Martos Gábor: A tőzsdeügynök képei

Egy egészen különleges kötetre szeretném felhívni a képzőművészet – azon belül is a festészet rajongóinak – figyelmét, Martos Gábor A tőzsdeügynök képei című könyvére. A szerző – ahogy a Typotex Kiadó honlapján is olvashatjuk – művészeti író, a MúzeumCafé volt főszerkesztője, aki a műkereskedelem elméleti kérdéseivel 2000 óta foglalkozik intenzíven. A témából 2011-ben – Magyarországon elsőként – az ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskolájában PhD-fokozatot szerzett.

A Typotex Kiadónál már négy könyve jelent meg, az utolsó tavaly látott napvilágot Önarckép nyaklánccal címmel.

Ebben a 2014-es könyvében, a Képfilozófiák sorozat egy részében, Martos Gábor megpróbálja bemutatni a magyar műgyűjtés történetének egy elfeledett alakjának, Mestitz Lajosnak és az általa összegyűjtött nagyjából kéttucat képeknek a sorsát. A könyv néhány főbb részre osztható, hiszen először megismerkedünk a műgyűjtő sorsával és képeinek történetével, majd a könyv végén (utolsó harmadában) néhány festményről részletesebben is olvashatunk. E kettő között pedig – ez alkotja a könyv legbővebb harmadát – a gyűjteményben található képekkel találkozhatunk.

Aki olvasta már ezt a könyvet, mondja, hogy nemcsak én viseltem nehezen Mestitz Lajos életének megismerését. Az 1897. március 19-én született Mestitz a vészkorszakban kikeresztelkedett és felvette a református vallást. A második világháború őt, feleségét, Kossuth téri otthonát és gyűjteményét sem kímélte.

Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Neobarokk_b%C3%A9rh%C3%A1z_(M%C3%A1lnai_B%C3%A9la),_Kossuth_t%C3%A9r_13%E2%80%9315,_2017_Lip%C3%B3tv%C3%A1ros.jpg

A férfi 1947-ben elhagyta az országot, hivatalos kivándorló-útlevéllel Svájcba emigrált, ahol előbb rövid ideig Bernben, majd haláláig Zürichben élt. Svájcban ugyancsak pénzügyi-befektetési területen dolgozott, leghosszabb ideig az UBS Banknak.[.. ], innen vonult nyugdíjba. Svájcba érkezésétől egészen haláláig panzióban lakott […], és és soha nem kérte meg a svájci állampolgárságot: egész ottani, több mint húszévnyi életében hontalan, úgynevezett Nansen-útlevele volt. Magyarországon soha többé nem járt. – olvashatjuk Martos könyvében, amiből megismerhetjük, hogyan élte át a házaspár a háborút, mi történt a szovjet csapatok bevonulásakor, és még sok mást, ami közel enged bennünket ehhez az eleddig ismeretlen műgyűjtőhöz.

A kötet másik nagy erénye – Metsitz Lajos olvasóközönséggel való megismertetésén túl – a Metsitz-gyűjtemény megismertetése, amely olyan nagyszerű művészek alkotásait tartalmazta, mint Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, báró Hatvany Ferenc, Derkovits Gyula, Vaszary János, Biai-Föglein István, Basch Andor, Halmi Artúr, Pállik Béla, Perlmutter Izsák, Koszta József és sokan mások.

Egy problémám volt a könyvvel, de ez inkább tördelési gond és nem negatívumként írom, csupán a kisbetűs tördelés számomra megnehezítette az olvasást, hamar elfáradt a szemem, ahogyan erőltettem. Mivel azonban a könyvet elektronikus formában, pdf-ként is meg lehet vásárolni, ez nem szegheti kedvét az érdeklődőknek, hogy elolvashassák.

Köszönöm a kiadónak, hogy megkaphattam recenziós kötetként Martos könyvét, izgalmas volt számomra az elolvasása és a műgyűjtő és gyűjteményének megismerése.