Megismerni Szolnokot - nyári kedvcsináló :-)

Oly kevéssé ismerjük saját hazánkat, pedig természeti és épített kincsekben ugyanúgy bővelkedik, mint bármely más ország. Éppen ezért szeretném kicsit bemutatni Szolnokot. :-)

Igen, ez meglepő lehet, hiszen ha valaki elmehetne egy magyar városba pihenni vagy éppen aktívan kikapcsolódni, az egyik, ami eszébe sem jut, talán ez a csodás megyeszékhely.

A Tisza és a Zagyva találkozásánál már a neolitikumban (csiszolt kőkorszakban) is laktak. A honfoglaló magyarok is felismerték a Tisza közlekedési és egyéb adottságait. Így hát, tiszai átkelőhely, mindig is fontos szerepet játszott az ország történetében. A honfoglalás korából származik a Szolnok-Strázsahalom lelőhelyen talált aranyozott ezüst tarsolylemez, amely e kor legszebb ötvösművészeti tárgyai közé tartozik. 1030 körül Szent István király a települést az újonnan szervezett Szolnok vármegye központjává tette. 1075-ben említik a várost először oklevélben: nevét Zounok ispántól kapta, aki a megye névadója is lett. A 12. században szerepét növelte a dési, majd máramarosi sóbányák megnyitása: a város a sóelosztás egyik központja lett. 1552-től 1685-ig a vár török erősség lett, a város szamardzsákszékhellyé alakult át. A törökök kiűzése után kamarai birtok lett. Régi rangját elvesztve, falusias külsővel élte mindennapjait.

1847-ben megnyitották a pest-szolnoki vasútvonalat, sőt 1857-ben a vasúti híd megépítésével a szerelvények tovább mentek Debrecen felé. 1849. március 5-én a szolnoki csata a szabadságharc tavaszi hadjáratához teremtett kedvező lehetőséget. 1876-ban a város Jász-Nagykun-Szolnok megye székhelye lett. A vízi és vasúti áruszállítás fellendülésével kereskedelmi és ipari szerepe egyre jelentősebbé vált.

Szerencsésnek érzem magam, hogy egy véletlen folyton – ismerősöm megkérdezte, lenne-e kedvem elmenni vele geocashing-elni – 2012-ben voltam a városban néhány órát. Tényleg csak pár óra volt, mert több településre is ellátogattunk, de Szolnok nagy hatást tett rám. Azóta többször visszamentem, ha csak egy-egy napra is, és 2015-ben egy hetet sikerült a településen töltenem, majd 2016-ban négy napra látogattam meg. Magam sem hittem volna, de még mindig van olyan látnivaló, amiért érdemes visszamennem, amit ezek alatt a napok alatt nem sikerült meglátogatnom, vagy éppen visszahúz magához. Mivel nem tudok teljes képet adni Szolnok minden nevezetességéről, nézzék el nekem, ha azokat a helyeket mutatom be, amiket eddig (többször) meglátogattam és szerintem kihagyhatatlanok.

A vasútállomástól – már amennyiben a látogató vasúton közelíti meg a várost – érdemes gyalog menni a belvárosba. Egyfelől nem hosszú az út, szép időben kifejezetten kellemes; másrészt ez alatt az idő alatt is több látnivalóval találkozhatunk. Ilyen Györfi Sándor szobrászművész alkotása is, a Magyar Golgota, ami a második világháború helyi áldozatainak állít emléket a Hősök terén.
Továbbmenve eljutunk az Aba-Novák Kulturális Központig, ahol egész évben színes és érdekes programokat talál ez erre fogékony érdeklődő. Ha pedig rokonainknak, ismerőseinknek szeretnénk kedveskedni egy-két, Szolnokról készült, Szolnokból küldött képeslappal, jó szívvel ajánlom az út másik oldalán található központi postát. Különösen kedves volt az ott dolgozó alkalmazottól, hogy képeslapjaimra nem a szokásos, géppel kinyomtatott matricát ragasztotta, hanem addig keresgélt, amíg mindegyikre talált valódi bélyeget a feladáshoz.

Aba-Novák Kulturális Központ

Innen nem messze már a Kossuth tér vár ránk a Városházával, a Damjanich Múzeummal, a Verseghy Könyvtárral, sok kávézóval és a 2016-ban megnyílt Söráriummal. A térről kifelé sétálva a Kossuth utcán találjuk a Megyeházát (1891-ben építették, kifejezetten törvényháza céljára), a Tudomány és Technika Házát (a régi kaszinó épületét), a Megyei Városi Bíróságot és a Varga Katalin Gimnáziumot, amely 1856-ban eredetileg bérháznak épült. Ezek az épületek mind-mind az eklektikus stílust képviselik. Tovább sétálva jutunk el a Tisza és a Zagyva találkozásához, amely megkapó látványt nyúlt. Itt több emlékművet, szobrot is találunk.

Kossuth tér

A Damjanich Múzeum több állandó kiállítással, képtárával és rendszeres időszaki kiállításaival várja az érdeklődőket. Magam is többször meglátogattam már földszinti és emeleti kiállítótereit. Régészeti kincsei, néprajzi, társadalom- és művelődéstörténeti kiállításai a földszinten találhatóak, amíg az emeleten a képtár foglal helyet tíz teremmel, és az ideiglenes kiállítások tere. Az itt dolgozók is nagyon kedvesek, és szeretettel várják a múzeumba betérőt. Érződik, hogy örömet okoz neki megmutatni kincseiket.
Külön kiemelném a képtárat, ahol a szolnoki Művésztelep alkotóinak művei kaptak helyet. A Művészteleppel és alkotóival kapcsolatban felhívnám a figyelmet Szabó István Ami Szolnokot országosan is ismertté tette : a Szolnoki Művésztelep történész szemmel című munkájára. A telepen dolgozott Vaszary János, Aba-Novák Vilmos, Mednyánszky János, Fényes Adolf, Koszta József, Bihari Sándor, a Pólya-testvérek: Pólya Tibor és Pólya Iván…
A termeket járva az ember észre sem veszi, mennyi időt töltött az épületben, úgy elrepülnek az órák.
Ami nagy öröm, hogy májusban jelent meg egy Pólya Tibor-monográfia Csiszár Róbert tollából, és május közepétől június közepéig egy időszaki Pólya Tibor kiállítás is látogatható a múzeumban!

Verseghy Könyvtár bejárata

A Kossuth tér 2. szám alatt található a Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény.
1933-ban alakult meg a Szolnoki Könyvtár- és Múzeumegyesület, és rá egy évre nyitotta meg kapuit a Szolnok Városi Könyvtár. 1950 közepén Körzeti Könyvtár alakult Szolnokon a megye könyvtárügyének irányítására, majd 1951. január 1-én a Városi Könyvtár különvált a múzeumi gyűjteménytől. 1952. november 6-án ezen intézmények egyesítésével létrejött a Megyei Könyvtár, amely 1954-ben vette fel Verseghy Ferenc nevét. Több izgalmas évtized után 1997. augusztus 25-én adták át az új könyvtárépületet, mely két nap múlva nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. 2005. novemberében vezették be a Corvina integrált könyvtári rendszert., 2013. január 1-én pedig a könyvtár Szolnok város fenntartásába került át, és összevonásra került a Hild Viktor Városi Könyvtárral Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény néven.

A főtér ezen szegletében, az északkeleti sarkon, a 18. század második felétől az 1890-es évek elejéig a „Fehér ló” fogadó állt, amelyet egy 1764. évi városi jegyzőkönyv említ először.
A fogadót kedvelték a szolnokiak, mivel a színiéletnek is teret adott és sok neves ember volt vendége: Ferdinánd trónörökös (1819), Széchenyi István (1845), Herman Ottó (1888).
1891-ben bontották le a Fehérló fogadót és kezdtek - a helyén ma is álló -  Pénzügyigazgatóság épületének felállításához. Hofhauser Antal tervei alapján, Milkó Vilmos és Vaskovits Antal irányításával készült el az eredetileg egy emeletes épület 1891. novemberben, amelyre 1921-ben újabb szintet emeltek. Így nyerte el a létesítmény mai alakját. A Pénzügyi Palota kulturális szerepet is kapott, földszinti nagytermében az 1930-as években kiállításokat rendeztek.
1952-től 1957-ig egyetemi, levéltári célokat szolgált az épület, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Bizottsága költözött a falai közé. Később a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola kollégiuma, majd 1991-től pedig a gyermekkönyvtár és a zenei különgyűjtemény költözött az épületbe. Dankó Zoltán építész eredeti stíluselemeket megőrző tervei alapján 1996 és 1997 között – a két épület összekapcsolásával és egy új, ötszintes udvari raktár felépítésével – méltó hely készült a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Könyvtár számára. Magam is többször meglátogattam már az intézményt, beiratkoztam, és néhányszor kölcsönöztem is.

Damjanich és katonái emlékműve

Visszatérve a Zagyva és a Tisza találkozásához, ha átmegyünk a hídon, megpillanthatjuk a Damjanich János és katonái tiszteletére készült emlékművet, mely Rudnai Béla alkotása carrarai márványból. A szobor mögött találjuk dús fáival és hangulatos házaival a – korábban már említett – Művésztelepet, melyet 1902-ben hoztak létre tizenkét műteremmel, két pavilonnal, ahol már évtizedek óta alkotnak festők, szobrászok.

Ha visszasétálunk a Zagyva túlpartjára, elkanyarodva jobbra, a Tabánba jutunk, amely városrész egykor halászfalu volt. Mára már újjáépült ugyan, de megőrizte egykori szerkezetét. Itt alakított ki a Damjanich Múzeum egy 1930-as években épült halászházból tájházat, ahol az egykori halászati eszközöket mutatják be.

Ha a Zagyván átívelő hídon nem a Tabán felé, hanem balra fordulunk, a Tisza-parti sétányra jutunk, amely „kötelező” eleme egy szolnoki kirándulásnak. A város legszebb parkjában találhatjuk meg Verseghy Ferenc mellszobrát, itt van a Rózsakert is, és itt épült fel 1928-ban a neobarokk stílusú Tisza Szálló és Gyógyfürdő. A hatalmas vadgesztenyefák alatt kellemes a séta még a nyári forróságban is, szökőkutak és medencék csobogása nyugtatja a városi nyüzsgésben megtépázott idegeket. A szállodával szemben találjuk az 1912-ben Englert Károly tervei alapján épült Szigligeti Színházat, ami 1991-ben nyerte el mai külsejét. Névadója bronzszobra az épület előtt áll.

Szolnok Galéria

Tiszavirág-híd

A belvárosi templomban gyakran tartanak hangversenyeket is a zenekedvelő közönségnek.

Igazi gyöngyszem a Tiszavirág-híd belvárosi oldalán emelkedő – a régi Zsinagóga épületében otthonra talált – Szolnoki Galéria. A közelben könnyen találhat a sétában megfáradt látogató éttermeket, fagylaltozót.

Legújabb felfedezésem pedig a városban a 2016 nyarán megnyílt RepTár, ahol gyerekek és felnőttek tölthetnek el akár egy egész napot is. Kicsit kijjebb esik ugyan a központtól, de a Tisza partján húsz perc kellemes sétával elérhető. Nemcsak egyszerű kiállítás ez, de interaktív kiállítás! Beleülhetünk, kipróbálhatjuk – természetesen nem mindent, hanem az erre a célra kijelölt eszközöket. A múzeum egyedülálló repüléstörténeti kiállítóhely Kelet-Európában több mint 4 500 m2 fedett kiállítóterével, és mintegy 60 000 m2 alapterületével. Kipróbálhatjuk a repülőgép-szimulátort, beülhetünk egy 4D-s moziba. Étterem, kávézó és ajándékbolt is várja a látogatókat.

És ahogy honlapjukon olvasható: A RepTár szeretettel várja azoknak a diákoknak a jelentkezését, akik érdeklődnek katonai repüléstörténet iránt, valamint szeretnének betekintést nyerni a múzeum munkájába, működésébe iskolai közösségi szolgálat keretein belül.

A kirándulás, túrázást kedvelők is megtalálják a számításukat, mert kiváló terepet kínál a város és környéke ehhez is. Magam is megtapasztaltam tavaly, amikor nyáron egy húszkilométeres túrát tettünk Szolnok környékén.

 

Kíváncsi voltam, vajon 2006-2015-ös időszakban hogyan változott a szálláshelyek kihasználtsága Szolnokon. Mennyien látogatták meg a várost (olyanok, akik az éjszakát kereskedelmi és egyéb szálláshelyeken töltötték – tehát nem rokonoknál-ismerősöknél szálltak meg, és több napot kívántak a városban tartózkodni), átlagosan hány éjszakát töltöttek itt. Ehhez a Központi Statisztikai Hivatal Tájékoztatási Adatbázisát és a megyei statisztikai évkönyveket hívtam segítségül.
Sajnos jelentős növekedés nem figyelhető meg sem a városban töltött vendégéjszakák számában, sem pedig az átlagos tartózkodási időben 2006-2015 között. Van ugyan három kiemelkedő év, amikoris 2014-ben majdnem 81 ezer vendégéjszakát figyelhetünk meg a kereskedelmi szálláshelyeken, illetve 2006-ban és 2007-ben az üzleti célú egyéb szálláshelyeken töltött átlagos tartózkodási idő 6,8 illetve 8,8 éjszaka volt, ez azonban sajnos nem tipikus. Az üzleti és egyéb célú szálláshelyek tekintetében látszódik jelentős növekedés a vendégéjszakák számát megfigyelve, az átlagos tartózkodási idő azonban csökkent.

Bízom benne, hogy kedves helyeim bemutatásával felkeltettem az érdeklődést ez iránt az élhető, barátságos, sok látnivalót és élményt kínáló város iránt; és egyre többen választják pihenésük célpontjául Szolnokot. :-) Ne felejtse senki: amiről mesélte, csupán kis része annak, amit itt találhatnak. 

Felhasznált irodalom és honlapok:

 Czellár Katalin – Somorjai Ferenc: Magyarország. Budapest, Panoráma 1996. p. 557-560.
 Szilágyiné Katona Ilona (főszerk.): Látnivalók Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Miskolc,
Well-Press Kiadó 2000. p. 51-61.
 Sörárium https://sorarium.hu
 Damjanich János Múzeum www.djm.hu
 Verseghy Ferenc Könyvtár www.vfmk.hu
 RepTár Szolnoki Repülőmúzeum www.reptar.hu 

A város jobb megismeréséhez egy kis Szolnokkal kapcsolatos irodalom:  

Acsay Attila: Csak az olaj! : az Olajbányász kosárlabdacsapatának története, 1959-2009 (2009 Bálint Erika; Mészáros János; Nagy László; Polónyi István: A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Verseghy
Ferenc Könyvtár emlékkönyve, 1952-2002 (2002)

Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből, 1075-1685 (2007)
Benedek Gyula; Tolnay Gábor: Iratok Szolnok török utáni újratelepülésének korából : 1685-1771 (2008)
Bíró Réka; Hamar József: Szolnok és környéke természeti értékei (2011)
Bistey András; Kaposvári Gyöngyi: A boldogság legendája : Szolnoki költők a két világháború között (2002)
Delaveau, Serge: A volt szolnoki Tabán : Serge Delaveau vázlatok ([1998])
Fekete István, Gy.: Katonák városa : fejezetek Szolnok katonatörténetéből (cop. 2010)
Gulyás Katalin: Nyitott kapuk : hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (2004)
Jakabné Mészáros Gizella: A szolnoki csipke (2005)
Murányi László, L.; Kardos Tamás: Múltidéző : szolnoki képeskönyv (2015)
Oláhné Farkasinszki Edit: 185 éves a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium : alapítva 1831 ([2016])
Papp Zsolt: A Szolnoki Izraelita Hitközség története a kezdetektől napjainkig (2005)
Papp Zsolt: A szolnoki zsidóság emlékkönyve (2008)
Román Béla: Szolnok könyve : fejezetek a város történelméből ([2010])
Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette : a Szolnoki Művésztelep történész szemmel (2012)
[főszerk. Szilágyiné Katona Ilona]: Látnivalók Jász-Nagykun-Szolnok megyében: [Jász-Nagykun
Szolnok megye útikönyve praktikus tanácsokkal] (1999)
Szurmay Ernő: Emlékjelek : Szolnok az irodalomban - szolnoki irodalom (2000)
Tóth Tibor; Chiovini Ferenc: Anekdoták és egyéb feljegyzések : Chiovini Ferenc elmondásai alapján a Szolnoki Művésztelep régi, nagy művészeinek humoros történeteiből és még egyebekről (2007)
Varga Béla: A szolnoki zsidóság története, 1840-1944 (1994)
Vörös István; Meggyes László Vendel: Rajzok Szolnok város múltjából (2005)