Ben Miller első, magyarul megjelent regénye, az Amikor megmentettem a karácsonyt, 2022-ben jelent meg a Móra Könyvkiadónál, 2023-tól pedig e-könyv formában is beszerezhető. A szerző ebben a történetben a Mikulás eredettörténetét és Dickens Karácsonyi énekét szövi egybe nagy fantáziával, ahol Torvilt karácsonykor a múlt, a jelen és a jövő szellemei, vagyis ebben az esetben egy rénszarvas, egy fenyőfa és egy óriási hóember keresi fel. De ne szaladjak ennyire előre!
A regény két szálon fut: egyfelől - egy balesetnek köszönhetően - Jackson, egy tízéves kisfiú, találkozik Karácsony apóval karácsony éjjelén, majd a segítségére siet, másfelől visszautazhatunk a régmúltba, mivel Karácsony apó - a csomagok kiszállítása közben - elmeséli Jacksonnak a történetét. Mind a két szálat élveztem, jó volt Rudolfékkal elrepülni Ghánába, majd Dél-Afrikába, onnan Dél- és Közép-Amerikába, hogy aztán az USA és Kanada után visszatérjünk Jacksonék nappalijába, ami - a Mikulásnak kitett sütiből és whisky-ből következtetve - Írországban lehetett.
Ben Miller történetében Karácsony apó egy manó, eredeti nevén Karácsony Torvil, aki árvaként nőtt fel egy árvaházban, majd megkeseredett, zsugori felnőtt lett belőle. Az életébe itt kapcsolódunk be mi, olvasók, hiszen egy karácsony előtt látjuk őt először és tanúi leszünk, amikor egy rézmanó egy pénzérmét ad Torvilnak. S ez az esemény indít el mindent, ami ezután következik.
Volt egy mozzanat. Este bezárják az üzletet - Torvil és az alkalmazottja - majd Torvil elküldi Steinart, hogy béreljen neki kutyaszánt, de hajtó nélkül, mert úgy drágább, mert aznap este így akar hazamenni. Az ütött szöget a fejembe, hova szállásolja vajon el Torvil a kutyákat éjszakára (ugyanis másnap akarta őket visszavinni a városba): Mit ad nekik enni? Hiszen olyan nagyon zsugori, hogy az otthonában még a fűtést se kapcsolja be és a villanyt se használja. A jövőbeli történéseket ismerve ezek nyilván felesleges aggodalmak voltak, de akkor ezt még nem tudtam.
Itt jön elő a Karácsonyi ének története, és a három szellem felkeresi Torvilt, hogy szembesítsék a múltjával, a jelenével és szembesítsék a jövőjével. Tetszett a rénszarvas, a fenyőfa és a hóember figurája, akik a dickensi szellemek helyett kísértették meg Torvilt. A múltban megmutatták, milyen következményekkel van az ember életére a hibás feltételezés vagy az egoizmus, a jelenben szembesítették Torvilt a szeretet erejével, ami fontosabb bármekkora vagyonnál, és láttatták vele, milyen sors vár rá, ha nem tér le az éppen járt útjáról.
A regényt egy szerelmi szál is végigkíséri, megbújva a háttérben, hogy a végén felszínre kerüljön ismét Torvil életében, és gyerekkori barátjával, Gerdával újra közel kerüljenek egymáshoz - immár nemcsak mint barátok, hanem mint szerelmesek is. Ötletesnek tartottam a rézmanótól kapott pénzérme szerepét, ahogy azt is, hogy Torvil rájön erre és a végén az érme tovább folytatja útját és teljesíti be feladatát - valaki másnál.
Imádtam a könyvben Rudolfot, a beszólásain nagyon jól szórakoztam. Az összes szereplő közül őt szerettem a legjobban. Amikor Karácsony apó azt mondja: Gyíí, erre Rudolf, hogy ne már, ez olyan megalázó. Karácsony apó meg: bocsi. Nos, a szituáció nem szóról szóra, de így esett meg - legalábbis Ben Miller regényében.
Alapvetően nem szoktam karácsonykor kifejezetten karácsonyi könyveket olvasni, erősen hangulatolvasó vagyok, így bármikor képes vagyok vakációs könyvet éppúgy olvasni, mint karácsonyit, ez az év az első, hogy több ilyen történetet is beválogattam a karácsonyi olvasási listámba, s egyik az Amikor megmentettem a karácsonyt volt és számomra egy nagyon pozitív olvasási élményt adott.
A kötetnek már a borítóját is szerettem, igaz, az eredeti, angol nyelvű kötetnél ez arany színű, habár az illusztráció ugyanaz. Valószínűleg lesz ebből még újraolvasás, ha nem is jövőre, de valamikor biztosan, mert megkedveltem Torvilt és a többieket. Nálam ez ötcsillagos olvasás volt, igaz, most nem voltam szőrösszívű kritkus, de nem is tudnék olyasmit felhozni, ami ne tetszett volna. Tudom, hogy ha valaki nagy mese- és mesefeldolgozás-rajongó, akkor találhat kifogásokat, hogy Karácsony apó miért egy manó, meg miért is Karácsony apó és miért nem Santa Claus, vagy bele lehet kötni a whisky-be... De... de ez nem egy magyar történet. Ben Miller Londonban született, a gyökerei angolszászok. Fennakadni a whisky-n olyan, mintha egy brit azt kritizálná, miért 24-én jön Magyarországon a Jézuska, és miért Jézuska? Annak pedig elég alacsony a valószínűsége, hogy ettől a történettől legyen valaki alkoholista.
Szóval ajánlom mindenkinek a regényt, mert kellemes kikapcsolódást nyújt gyereknek és felnőttnek egyaránt. Az illusztrációi kedvesek és szépek, a szedése remek nagybetűs, szellős, könnyen olvasható, így a majdnem háromszáz oldal sem háromszáz oldal a valóságban. Ajándékként is kellemes meglepetést lehet vele szerezni.
Aminek felkeltette az érdeklődését az ajánlóm, a Móra Könyvkiadó honlapján meg tudja rendelni a kötetet, de nemcsak ezt, hiszen Ben Millernek már két másik regénye is elérhető magyarul, szintén a Móra Könyvkiadónál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése