Hiltrud Baier - Stefanie Jeschke: Vombat a hóban

Hiltrud Baier (az illusztrátor Stefanie Jeschke volt) meséjének, a Vombat a hóban-nak az alcíme - Karácsonyi mese 24 fejezetben - kicsit megtréfált, valamiért arra számítottam, hogy olyan kötetet kapok majd, amit decemberben akár naponta is lehet olvasni egészen karácsonyig. A kötet napló formában tárja elént a történetet december 1-étől 24-éig - tehát elméletileg napi olvasásra is ideálisnak lehetne tekinteni -, de ez nem jelenti azt, hogy ennyi napról is van szó a történetben. A fejezetek ennél összefüggőbben voltak, egy naphoz több fejezet is kapcsolódott. Tehát nem egy-egy külön történetet olvashatunk a könyvben, ahogy én gondoltam az elején, hanem egy történetet 24 összefüggő fejezetre tagolva. Természetesen ez nem von le a kötet értékéből, mivel imádtam a mesét és imádtam vombatot is, ami Ausztráliából kerekedik útnak, hogy eljusson Lappföldre és találkozhasson a Mikulással, hempereghessen a hóban. Ez a bájos történet 2022-ben jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában, és mindenkinek csak ajánlani tudom, legyen gyerek vagy felnőtt.

 

Vombi elindul otthonról, majd feloson egy repülőgépre, így jut el Lappföldre. Haláli volt a replős út, ahol Vombi bújkálni kényszerült, hogy meg ne találják, aztán egy kislány meglátja, de nem árulja el őt, éppen ellenkezőleg, enni ad neki, de ennek az lesz a következménye, hogy bizony egyre jön az inger, hogy elvégezze a nagy dolgát, amire végül egy férfiutas cipőjét nézi ki magának. Már az eleje a történetnek roppant szórakoztató volt, nehéz volt letenni a kötetet. Útja során lesznek barátai is, akik segítségére lesznek, mint például Finn, a kacsacsőrű emlős még Ausztráliában vagy éppen Szirpa, az őz Finnországban.

Természetesen Vombi végül nemcsak hóban tud majd hempergőzni, de Minna, a rénszarvas segítségével eljut északra, és a Mikulással is találkozik.

Ez egy igazi, meleg hangulatú, kedves, barátságos mese, csupa pozitív szereplővel, akik végig Vombi segítségére vannak útja során. Vombi pedig igazán szeretnivaló főszereplő, aki a könyv befejezése után is sokszor az olvasó eszébe fog jutni, és ez a mese olyan mese, amit akár évente is újra és újra el lehet olvasni vagy felolvasni.

Egy ilyen mesét nehéz elspoilerezni, de azért nem az a célom, hogy az egész történetet zanzásítva elmeséljem most itt, talán ennyi is elég kedvcsinálónak ahhoz, hogy felkeltsem az érdeklődést ez iránt a cuki könyv iránt.

Aki pedig szeretné megvásárolni a mesét, ajánlom, keresse fel a Móra Könyvkiadó honlapját, ahol e mellett a mese mellett a kiadó más történeteit is érdemes végigböngészni. A kiadónak pedig nagyon köszönöm a recenziós példányt, nagyszerű lett a decemberi, ünnepre készülődős időszakom ezzel a történettel.