személyiségéhez, ha egy regényben nem inna, nagyfokú hiányérzetem lenne.
 http://moly.hu/konyvek/georges-simenon-fej-nelkuli-holttest/en-es-a-konyv/csgabi
Ezzel a könyvvel szemben azonban egy másik krimit, Simenon: Maigret és a titokzatos lány, feltornázta a szememben az író kicsit megroggyant tekintélyét.
Igazi, tipikus Maigret-krimi. Sok pernaud, calvados, fehér bor – és Maigret társadalom-érzékeny és az áldozat személyiségét, történetét rendkívül fontosnak tartó nyomozási módszere. Szeretem Simenon krimijeit. Egyrészt, mert nagyon érzékletesen mutatja be Párizst, kiváló a krimik hangulata; másrészt szeretem a gyilkossági csoport nyomozóit is. A sokéves olvasás alatt a szívemhez nőttek mindannyian. Mindig jó olvasni róluk.
http://moly.hu/konyvek/georges-simenon-maigret-es-a-titokzatos-lany/en-es-a-konyv/csgabi
Több Agatha Christie-krimit is elolvastam januárban:
- A szárnyak szava http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-a-szarnyak-szava/en-es-a-konyv/csgabi
- Az Álmok Háza http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-az-almok-haza/en-es-a-konyv/csgabi
- Gyilkosság a csendes házban http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-gyilkossag-a-csendes-hazban/en-es-a-konyv/csgabi
- A titokzatos Kék Vonat http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-a-titokzatos-kek-vonat/en-es-a-konyv/csgabi
Egyrészt szeretem Christie-t, másrészt néhány kihíváshoz is kellettek a regények. Kellemest a hasznossal. :-)
Ebben a hónapban elég sok bűnügyi történetet olvastam el, köztük egy Karin Alvtegen-regényt is. Ha tudtam volna, mire számítsak, jobban felkészülök rá lelkileg. Felkavaró, ütős könyv. http://moly.hu/konyvek/karin-alvtegen-arnyak/en-es-a-konyv/csgabi
Izlandi könyvet is kerestem még, és így akadtam rá Halldór Kiljan Laxness-re, és A jó papkisasszonyra. Nagyon nehéz volt megszerezni ezt a könyvet! Alig volt meg könyvtárban, én is csak könyvtárközi kölcsönzéssel tudtam hozzájutni. Érthetetlen, mert remek könyv, bár abból a szempontból érthető, hogy régen adták ki, valószínűleg abban az időben nem élvezett elsőbbséget az izlandi irodalom a magyar könyvtárakban.
http://moly.hu/konyvek/halldor-kiljan-laxness-a-jo-papkisasszony/en-es-a-konyv/csgabi

Nosztalgiázni szerettem volna. Tizenévesen és húszas éveim elején nagyon szerettem Jane Austen és a Bronte-nővérek könyveit, hát fogtam magam, és elkezdtem a Meggyőző érvek-et. Annyit mondhatok, ezek a könyvek korhatárosak - nálam legalábbis azok. :-) Kinőttem belőlük. Már nem tudtam beleélni magam, nem tudott lekötni a történet. És nem azért, mert lassú volt, hiszen most is egy lassú történetet olvasok.
Befejeztem a tavaly novemberben elkezdett novelláskötetet is, az Erki Edit szerkesztésében megjelent A hajdani hangos Budapestet. 2015-ben az őszi Bradbury-olvasásra kezdtem el, így csúszott át erre az évre a befejezés. Találtam a könyvben nagyon kellemes novellákat, de sajnos nem változott meg a véleményem azzal kapcsolatban, hogy az elbeszélések nem állnak túl közel hozzám. Van, ami kiváló, de a legtöbbet túlságosan rövidnek érzem. Mire belejövök, már vége is. Mindenesetre a régen volt Budapest fantasztikus hangulatát átadta a kötet.
Idén év elején lett vége egy kihívásnak a Molyon, egy LMBTQ-kihívásnak. Erre olvastam januárban három könyvet is:
- Annamarie Jagose: Bevezetés a queer-elméletbe http://moly.hu/konyvek/annamarie-jagose-bevezetes-a-queer-elmeletbe/en-es-a-konyv/csgabi
- Jean Boisson: A rózsaszín háromszög http://moly.hu/konyvek/jean-boisson-a-rozsaszin-haromszog/en-es-a-konyv/csgabi
- Czére Gyöngyvér: A férfiak elárulása  http://moly.hu/konyvek/czere-gyongyver-a-ferfiak-elarulasa/en-es-a-konyv/csgabi
Januárban elég sok könyvet más könyvtárból, könyvtárközivel szereztem meg; mondanom sem kell, ez és a Bevezetés a queer-elméletbe című is ilyen volt - de csak azért, hogy a kolléganőm ne unatkozzon :-))

B. S. Aldrich két könyvét olvastam eddig, most sorra került egy harmadik is, a Családi kör. Kicsi, vékonyka könyv, ezt is könyvtárközi kölcsönzéssel sikerült megszereznem, mert nem volt meg nálunk. Gyorsan végeztem vele, nem volt "nagy szám", ahogy mondani szokás, de egynek jó volt. Könnyed kis regény, a komolyabb témák között pont jó volt lazításnak.
És... ha jót akarsz, nem olvasod el Carmen Posadas krimijét, a Meghívás gyilkosságra címűt. Egyrészt nem jól van megírva; másrészt tele van Agatha Christie krimijeinek spoilerjével. Kihagyható könyv, csak ezt mondhatom.
http://moly.hu/konyvek/b-s-aldrich-csaladi-kor/en-es-a-konyv/csgabi
http://moly.hu/konyvek/carmen-posadas-meghivas-gyilkossagra/en-es-a-konyv/csgabi

Változatos hónap volt az év első hónapja, nem is értem, hogyan bírtam ennyi könyvvel, de valahogyan jól ment az olvasás. Tudni kell, hogy lassan olvasok - általában :-) -, ez nem a könyvek hibája, hanem a szememé. Van azonban, hogy megtáltosodom, és legmerészebb álmaimat is túlszárnyalom a sebességemmel.
Néha jó ez, néha az jut eszembe, vajon jó-e? Hiszen előfordult már, hogy vissza akartam idézni egy fél-egy évvel azelőtti olvasásomat, és alig derengett valami a tartalomból és az élményből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése