Már kézbe fogni is öröm Viola Szandra sorozatának első részét, a Hajnal örökségét, ami idén jelent meg a Scolar Kiadónál. A fantasyben fontos szerepet kap a hiedelemvilág, a néphit, és emiatt különösen kíváncsi voltam, hogya viszi bele ezt a szerző egy ifjúsági regénybe. Amikor pedig elkezdtem a regényt és szembesültem a helyszínnel, ami nem más, mint Piliscsuda, hát fülig ért a szám. Engem ezzel már az elején megvett a szerző, hiszen nagyon szeretem a Pilist és sokszor jártam már Piliscsabán és környékén.
Hajnal és az édesapja a koronavírus-járvány közepette átmenetileg Piliscsudára költöznek, az elhunyt nagymama házába, hogy - a lehetőségekhez képest - elkerüljék a betegséget. A tizenhat éves lányt sokkhatásként éri a városi élet után a falusi létezés, el sem tudja képzelni, mit fog ott kezdeni magával, amíg meg nem ismerkedik - egy macskának köszönhetően - Luca nénivel. A macska, akiről kiderül, hogy Cicelle a neve, végül Hajnalhoz költözik, a lány pedig rájön, hogy Luca néni a nagymamája Dávidnak, Hajnal iskolatársának.
A regényt át- és áthatja a régi hitvilág, a misztikus hiedelmek és lények, Luca néni pedig vallja, hogy Piliscsuda a világ közepe, ahol a Világfa áll az ő kilenc ágával - ami az ég kilenc rétegét tartja. Ha pedig felborul a rend, akkor hatalmas baj kerekedhet. Ahogy kerekedett is, ugyanis kiderült: baj van a Világfával. Hajnal furcsábbnál furcsább lényekkel találkozik, akik nem feltétlenül barátságosak, és a három embernek össze kell fognia annak lrdekében, hogy a Világfa rendbe jöjjön, a lények pedig visszakerüljenek a saját világukba.
A történetben teljesen belopta magát a szívembe Mitmitke - ha van cuki lény, hát ő az volt, de nagyon megszerettem Cicelle-t is. Mindketten sok segítséget adtak a szereplőknek a lidércek és túlvilági lények elleni harcban, akik között elég durva lények is vannak... Őszintén, a húslidérc szerintem kifejezetten gyomorforgatóan néz ki - eszembe jutott róla egy film, amit jópár éve néztem moziban, de egy jelenetnél ki kellett mennem, mert azt éreztem, ha maradok, biztosan rosszul leszek. Ettől eltekintve izgalmas volt az elejétől a végéig a történet, nem ártott neki a húslidérc, éppen ellenkezőleg történt. A kézzel nem megfogható veszélylyt az ember sokszor nem veszi eléggé komolyan, de egy ilyen lény valósság teszi a veszedelmet.
Hajnal és Dávid kapcsolatának formálódása nagyon finoman van beleszőve a regénybe, nem veszi el a hangsúlyt a főszálról és továbbmegy a sorozat további részébe/részeibe. Viola Szandra remekül ötvözi a modern világot az ősi hiedelemvilággal, de szerettem azt is, ahogyan az események folyamán a tizenéves lány közelebb kerül elhunyt nagymamájához.
A történeten keresztül az olvasó találkozhat a természet fontosságával, az egyensúly megtartásának jelentőségével is, amit a Világfa létezése jelent. A történet ugyan rövid, de rengeteg témát és gondolkodnivalót ad az olvasónak, miközben együtt izgulhatunk a gyerekekkel és az idős nénivel a tavaszért, az Élet beindulásáért, a természet egyensúlyáért. Olvastam volna még, egy kicsit rövid volt nekem, de nem azért, mert hiányérzetem lenne. Inkább jó lett volna még olvasni, vagy részletesebben olvasni.
Nagyon várom a következő részt, el fogom olvasni. Az első részt pedig biztosan beszerzem, mert most kölcsönpéldányként olvastam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése