Fáj a szívem ezért a kötetért, mert szerettem volna szeretni, de nem tudott úgy megragadni, mint a Karácsony a Dunán. Ebben a novelláskötetben az írások közötti összekötő kapocs a magyar tenger volt a szocializmus időszakában. De hiába szeretem a Balatont, és hiába szeretem a szocializmus korszakában játszódó történeteket olvasni, ennek a kettőnek a keveréke ebben a könyvben most nem nyerte el a tetszésemet maradéktalanul. Kiss Noémi ezen kötete 2020-ban jelent meg a Magvető Kiadónál. Szeretném itt jelezni, hogy néhány novellára ez a bejegyzés spoileres lehet, így olvassa tovább, akit érdekel, mit gondolok a kötetről.
Honeckerpapucsok: a Vasfüggöny lehullásának idején játszódik a történet, amikor ndk-s állampolgárok árasztották el Magyarországot arra a pillanatra várva, hogy átléphessék az osztrák-magyar határt. Mivel elég kicsi voltam ebben az időszakban, számomra érdekes bemutatása volt a korszaknak.
Piócák: a Balatontól nyolc km-re lakik egy szegény családban élő kislány, aki a legjobb barátnőjével, Katival - jár a tóhoz, kedvenc kikapcsolódásuk, hogy a strandolók holmiját ellopják, amíg ők fürdödnek. A szülők nemcsak szegények, de el is hanyagolják a gyerekeiket, akik közül a kisebbeket el is viszik tőlük, kiemelik a családből. A kislány és a barátnője önbántalmazók is. Szomorú volt olvasni, mit tesz az elhanyagoltság, a társadami hátrány, a szegénység gyerekekkel.
A stég: Botlik bácsi holtteste a part menti vízben lebeg, amikor rátalálnak és megismerhetjük a novelláből, ki is volt a holttest még életében.
Klára néni csak feküdt a matracon: az egyik legdurvább novella volt. A tág család minden nyáron együtt tölti a nyarat, ott van Klára néni is, akit senki nem szeret igazából. Minden nap csak fekszik a napon, napozik és iszik. Aztán megkattam és elviszi a mentő.
A rajzoló: a rajzoló abből élt, hogy nyáron mindenkit lerajzolt, aki adott érte pénzt, aztán berakta az egész kis vagyonát és a cuccait tartalmazó sporttáskát egy kabinba, amit sajna megtalált valaki. Mivel tele volt valutával, szegény nem is tudott jelentkezni érte a rendőrségen.
Fagy: Feri bácsi tanárkémt dolgozik, de egy ballépése miatt elhagyni kényszerül az iskolát, más városba költözik át. Ebbe a másik városba, Keszthelyre, megy edzőtáborozni egy sportcsapat, benne két kislány. Találkoznak Feri bácsival a parton, mire az egyik kislány bekattan, és elkezdi követni társával a volt tanárát, majd betöri a háza ablakait és felgyújtja a motorját.
Vitorlák szélben: két lány és két fiú az északi partról, Szigligetről átvitorláznak a déli partra, de visszafelé Tihanynál viharba keverednek, alig élik túl: vízbe esnek, a hajó is megsérül.
Kanálislány: A stégben megismert nagyapa fiatal korában halottkém volt, egy esetét olvashatjuk ebben a történetben, amiben egy kislány hulláját találják meg a Balaton partján. Hogy ki ölte meg? A novellából kiderül.
Mindegyik novella nagyon tragikus hangvételű volt, csupa szerencsétlen sorsú emberrel találkozunk bennük, így még a Balaton szerepeltetése sem volt képes hangulatba hozni. Igaz, azt el kell ismerni, hogy ismét nagyon képszerőek voltak az írások, mintha moziban néztem volna a történeteket, ebből a szempontból Kiss Noémi ismét nagyon jó kötettel rukkolt el. Csak nekem nem tetszett mégse annyira. Talán nyáron kellene elolvasnom, de annyi ezekben a történetekben a lecsúszott, beteg, szerencsétlen ember, a nehéz sok, a halál és tragédia, hogy nem biztos, hogy segítene rajta a nyár. Mindezek ellenére mégsem mondhatom rossznak a könyvet és a benne szereplő írásokat, egyszerűen hozzám kevésbé kerültek hozzám, mint a Dunánál játszódó történetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése