Georges Simenon: Maigret és a kiugrott felügyelő

Fülszöveg:
A nyomozás helyszíne Saint-Aubin, egy nagyobbacska vendée-i falu, ahol Maigret nem hivatalos küldetésben, hanem egy vizsgálóbíró kérésére jár, hogy eloszlassa a bíró rokonát övező gyanút. A gyanú nem oszlik, ahogy a hideg esőt követő köd sem, de Maigret-t még az a körülmény sem zavarja, hogy egy magándetektív van folyton a sarkában, gyorsan kideríti a valóságot, és a végén – a tételes jogot lábbal tiporva – igazságot oszt.
Eredeti cím: L’Inspecteur Cadavre
Eredeti megjelenés: 1944.

Park Kiadó, Budapest 2008. ISBN 9789635307654
170 oldal

 Ez egy meglehetősen furcsa regény volt számomra, amiben igazából nem nagyon történt semmi azon kívül, hogy Maigret járta, csak járta az ellenséges falut, néha beszélgetett és nagyjából ugyanannyit ivott. Persze messze nem azt jelenti bevezető mondatom, hogy nem tetszett a könyv, sőt, igazán jó volt. Egy fővárosi ember egy kis településen, ahol minden körbeveszi, csak bizalom nem – kíváncsi voltam, hogy hogyan oldja fel a főfelügyelő ezt a bizalmatlanságot a falusiakban, már, ha képes rá. Nem ez volt Maigret legkellemesebb nyomozása, ez kiderül a könyvből, és ő maga is bevallotta, hiszen soha nem beszélt róla később. Látszik, Simenon mennyire jó pszichológus lehetett volna; remekül ábrázolja a szereplőket, és ezáltal elveszi az ember kedvét, hogy kis faluban telepedjen le. :-)
Ezeknek a kis településeknek a társadalomszerkezete őrjítő, a brancsok összetartanak, összezárnak: mindegy, hogy ki mit követett el, ha a mi köreinkbe tartozik. És ez egy ekkora faluban bizony sokkal jobban észrevehető, mint egy nagyobb településen. Maigret pedig próbál egyensúlyozni, hiszen az igazság kiderítése a célja.

Döglessz volt felügyelő és a főfelügyelő, a régi felettes kapcsolata olyan volt, mintha két gyerek játszana egymással a faluban. Megismerhetjük a kiugrás okait; hogy miért és mennyire gyűlöli Deglasse a volt főnökét
Komoly erkölcsi kérdést is felvet azonban a regény. Vajon ki a bűnös? Aki valóban elköveti a gyilkosságot, akinek a kezéhez közvetlenül tapad a vér? Vagy az, aki miatt megtörténik? Aki erkölcsileg felelős a történtekért? Komoly dilemma, és Maigret is szembesül ezzel.

Szerettem ezt a könyvet, kifejezetten tetszett. A ködös, szürke, ellenséges légkörű regény belopta magát a szívembe. Nagyon izgalmas volt.