Az első részt a 18. század második felével fejezte be, most innen szeretném folytatni.
Magyarországon a 19. század első fele a refomkor és a
szabadságharc időszaka, míg a későbbi évtizedeket a kiegyezés és az azt követő
robbanásszerű gazdasági és társadalmi fejlődés fémjelezte. A század eszméi és
küzdelmei közepette születik meg a mai magyar nemzet.
https://hu.wikipedia.org/wiki/19._sz%C3%A1zadSásdi Tamás: Kultúra a 19. század második felében
http://korok.webnode.hu/products/kultura-a-19-szazad-masodik-feleben1/
1973-ban, művészi pályafutásának félszázados jubileumi ünnepségei mélyen meghatották, s úgy határozott, hogy "kinek büszkesége, ha csekély művészi tehetségét Magyarhon szolgálatára felajánlhatja", s egyben ezzel a tettével " a többi művészeket is az áldozatkész hazaszeretet ösvényére buzdítsa". Ezt Pulszky Ferencnek, a múzeum igazgatójának írta 1874 májusában, s még abban az évben bekerült a múzeumba az 50 éves művészi jubileumra kapott arany és ezüst koszorú, illetve érem. A múzeumnak szánt tárgyak többsége azonban csak Liszt halála után érkezett meg.
1887 tavaszán vette a múzeum leltárba a Broadwood zongorát, a művész hét babérkoszorúját, díszkardját, arany karmesteri pálcáját, ezüst kottatartóját és több egyéb emléktárgyat, összesen 30 tételt. A bekerült tárgyakból már 1887szeptemberében kiállítás is nyílt -a Liszt-kiállítások közül az első.
A teremben, amelyben a Lisztet ábrázoló festmény és a zongora is megtekinthető, a zongoráról is olvasható ismertető.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_t%C3%B6rt%C3%A9nelem#.E2.80.9EA_boldog_b.C3.A9keid.C5.91k.E2.80.9D
"A szabadságharc leverését tömeges kivégzések és bebörtönzések, majd több mint két évtizedes diktatúra követte. Az Ausztriával történt kiegyezésre végül 1867-ben került sor, magyar részéről Deák Ferenc vezetése alatt. Ezután a Magyar Királyság a dualista berendezkedésű Osztrák-Magyar Monarchia társországa lett. Az országban az alkotmányos királyi hatalom mellett, a társadalom viszonylag szűkebb körére korlátozódó (vagyoni alapú) parlamenti demokrácia született..
A Parlament, Magyarország egyik jelképe (épült: 1885-1904).
A dualizmus korának fél évszázadát „boldog békeidőknek” is nevezik. A korszak jelképe az uralkodópár volt: az 1867-1916 között uralkodó Ferenc József és közkedvelt felesége, Erzsébet királyné („Sisi”). A korszakot a liberalizmus politikája jellemezte. Eötvös József vallásügyi miniszter 1868-as liberális reformjai keretében a világ első nemzetiségi törvényét és világszínvonalú népiskolai törvényt vezettek be. Az ország a következő évtizedekben az ipar, kereskedelem, a tudományok, művészetek, a társadalmi élet minden területén hatalmas mértékben fejlődött, jórészt behozva a nyugati országoktól való évszázados gazdasági és társadalmi lemaradást. 1873-ban Buda, Pest és Óbuda egyesítésével létrejött az új főváros. Budapest Európa leggyorsabban növekvő nagyvárosa lett, lakossága húsz év alatt megduplázódva milliósra nőtt.
A polgári osztály kialakulását segítette a nagyfokú asszimiláció, amelynek során a nemzetiségek egy része, különösen az ország németajkú lakossága magyarrá vált. A polgári fejlődésben külön megemlítendő a zsidóság szerepe, amely a liberális légkör következtében a 19. század második felében majdnem egymilliós tömegben vándorolt be az országba Kelet-Európából. Az 1895-ös XLII. törvény a zsidó vallás teljes egyenjogúsításáról rendelkezett, Nyugat-Európa országaihoz képest megkésve, emellett Magyarországon is megjelent a mindenhol feltűnő modern politikai antiszemitizmus.
A polgárság gyarapodása mellett azonban az iparosodás túl gyorsan lezajló gazdasági és társadalmi átalakulásai a paraszti osztály elnyomorodását eredményezték. A nincstelen agrárproletárok jelentős része a városokba vándorolt és a rohamosan fejlődő magyar gyárpar munkaerejét adva a munkások növekvő osztályába illeszkedett be. Az elnyomorodó falusiak másik része zsellér lett a kapitalizálódó mezőgazdasági nagybirtokon. A nyomor előli menekülés útjaként a századforduló éveiben százezrek választották a kivándorlás is, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba.”
Jó, jó... nem valami tudományos, történelmi gondolat fogott el, amikor megláttam ezt a szobabelsőt, de az első, ami eszembe jutott: haza akarom vinni ezt a lámpát :-D És ha lehet, akkor az egész szobasarkot akarom. :-))
Nemcsak az első világháborút mutatta be a kiállítás, hanem a második világháborút is, majd az azt követő éveket. Volt közöttük egy falusi iskolai belsőt bemutató terem is...
Második világháború:
A második világháború az emberiség történetének eddigi
legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres
konfliktusa. A legelterjedtebb álláspont szerint kezdete az 1939. szeptember
1-ei, Lengyelország elleni német támadáshoz köthető. A háborút azonban egyesek
már 1937. július 7-től számítják, amikor a második kínai-japán hábor. A
történelemtudósok egy része szerint ugyanakkor ezen két távol-keleti ország
katonai konfliktusa még nem terjedt ki a világ több pontjára, így az helyi
jellegűnek értelmezhető és a világháború szoros előzményének tekinthető. A háború
Európában 1945. május 8-án Németország
feltétel nélküli megadásával, míg Ázsiában szeptember 2-án Japán
kapitulációjával fejeződött be.
https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1sodik_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%BA
Vessetek meg, kövezzetek meg, de én igenis szeretem a szocialista építészetet, a szocialista bútorokat. Kicsit arra emlékeztet, amikor kicsi gyerek voltam, és a nagymamámnak a bútorai között mennyire jól éreztem magam. Nem volt flancolás, barátságos, kellemes otthonnak éreztem Imádtam a foteleket, a kanapékat. És nagyon szerettem a mamám szekrényeit is. Hatalmas szívfájdalmam, ami a holmijaival történt, miután meghalt, 2011-ben...
Remélem, kedvet csináltam a Magyar Nemzeti Múzeumba való látogatáshoz. :-)
Igen, kedvet csináltál!:)) Fantasztikus beszámoló, fantasztikus képekkel!:) Régen a néprajzi múzeumban ragadott el engem is, a nagyanyáink és az utánajövők lakberendezése!
VálaszTörlésMost én is az a lámpát böktem ki, simán hazahoznám!
A szocialista bútorok, még a szüleimnek is hasonlóak voltak! A vitrines szekrény, a Tv alatti ágyneműtartó szekrény (legalább is nekünk annak szolgált!), és a fotelok, olyan letisztult, nyugalmat árasztóak! Nagy kedvet adtál, hogy beiktassam a múzeum látogatását!:)) Köszönöm!:)
Na, ennek örülök. :-) Az az igazság, hogy nem nagyon tudom megfogalmazni a gondolataimat. A fejemben remekül összeállnak, de amint leírom, nem lesz mindig olyan, mint szeretném. Sokszor azonban sikerül, leírom, olyan csodás lesz... aztán elszáll az egész egy géphiba vagy netes probléma miatt - és a csodás fogalmazás eltűnik örökre, másodszorra pedig már sosem lesz ugyanolyan. Mindig megfogadom, hogy előbb inkább leírom piszkozatba, aztán ha el is száll, ott lesz a piszkozat. Egy ideig így csinálom, aztán egyszer nem - és megint megtörténik. Most szerencsére nem vesztettem szöveget. :-))
VálaszTörlésUgye, ugye, mennyire remek az a lámpa??? :-D Gondolkodom, hogy a képet a Molyon is megosztom, aztán versenyezhetünk, ki lopja el hamarabb a múzeumból. :-))
Örülök, hogy te is így érzel a szocialista bútorokkal kapcsolatban - néha nem merem leírni, hogy szerettem akkor élni, ne nézzenek rám furcsán. Akkor még úgy, ahogy jól éreztem magam ebben a világban.