Fülszöveg:
Marcel Féron átlagos életet él a ritkán lakott Ardennek kis falvainak egyikében egészen 1940. május 10-ig, amikor német tankok lépik át a belga határt. A férfinak a környezetéhez hasonlóan el kell hagynia az otthonát – a dél felé menekülő lakosság nagy része tehervagonokba zsúfolódik –, hogy szembenézzen azzal a „sorssal”, amelyre titokban mindig is várt. A zűrzavarban elszakad a családjától, és megismerkedik a fekete ruhás, szomorú Annával. Viszonyt kezd vele, de ekkor még nem sejti sem a nő hátterét, sem a vele való kapcsolat veszélyeit. Mégis vonzza a helyzet, amelyben úgy érzi, valódibb életet él, mint azelőtt.
A vonat új megközelítéssel, váratlan végkifejlettel járja körül Simenon egyik visszatérő témáját, a látszólag teljes életet élő mintapolgár vágyát egy igazabb létezés iránt.
Agave Könyvek, Budapest 2017. 160 p. ISBN 9789634192411
Olvastam már korábban is Simenon lélektani regényei közül, és mindegyik nagyon tetszett, a szerző kiválóan ismeri az emberi lelket, mondhatni kívülről–belülről. Ilyen volt Az özvegy című is.
Remek regény volt ez is, a második világháború idejéből. Marcel Féron a családjával (kislányával és terhes feleségével) az Ardennek egyik kisvárosából menekül egy vonaton, mert egyre közelednek a németek. A nő és a kislány a vonat személyszállító részén kerül, a férfiakat és azokat a nőket, akiknek máshol nem jut hely) a vonathoz csatolt marhavagonokban helyezik el.
Egy idő után néhány vagont lecsatolnak a szerelvényről, így Féron is elveszíti a családját átmenetileg. Féron élete teljesen megváltozik, kinyílik számára, kiléphet addigi életéből. Már nem egy családos kis rádiószerelő egy kistelepülésen, aki olyan vastag szemüveget hord, hogy nélküle semmit sem lát. Igazi férfivá válik, szabadságot érez. Úgy érzi, mintha várta is volna már, hogy elérje őket a háború, mert ez megváltoztatta az életét.
A vonaton utazó emberek rövid időn belül egyfajta sorsközösségbe kerülnek egymással, voltaképpen „vagonközösségeket” alkotnak, hiszen az egy vagonban lévők figyelnek egymásra, az egyes pihenőknél mindenki megvan-e. De lefoszlanak a társadalmi normák, a „tisztességes” viselkedés utolsó morzsái is eltűnnek: a vagonban egymáshoz nyomódott emberek között szexelnek egymással, és más olyasmiket csinálnak, amit egyébként nem tennének meg az otthonuk falain kívül. Ez a változás gyorsan bekövetkezik, hiszen az egész vonatút nem tart hosszú ideig, csupán néhány napig utaznak összezárva egymással.
Marcel is megismerkedik Annaval, aki az egyik állomáson száll fel a vagonba, ahol a férfi utazik. Kialakul közöttük valami, még, ha mindketten tudták is, hogy ez nem fog sokáig tartani. Hogy szerelem-e ez vagy sem? Egy kifordult világban, ahol nácik és fegyvereik elől kell menekülni marhavagonokban, vajon ki mondja meg, mi a normális és azt, hogy mi a szerelem és mi nem az?
Volt olyan város, hol várták a menekültekkel teli vonatokat: szendvics, csokoládé, tea, kávé, takarók, ápolók. Ahogy azonban egyre beljebb ért a vonat Franciaországba, voltak városok, ahol az emberek élték a mindennapi életüket, nem törődtek a vonattal: misére mentek, beszélgettek, nevettek.
A történet utolsó harmadában már nem a vonaton játszódott a cselekmény, de Marcel és Anna még itt is együtt voltak. Közben folyamatosan kutattak a férfi felesége után, és meg is találták...
Simenon most is bebizonyította, mennyire kiváló szerző, akit nem szabad elkönyvelni a Maigret-krimik irójának (még akkor sem, ha kiváló krimiszerző). A lélektani regénynek is mestere. :-) Folyamatosan ébren tartotta az olvasási kedvemet.
Vajon mi hogyan viselkednénk, ha menekülni kényszerülnénk, mindent hátrahagyva, egy szál bőröndbe belezsúfolva, amit tudunk? Meddig maradnánk meg a hagyományos és megszokott normáknál? Vajon az átlagember nem érezne ugyanúgy, ahogyan Marcel? És ha visszatérnénk a megszokotthoz, képesek lennénk visszailleszkedni? Sokszor jár a fejemben a történet.
A regényből készült film (1973):
https://www.youtube.com/watch?v=kFwta1wwHXg
Sajnáltam, hogy a film ennyire más, sok szempontból más, mint a könyv, és más a vége is. Csak azért, mert Romy Schneider játssza Annát? Vagy azért, mert nem akartak olyan kemény filmet, mint amilyen a könyv?
Mindenesetre kíváncsi lennék, vajon mit szólt hozzá Georges Simenon, tetszett-e neki a film.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése