Gyerekkoromban nagyon szerettem a régi, fekete-fehér, magyar filmeket, és habár - gyerekként - Karády Katalin egyáltalán nem tartozott a kedvenceim közé, fiatal felnőtt fejjel már jobban kedveltem, de azt hiszem, Karádyt inkább felnőtt fejjel lehet érteni, értékelni. Ő kilógott a sorból, nem volt átlagos ember, nem volt átlagos karakter; az arca és búgó, mély hangja is nehezebbé teszi azt, hogy megszeressük. Természetesen ez az én véleményem, és lehet, hogy másnak azonnal a kedvence lett, ahogy először látta filmen. Három éve olvastam a Hogyan lettem színésznő? című kötetet, mely három részből áll, az első harmada a színésznő emlékezése, a vége egy vele készített interjú – ezeket nagyon élveztem, jó volt megismerni őt, megtudni, mit tett, mit érzett, mit gondolt. Minden elismerésem és tiszteletem az övé, embereket mentett egy olyan korszakban, ahol már azért is börtön járt, ha csúnyán nézett az ember valakire, akire nem kellett volna még rápillantani sem. Beválasztották a Világ Igazai közé is. Mióta olvastam ezt a kötetet, nagyon szeretem Karádyt.
Na, de hogy miért is ez a hosszú bevezető? A szívemben titokban című Maros Edit-regény főszereplője, Lotti száműzetésnek éli meg, hogy vidéki rokonainál kell töltenie a nyári szünetet. Ám megváltozik a véleménye, mikor a padláson rábukkan egy füzetre, amelyből nem csak sosem látott édesanyja gyerekkori alakja bontakozik ki, hanem egy legendás színésznőé, Karády Kataliné is, akit rejtélyes szálak fűznek a kislány dédnagymamájához… A múlt titkait felfedezve Lotti a saját életére is más szemmel néz, főleg, mikor megismerkedik a kertben segédkező Péterrel…
Nagyon szerettem a jelen szálát, Lotti nyarának bemutatását, a kislány megnyílását a rokonai iránt, elhunyt édesanyjával való megismerkedését. A magányos lánynak nagy szüksége volt olyan emberekre, akik szeretik, hiszen az édesapja nem a legjobb apa, bárhogy is szépítjük a dolgot, nem sokat foglalkozik a kislánnyal. És ez a folyamat szépen, lassan van kibontva, abszolút valós érzés olvasás közben, az írónő nem akarta elhitetni velünk, hogy egy tüskés, idegenkedő, bizalmatlan lány tíz oldal leforgása alatt a szívébe zárja távoli rokonait.
Jó volt az is, ahogyan Maros Edit összeköti a múltat, Karády életét a jelennel: ötletes volt a regény megtalálása és Lotti általi továbbírása. Ehhez a regényhez fűződik a múlt: ahogyan haladunk Lotti édesanyjának regénykezdeményének megismerésében, kibontakozik az olvasó előtt a híres színésznő élete. Ehhez Maros Edit kutatásokat is végzett, A szívemben titokban megírásához felhasznált irodalmakat megtaláljuk felsorolva a könyv végén. Ezek között szerepel az általam 2020-ban olvasott kötet is. A Pusztaszeri László-kötet fel is keltette az érdeklődésemet, mindenképpen el fogom olvasni majd.
Érdekes volt, hogy ez a korszak az, ami megjelenik Kondor Vilmos Budapest-sorozatában is, melynek első három kötetét olvastam eddig, és felbukkant benne Újszászi és Karády alakja is. Izgalmasak ezek a felismerések, rátalálások a könyvek olvasásakor.
Mindemellett a sok-sok pozitív élmény ellenére sem tudtam tökéletesnek érezni Maros Edit regényét, és éppen a múlt szála miatt. Lotti nyara számomra hihetetlenül élvezetes volt. Szerettem Lotti édesanyjának nagynénjét, Pétert, és nagyon kíváncsi volt a dédi múltjára. És bevallom, a regény végét meg is könnyeztem kicsit, mert olyan szívbe markolóan szép volt.
És éppen a Karády-vonal vitte nekem félre az olvasás élményét, annyira didaktikus volt, annyira iskolaszagú, olyan tanító jellegű. Érződött, hogy az írónő sokat olvasott a színésznőről, de ennek a tudásnak a beépítése nem volt számomra gördülékeny, megzavarta az olvasásomat.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez rossz könyv lett volna, nekem volt csupán egy kicsit zavaró. És sokat kaptam a regénytől, mivel újra felkeltette érdeklődésemet Karády iránt, hogy olvassak még róla és Újszásziról.
Egy másik érdekesség, hogy A szívemben titokban című regényben megjelenik Claire Kenneth, magyar származású, amerikai írónő is, akivel amerikai élete során a színészlegenda megismerkedik és barátságba kerül. Nemrég pedig egy Claire Kenneth novelláskötet került a kezembe, A hermelines hölgy, amiből megismerhettem, hogy Kenneth - aki akkor még nem volt Kenneth - hogyan hagyta el az országot férjével.
Szóval habár ez a regény nem volt ötcsillagos olvasmány, számomra nagyon sokat adott, és biztos vagyok benne, hogy be fogom szerezni, mert szeretném a polcomon tudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése