Első találkozásom volt ez Egressy Zoltán könyveivel. Tudtam róla, hogy már több felnőtt kötete megjelent, a Szarvas a ködben nekem is megvan a könyvespolcomon, csak még nem juttottam el az olvasásáig. Most viszont egy gyermekkönyvét sikerült megismernem, s ugyan ez Piszke papa történeteinek második kötete, nem éreztem hiányt amiatt, hogy azt még nem olvastam. A Manó Könyvek gondozásában megjelent mesekönyv ugyanis tizenkét önálló mesét tartalmaz, melynek szereplői a tenger állatai.
A fülszöveg La Fontaine-i hagyományokról beszél, és értem is, hogy mire alapozta a kiadó ezt a jelzőt a könyvvel kapcsolatban, mégsem éreztem helytállónak. Ezeknek a szerethető történeteknek mindegyikében egy-egy állat válik főszereplővé. Így ismerkedhetünk meg Móriccal, a bamba holdhallal, Eszterrel, az energikus tűzhallal, Jakabbal, a rettenthetetelen rájával vagy éppen Vikivel, a babonás csikóhallal, A középpontban ezeknek az állatoknak egy-egy nem éppen pozitív tulajdonsága áll, amiket a történet végére sikerül levetkőzniük, megváltoztatni hozzáállásukat a többiekhez, így válva sokkal pozitívabb karakterekké.
Imádnivalóak voltak az illusztrációk, az állatok neveitől pedig elolvadtam, annyira aranyos és hozzájuk illő keresztneveket sikerült választania a szerzőnek a tizenkét állat számára. A bús tengeru uborkának elképzelni sem tudtam volna jobb nevet, mint a Károlyt, és a tudatlan kóhalat Gabesznek elnevezni zseniális volt.
Egy szó mint száz, remek kis meséket tartalmat a kötet, de messze nem nevezném ezeket La Fontaine-inek még úgy sem, hogy az alapkoncepció ugyanaz. Mindenképpen megér egy olvasást Egressy Zoltán mesekönyve, de nem tartom ördögtől valónak azt sem, hogy gyermekünk könyvespolcán tudjuk ezeket a történeteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése