A Helikon Kiadó a nyolcvanas években jelentette meg Labirintus című sorozatát, melyben történelmi ismeretterjesztő kötetek kaptak helyet. Ennek a sorozatnak a része az 1986-ban megjelent Erdély végzetes asszonya Benda Kálmántól. A könyv már sok éve várakozott a könyvespolcomon a sorozat két másik részével együtt, amikor a moly.hu könyves közösségi oldal 2025. évi Polihisztorképző kihívásának egyik pontjához kerestem itthon könyvet. Kezembe került, és azonnal kedvet kaptam hozzá. Az is közrejátszott a választásban, hogy kevéssé olvastam még a 17-18. század témában ismeretközlő-ismeretterjesztő könyvet, így arra jutottam, elég lesz ez a 80 oldal, mert még az sem biztos, hogy könnyen befogadható szöveget kapok. Nos, be kell vallanom: tévedtem.
„Már esteledett, amikor 1595. február 27-én, egy hétfői napon Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem követei megérkeztek Stájerország fővárosába, Grácba. Prágából jöttek, s már egy hete úton voltak. Az ország határán Mária főhercegasszony nevében főnemesekből álló küldöttség fogadta őket. A követek és a kísérőül szegődött stájer urak zárt hintóban utaztak, a szolgaszemélyzet kocsin, a fegyveres kíséret tagjai lóháton. A vacsora ideje már jócskán elmúlt, mire mindnyájan elfoglalták kijelölt szállásukat.”
Így kezdődik a könyv és kerül bele az olvasó egy több mint négyszáz évvel ezelőtti világba. Zsigmond végül – bár nem volt egyszerű – oltár elé vezette Máriát.
„[…] A vőlegény 60000 forint nászajándékot ad, s az együttesen 170000 forintot kitevű három összeg fejében leköti menyasszonyának a fogarasi várat és uradalmát, minden javával és jövedelmével.[…]”
Mária 19, Zsigmond 23 éves az esküvő idején, melyet Gyulafehérváron tartottak meg augusztus 6-án. A fiatalasszony családja augusztus 17-én indult vissza Stájerországba, Zsigmond pedig ugyanekkor szintén elment és magára hagyta fiatal feleségét, hiszen a török ellen hadjáratot hirdetett.
Bevallom, számomra a könyv címe – olvasás után – eléggé szenzációhajhásznak tűnik, mivel ez alapján olyan prekoncepcióim voltak, miszerint Mária egy önző, egoista, a férjét kihasználó nő, aki tönkretette Zsigmondot és Erdélyt – de valójában erről szó sincsen.
Mária kiszakadt családja köréből, egy teljesen idegen közegben kellett boldogulnia, oda beilleszkedni úgy, hogy egyetlen komornája volt és egy gyóntatópap volt vele, akik az addigi otthonát jelentő Stájerországot jelentették neki. Senki nem beszélt németül az udvarban, és a férje semmit sem foglalkozott vele, hosszú hónapokra magára hagyta a hadjáratok miatt. A nász elhálása sem történt meg, amíg házasok voltak, a férje egyszer sem „teljesítette férji kötelességét”, holott – állítólag – korábban Zsigmong falta az élet örömeit.
Annak ellenére, hogy mint férj és feleség nem működött a kapcsolatuk, mély barátság kialakult a két ember között, és tisztelték, becsülték, támogatták egymást. Bár… nos, számomra Zsigmond rendkívül instabil személyiség volt, és egyáltalán nem sikerült megkedvelnem, mivel sokszor leginkább hisztis óvodásként viselkedett, mint Erdély fejedelmeként.
Mária Krisztierna viszont belopta magát a szívembe erős jellemével, tartásával, bölcsességével és valódi uralkodói kvalitásaival.
A kötet forrás- és irodalomjegyzékét is megtalálja az olvasó a könyv végén, ami hasznos továbblépés, ha a téma felkeltette az érdeklődést illetve a képmellékletek is sokat adnak az olvasás és a korszakba való belehelyezkedés élményéhez.
Nagyon jó volt ez a vékonyka kötet, biztos vagyok benne, hogy újra el fogom olvasni, és elolvasom a Labirintus sorozat másik két, itthon lévő részét, ahogyan az is száz százalék, hogy beszerezem a sorozat többi kötetét is. Szívből ajánlom mindenkinek ezt az izgalmas könyvet, Báthory Zsigmondné Habsburg Mária Krisztierna történetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése