Nógrádi Gábor: Akit keresnek: Jesua

Nógrádi Gábor több kisgyerekeknek szóló könyvét olvastam már, ifjúsági regényei közül eddig az Alattunk a kincs volt, amivel megismerkedtem, ha leszámítjuk, hogy a Gyerekrablás a Palánk utcában filmváltozata nagy kedvencem volt gyerekkoromban. Kíváncsian vártam, mit ad majd nekem az Akit keresnek: Jesua, a Móra Könyvkiadó 2024-es megjelenése

Az Akit keresnek: Jesua című történetének helyszínéül a szerző a kamasz Jézus Názáretét választotta, ahol megismerkedhetünk - Jézus mellett - egyfelőle Máriával és Józseffel, másfelőle Erzsébettel, Mária unokatestvérével és az ő fiával - a későbbi Keresztelő Szent - Jánossal, de a családdal lakik Rebeka, Júda, Jakab, Simon és Mirjam. Édesapjuk - József testvére - és felesége néhány évvel korábban haltak meg, a testvérek ekkor került Józsefékhez.

 

Féltek az emberek. Ahol elnyomás van, ott mindenki fél. Félnek, akik uralkodnak, és félnek, akiken uralkodnak.

Nagyon izgalmas felvetéssel indul a regény, miszerint újra megjelenik Betlehem felett a csillag, Heródes Antipász pedig rájön, hogy hiába volt a betlehemi véregzés tizennégy évvel korábban, a Messiás túlélte azt, és életben van. Parancsára a katonák elindulnak Júdea-, Palesztína- és Galilea-szerte hogy levadásszák az immár kamasszá serdült Jézust. A római katona, Marcus és a trák Kotüsz így kerülnek Názáretbe, kérdezősködni egy fiú után, aki tizennégy évvel korábban látta meg a napvilágot Betlehemben.

 Mária és József - Jézust védendő - mindenkinvel azt hitette el, hogy a fiú Jeruzsálemben született, így védve őt, miközben a gyerek okos, gondolkodó, művelt fiatallá serdült, intelligenciájával és értelmével lenyűgözve szüleit és idős Tóra-oktatóját is. A gyerekek összhangját nézve abszolút jó érzés tölti el az embert. Szegénységben élnek, de dolgosak, szeretetteli légkörben nevelik a felnőttek a gyerekeket; példamutató családi kapcsolat van mindőjük között.

Absalom rabbi szerint a családi szokásokat be kell tartani. Nagy a csónak, jól úszik a vízen, de ha kiolvad, kiesik a szigetelés a deszkák közül, és rés támad, betör a víz, és el is süllyedhet a bárka. A családot a szereteten kívül a szokások ragasztóanyaga tartja össze.

Nógrádi Gábor behozza a történetben Barabást is illetve három férfiszereplő Rebeka iránt érzett érzelmeit is szépen mutatta be a szerző. Szerettem, hogy olvasás közben teljes mértékben Názáretben éreztem magamat. Éreztem a hőséget, éreztem az orromban a faforgács illatát József asztalosműhelyében, a hűs vizet a kútból felhúzott agyagkorsóban. Éreztem a kemény földet a talpam alatt és láttam magam előtt a szerény, terített asztalt a lángossal, a kásával és az olajjal, miközben a gyerekek vidáman csivitelnek evés közben.

A történet csak pár napot ölel fel, ez idő alatt mégis több ember élete változik meg. Józsefék rádöbbennek a betlehemi mészárlás okára, rájönnek a Messiás kilétére, Rebeka élete első szerelmét éli át és veszíti el szinte azonnal, és János is komoly lépésre szánja el magát, ami egész életére hatással lesz.

Szerettem a római légiós, Marcus karakterét, aki hőséges volt a császárhoz, mégis emberséges ember tudott maradni végig a történet folyamán, és ő is sokat változott abban a néhány napban, amit Názáretben töltött.

 Imádtam a cserfes Mirjamot, a csendes, okos Jézust, de mindegyik gyerekszereplő közel került hozzám a történetet olvasva. Barabás karaktere bennem kettős érzéseket keltett. Egyfelől megértettem őt, másfelől nem tudtam elfogadni, hogy önző tettével veszélybe sodorta azokat, akik olyan sokat tettek érte.

 ...akik gondolkodnak, mindent jobban megértenek.

Kedves, szeretetreméltó történet az Akit keresnek: Jesua, de ennél több is: egyfelől izgalmas, hiszen az olvasó együtt izgulhat a szereplőkkel a katonák názáreti tartózkodása ideje alatt, másfelől gondolkodnivalót is adó olvasmány, amit bárkinek szívesen ajánlok.

A verés vesszővel vagy éppen szavakkal félelemre, hazugságra, sunyiságra nevel. És a szülői szeretet elvesztését jelentheti. 

Akinek az érdeklődését felkeltettem, javaslom, keresse fel a Móra Könyvkiadó honlapját, ahol megrendelheti a regényt, de érdemes a kiadó többi kötetét is szemügyre venni, mert egyfelől egy könyv nem könyv, másrészt pedig azért is, mert a kiadó sok nagyszerű gyermek- és ifjúsági történetet adott ki, amik érdemesek a figyelemre.

Nagyon köszönöm, hogy recenziós példány formájában elolvashattam ezt a történetet. Jó élmény volt, és biztos vagyok benne, hogy idővel újra el fogom olvasni, hogy ismét elrepülhessen Názáretbe.

Frank Márton: Különös kacatok krónikája

A Vadhatár után nagyon kíváncsi voltam, mit hoz Frank Márton ebben a kiskamaszoknak szóló naplóban, a Különös kacatok krónikájában, ami a Cicerónál jelent meg 2024-ben. Mivel Ecsédi Orsolya a Pokkernapló-sorozatával magasra tette a mércét, ami a napló formát öltött gyerekkönyveket illeti, kicsit féltem, de érdekelt is, mit fogok kapni.

 

 

 - Mit keresel, Hank?

- Az életbe vetett hitemet.

 A kötet tíz bejegyzése felöleli a teljes tanévet havi bontásban, és az olvasó már az első, szeptemberi bejegyzés olvasásakor megszereti Zoknit, vagyis Zokkay Nimródot, a tizenegy éves kiskamaszt, akinek legfőbb időtöltése és hobbija a kacataival való foglalatosság, a feltalálás. Sose gondoltam volna, hogy az általános iskola ennyire izgalmas is lehet, velem soha semmi nem történt ott. A szokásos klikkesedés, a másik kipécézése is megtörténik, lásd a Hencegők csoportját, akik valójában persze Hercegnők, de valódi viselkedésüket jobban bemutatja a gúnynevük. Jön szeptemberben egy új lány is, aki az osztály által kiközösített, csendes "Molyos" Márti mellé kerül a tanév során a padban, és - a többiek legnagyobb meglepetésére és értetlenkedésére - jól ki is jön a két lány, a vége felé még Zokni és Hank is rácsodálkozik, hogy a csendes Márti nemcsak beszélni tud, de mosolyogni és nevetni is.

Ismered az érzést, mikor azt hiszed, Michael Jordan vagy, de aztán leömt egy nyúlt a gabonapelyheddel, késel az iskolából, és ráadásul még el is ázol deréktől lefelé? Mindezt egy hétfői napon? Vedd még hozzá, hogy elültetnek a haverod mellől matekórán, és a legostobább alak mellé kerülsz.

A mellékszereplők közül van, aki egyáltalán nem került közel hozzám (túl a Kuglikon), de megkedveltem például Mackó Binget, a nagydarab, folyton éhes fiút kezdem megszeretni; remélem, hogy az esetleges következő részben jobban összebarátkozik vele főszereplőnk. Szerettem, ahogyan Lili, az új lány és Zokni valamint Hank barátsága elkezd kialakulni, amikor összefognak és ellenállnak a felsőbbéves Kugli testvéreknek. A három gyerek maga is meglepődik, hogy mennyire népszerűek lesznek ezután, ami nem is csoda, hiszen a Kuglik sok gyereket terrorizáltak az iskolában.

Imádtam a rajzokat, imádtam a történet (és Zokni) humorát, jó élmény volt elolvasni ezt a vékonyka kis könyvet. A kívánságlista újabb kötettel nőtt, de ki bánja? Remélem, gyorsan jön majd a folytatás, amikor bepillanthatunk Zokni és osztálya következő tanévének eseményeibe.

 Érdemes felkeresni a Ciceró Kiadó honlapját, ahol - több más könyv mellett - Frank Márton könyvét is meg lehet rendelni.

Kiss Noémi: Balaton

Fáj a szívem ezért a kötetért, mert szerettem volna szeretni, de nem tudott úgy megragadni, mint a Karácsony a Dunán. Ebben a novelláskötetben az írások közötti összekötő kapocs a magyar tenger volt a szocializmus időszakában. De hiába szeretem a Balatont, és hiába szeretem a szocializmus korszakában játszódó történeteket olvasni, ennek a kettőnek a keveréke ebben a könyvben most nem nyerte el a tetszésemet maradéktalanul. Kiss Noémi ezen kötete 2020-ban jelent meg a Magvető Kiadónál. Szeretném itt jelezni, hogy néhány novellára ez a bejegyzés spoileres lehet, így olvassa tovább, akit érdekel, mit gondolok a kötetről.

 

A teljesség igénye nélkül kiemelnék néhány novellát a kötetből:

Honeckerpapucsok: a Vasfüggöny lehullásának idején játszódik a történet, amikor ndk-s állampolgárok árasztották el Magyarországot arra a pillanatra várva, hogy átléphessék az osztrák-magyar határt. Mivel elég kicsi voltam ebben az időszakban, számomra érdekes bemutatása volt a korszaknak.

Piócák: a Balatontól nyolc km-re lakik egy szegény családban élő kislány, aki a legjobb barátnőjével, Katival - jár a tóhoz, kedvenc kikapcsolódásuk, hogy a strandolók holmiját ellopják, amíg ők fürdödnek. A szülők nemcsak szegények, de el is hanyagolják a gyerekeiket, akik közül a kisebbeket el is viszik tőlük, kiemelik a családből. A kislány és a barátnője önbántalmazók is. Szomorú volt olvasni, mit tesz az elhanyagoltság, a társadami hátrány, a szegénység gyerekekkel.

A stég: Botlik bácsi holtteste a part menti vízben lebeg, amikor rátalálnak és megismerhetjük a novelláből, ki is volt a holttest még életében.

Klára néni csak feküdt a matracon: az egyik legdurvább novella volt. A tág család minden nyáron együtt tölti a nyarat, ott van Klára néni is, akit senki nem szeret igazából. Minden nap csak fekszik a napon, napozik és iszik. Aztán megkattam és elviszi a mentő.

A rajzoló: a rajzoló abből élt, hogy nyáron mindenkit lerajzolt, aki adott érte pénzt, aztán berakta az egész kis vagyonát és a cuccait tartalmazó sporttáskát egy kabinba, amit sajna megtalált valaki. Mivel tele volt valutával, szegény nem is tudott jelentkezni érte a rendőrségen.

Fagy: Feri bácsi tanárkémt dolgozik, de egy ballépése miatt elhagyni kényszerül az iskolát, más városba költözik át. Ebbe a másik városba, Keszthelyre, megy edzőtáborozni egy sportcsapat, benne két kislány. Találkoznak Feri bácsival a parton, mire az egyik kislány bekattan, és elkezdi követni társával a volt tanárát, majd betöri a háza ablakait és felgyújtja a motorját.

Vitorlák szélben: két lány és két fiú az északi partról, Szigligetről átvitorláznak a déli partra, de visszafelé Tihanynál viharba keverednek, alig élik túl: vízbe esnek, a hajó is megsérül.

Kanálislány: A stégben megismert nagyapa fiatal korában halottkém volt, egy esetét olvashatjuk ebben a történetben, amiben egy kislány hulláját találják meg a Balaton partján. Hogy ki ölte meg? A novellából kiderül.

Mindegyik novella nagyon tragikus hangvételű volt, csupa szerencsétlen sorsú emberrel találkozunk bennük, így még a Balaton szerepeltetése sem volt képes hangulatba hozni. Igaz, azt el kell ismerni, hogy ismét nagyon képszerőek voltak az írások, mintha moziban néztem volna a történeteket, ebből a szempontból Kiss Noémi ismét nagyon jó kötettel rukkolt el. Csak nekem nem tetszett mégse annyira. Talán nyáron kellene elolvasnom, de annyi ezekben a történetekben a lecsúszott, beteg, szerencsétlen ember, a nehéz sok, a halál és tragédia, hogy nem biztos, hogy segítene rajta a nyár. Mindezek ellenére mégsem mondhatom rossznak a könyvet és a benne szereplő írásokat, egyszerűen hozzám kevésbé kerültek hozzám, mint a Dunánál játszódó történetek.