2016. június 3., péntek

Gondolatok a krimi körül, és készülődés a júniusi Molyklubra

Ültem ma a Dagály utcai FSZEK tagkönyvtárban (hova is mehet egy könyvtáros munkaidő vége után), gondolkodtam az ehavi molyklubos összejövetel témáján. Összeírtam, eddig mely krimik tettek rám, ilyen-olyan okokból, nagy hatást; és akkor bevillant: nekem igazán tetszett a Barcelona árnyai. Igen, csak így. Így villant be húsz éves koromban az Astoria és a Deák tér között a 47-es villamoson az is, hogy mérlegképes könyvelést akarok tanulni (ugyan befejezni nem fejeztem be a tanfolyamot, de az ötlet ugyanígy villant be akkor). Azt gondolom, meg kellett, hogy érjen bennem a történet, bár kriminél kicsit szokatlan, hogy ezt érzem.
Henning Mankell is eszembe jutott ezután, tőle eddig két könyvet olvastam, mind a kettőt idén: A gyilkosnak nincs arca és a Riga kutyái. Tetszett ez a könyv, mert egy roppant izgalmas történelmi időszakban játszódik, az 1990-es évek elején, Lettországban. Ki is hoztam ma A pekingi férfi c. krimit, bár nem garantálom, hogy el is tudom még júniusban olvasni (az a fránya szabadidő, abból lenne több), de most kedvet kaptam hozzá, ahogyan a krimi címke körül végigjártam a könyvtár állományát.
Hozhattam volna Réti Lászlót is. A műkörmösöm és az édesapja imádja az írót és könyveit, de engem nem vonz. Azért, mert felkapott? Vagy, mert magyar? Nem tudom. Talán nem a nemzetisége az oka, hiszen Mattyasovszky Jenőt igazán szeretem. És hatalmas kedvencem volt hosszú évekig Leslie L. Lawrence is, de pár éve megcsömörlöttem az egyazon sémára írt könyveitől, és abbahagytam az író könyveinek olvasását. Átmenetileg? Véglegesen? Meglátjuk. Igaz, egy kihíváshoz idén el "kell" olvasnom A vadászt, szóval még az is lehet, hogy újrakezdem. Amit azonban most is simán újraolvasnék tőle, az a Kő fiai és a Nagy mészárlás - habár ezeket Lőrincz L. László néven írta.
Berkesinek nemrég elkezdtem A gyűrű c. regényét. Kb. ötven oldalt haladtam vele, de sajnos abba kellett hagynom mert megfájdult a szemem az apró betűktől és a szorosan nyomtatott soroktól. De újra fogom majd kezdeni, mert már ebből az ötven oldalból kiderült számomra, hogy ez egy kiváló regény, amit érdemes elolvasni. Kíváncsi vagyok rá. Azt hiszem, meg is nézem majd a hétvégén, megvan-e e-könyvben a gépen.

És hogy milyen könyveket írtam össze, mint rám hatást gyakorlókat?
Ross MacDonald: Csontketrec
Stephen King: Halálos árnyék
Henning Mankell: Riga kutyái
Robin Cook: Mutáció
Georges Simenon: Maigret Vichyben
Agatha Christie: Ferde ház
Agatha Chistie: Tíz kicsi néger
P. D. James: Már megint egy csalogány
Karin Alvtegen: Árulás
Karin Alvtegen: Árnyak
Jussi Adler-Olsen: Nyomtalanul
Douglas Clark: Gyilkosság a lányiskolában
Karin Fossum: Az Ördög tartja a gyertyát
Karin Fossum: Aki fél a farkastól
Illetve van még két könyv... Az egyik egy Ed McBain-krimi, amelyben Carella siketnéma felesége a férjét azzal lepi meg, hogy egy apró, fekete pillangót tetováltat magára. Attól a pillanattól arra vágytam, hogy egyszer én is egy pillangót tetováljak magamra. És két éve meg is történt. :-) Nem olyan kicsi, és nem olyan minta, amilyennek elképzeltem az asszonyét, de az enyém. :-)
A másik egy Mattyasovszky-könyv, ahol... na ezt most hogyan írjam le durva spoiler nélkül. A csudába, hogy nem jut eszembe annak a résznek a címe. :-)

A molyklubra már elolvastam egy Agatha Christie-krimit, és most olvasok egy skandináv krimit, egy Yrsa Sigurdardóttír-regényt. Kíváncsi vagyok, mi lesz még ebben a hónapban.

2 megjegyzés:

  1. Látod, tényleg nem tudom. Tizenévesen rengeteg McBain krimit olvastam, kicsit összefolynak a távolból tekintve rájuk.

    VálaszTörlés