Egil Bjarnason: A megkerülhetetlen Izland

Egil Bjarnason kötete, A megkerülhetetlen Izland 2023-ban jelent meg a Figura Könyvkiadó gondozásában, Fejérvári Boldizsár fordításában. Bevallom, amikor megtudtam, hogy ki a kötet fordítója, magamban felkiáltottam: Ah, hát olvastam én már Fejérvári által fordított kötetet! Nos, csak majdnem. Néhány éve Bjarte Breiteig Fantonfájások című kötetéről volt beszélgetés a könyvfesztiválon, ahol kedvet is kaptam a könyvhöz és megvásároltam aztán. El is kezdtem, és tetszett is, mégis félbehagytamnnek. E nem a tartalom volt az oka, inkább az, hogy nagyon fárasztotta a szememet a kis betűméret. Azóta is tervben van, hogy újrakezdjem.

Na, de visszatérve 2024-re, amikor is Egil Bjarnason és kötete volt az őszi Margó Fesztivál egyik programja: nagyon vártam a beszélgetést, de a szerzőnek váratlanul haza kellett utaznia, így a kiadó munkatársainak 24 órájuk volt rá, hogy a szerzővel folytatott beszélgetés helyett egy ugyanolyan színvonalú programot hozzanak össze. Spoiler: megugrotta a kiadó a kihívást, és fantasztikus beszélgetést szerveztek a kiadó igazgatójának és a kötet fordítójának bevonásával. Még egy fiatal színészt is bevontak a programba, aki részleteket olvasott fel a könyvből. Hangulatos, humoros-szórakoztató beszélgetés volt, szerintem sokaknak kedvet hoztak ahhoz, hogy megvegyék és elolvassák a könyvet.

Ritkán kap az olvasó olyan élményt egy ismeretterjesztő kötettől, mint amilyet ettől a könyvtől. Egyszerre szórakoztató és ismeretközlő. A humora nem öncélú humor, Bjarnason nem azzal a céllal adja elő Izland és lakosainak történetét így, mert példányszámot akar növelni az eladási statisztikákban. A szerző - legalábbis én így éreztem - mintegy kritikus szemmel is nézi hazáját amellett, hogy a lapokat áthatja az Izland iránti szeretete. Nem szépíti meg a történelmet, nem csukja be a szemét, de hiszen miért is tenné? Egy ország történelme sem patyolat fehér.

Amióta betörtek Magyarországra a skandináv krimik és azóta is - szinte múlhatatlan - lángol az ezek iránti érdeklődés, sokak figyelme fordult Izland felé. Turisztikai célpont lett, és érthető is, mert talán nincs is más olyan ország, amely hasonlatos lenne Izland természeti környezetéhez. Krimiszerzői a legjobbak között találhatóak - én magam is több izlandi szerzőtől származó skandináv krimit olvastam már. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni szépirodalmi örökségét sem, hiszen az 1998-ban elhunyt Halldór Kiljan Laxness 1955-nem irodalmi Nobel-díjat kapott. Laxness művei közül kettőt is olvastam, s mind A jó papkisasszonyt, mind a Kereszténység a Gleccser aljábant szívbő ajánlom a nyitottabb olvasóknak.

Azt szerettem Bjarnason könyvében, hogy a tragikus eseményeket is igyekszik feloldani humorosabb megfogalmazással, közbevetett mondatokkal, így teszi emlékezetessé az olvasást, hogy az ember úgy érezi, miután befejezte a kötetet: Ezt még újra fogom olvasni.

De mindez persze nem lett volna lehetséges a fordító, Fejérvári Boldizsár nélkül, aki angolból fordította magyarra A megkerülhetetlen Izlandot, remek munkát végezve a szöveggel a magyar nyelv jó ismerőjeként. Izgalmas a címmel való játék is, hiszen az eredeti címhez (How Iceland changed the world) képest a magyar tele van játékossággal, s ahány olvasó, annyi értelmezése lehet annak, miért megkerülhetetlen vajon egy kis sziget.

A kezdetektől, a vikingektől kezdve a középkoron át ível a könyv fejezetről fejezetre, míg eljutunk a huszonegyedik századig, végigkísérve a legfontosabb nemzetközi eseményeket is. Akinek az érdeklődését pedig felkeltette Bjarnason Izland iránt, egy bibliográfiát is talál a kötet végén, hogy utánaolvashasson az őt érdeklő történéseknek-témáknak. A szerző a magyar kiadáshoz külön előszót írt, ami számomra még különlegesebbé teszi a könyvet, és élmény volt a köszönetnyilvánítás is.

Csapongtam ebben az értékelésben, s miközben a könyvnek kellett volna a fókuszban lennie, rengeteg másról is szó esett. Azonban úgy érzem, mindezt A megkerülhetetlen Izland váltotta ki belőlem. Sokat adott, még közelebb került hozzám egy olyan távoli ország. Sokak azért szeretik, mert most divatos szeretni, de érdemes a divatos és felkapott Izland mögé nézni: fantasztikus az irodalma, izgalmas a történelme, érdekes a kultúrája és a társadalma, kies vidékét pedig nyugodtan lehet az egzotikus jelzővel is illetni.

Ajánlom szeretettel Egil Bjarnason kötetét, A megkerülhetetlen Izlandot, egy tuti újraolvasós könyvet, remek beltartalommal és nagyszerű borítóval (ez nem elhanyagolható, hiszen először a borítót látja meg az ember, ehhez kapcsolódik - vagy sem). És ha felketlette az érdeklődést az én csapongó bejegyzésem, már megérte megírni, és keressétek a kötetet a Figura Kiadó honlapján, ahol a kiadó többi kötetét is megvásárolhatja az érdeklődő. Nagyon köszönöm, hogy recenziós példányt kaphattam a kötetből, nagy becsben fogom tartani és ígérem, újra fogom olvasni.

Mészöly Ágnes: Nap aranya, Hold ezüstje

Mészöly Ágnes már több műfajban kipróbálta magát, 2023-ban egy felnőtteknek szóló meséket tartalmazó könyve is megjelent a Trend Kiadónál Nap aranya, Hold ezüstje címmel. A gyűjteményt keretes szerkezetűnek is mondhatnánk, ugyanis az utolsó mese az elsőre reflektál, s magukat a történeteket pedig Viive Noor varázslatos képei inspirálták. Volt, hogy egyértelmű volt számomra a kép és a történet közötti összefüggés, volt, hogy nem, de - eddigi pozitív Mészöly-olvasásaim után - én teljes egészében az írónőre bíztam magamat.

Viive Noor képei gyönyörűek, de inkább mondanám varázslatosnak őket, mintha a művész egy sajátos világot alkotott volna meg általuk; Mészöly Ágnes pedig - fantáziája segítségével - bepillantást enged az olvasónak ebbe a különös világba. Tanulságos mesék ezek, és nem véletlen a borítón a felnőtt mese alcím. Nem valók ezek a történetek gyerekek kezébe. Egyfelől ijesztőek lennének nekik, másrészt azonban nem is értenék meg a meséket, mert kell hozzájuk bizonyos meglévő élettapasztalat. 

Annak ellenére, hogy vannak pozitív végkicsengésű történetek is a kötetben, mindegyik sötét az alaphangulata. Bánat és fájdalom járja át ezeket a líraian megírt szövegeket, én mégis szerettem mindegyiket. Ami a többinél jobban megérintett, három történet volt: A kereskedő lánya, A verébboszorkányok és az Aki értette, mit mond a szél című mese. Ami pedig kifejezetten horrorisztikusra sikerült, így ajánlom azoknak, akik spooky olvasmányra vágynak, A kertész menyasszonya című novella. Összességében azonban az egész kötet jó olvasmány lehet októberre, mert vidámságot ne reméljen az olvasó, ha belekezd.

Mészöly Ágnes  - számomra, de talán nem vagyok ezzel egyedül - az egyik legtehetségesebb magyar író, aki bármibe fog, legkritikusabb énem sem tud belekötni. De nem is akarok belekötni. Egyszerűen élvezem, amit Mészöly ír. Élvezem a történetszövést, élvezem az általa olyan magas színvonalon használt magyar nyelv szépségét, fürdök a történetei által rám ömlő érzelemcunamiban, akkor is, ha fáj.

Ami pedig mindezek mellett nem mellékes, az a szépséges borító és a kötet egészének minőségi kialakítása. Bárki vásárolja is meg, ez a könyv dísze lesz a könyvespolcának.

Akinek az érdeklődését felkeltettem a kötet iránt, keresse fel a Móra Könyvkiadó honlapját, ahol megvásárolhatja egyfelőle a Nap aranya, Hold ezüstje című kötetet, de a Trend Kiadó többi könyvét is. Én pedig köszönöm a Móra Könyvkiadónak az együttműködést, hogy elolvashattam Mészöly Ágnes kötetét.

Ákody Zsuzsa: Láng a havon

A Bea's Echoes youtube-csatornáról ismert booktubernek, Beának hála találkoztam először Ákody Zsuzsa nevével néhány hónapja. Bea nagy szeretettel és lelkesedéssel beszélt az íróról és regényeiről, fel is keltette az érdeklődésemet. Bea csatornáját egyébként ajánlom mindenkinek, aki nem feltétlenül a mindenki által olvasott, "hypeolt" könyvek iránt érdeklődik, hanem nyitott számára új - akár magyar, akár külföldi - szerzők iránt és szeret kísérletezni az olvasmányaival.

A Láng a havon című regény eredetileg 2001-ben jelent meg a Korona Kiadónál, majd 2021-ben a sümegi Pen-Dent adta ki e-könyv formában. A történet a segesvári csata végén kezdődik, amikor egy vékony, sötét hajú, civil ruhás fiatalember menekülés közben megsebesül, majd a folyóba zuhan. Mindezt túlélve, a vízből kimászva egy halott orosz tiszt ruháját húzza magára, hogy levethesse saját, vizes holmiját, amikor elveszíti az eszméletét. Ákody Zsuzsa történelmi fikciójában az emlékezetét vesztett Petőfit követhetjük nyomon előbb a szentpétervári Péter Pál erdő börtönében, majd a szibériai kényszermunkán, később menekülve a bányából, még később pedig egy előkelő orosz herceg fiaként látjuk viszont. Mivel korábban nem ismertem az írónő munkásságát, így teljesen vakon mentem bele a történetbe. Kaphattam jól, de akár rosszul megírt regényt is, hiszen hiába valakinek a dicsérete, minden olvasó, minden ízlés más, minden könyv más ad az egyes olvasóknak.

A könyv hatalmas, pozitív élményt jelentett nekem. Egy remek stílusban megírt, fordulatos, izgalmas történetet kaptam Ákody Zsuzsától, aki - továbbgondolva - a Petőfi életének végét övező homályt - továbbgondolta azt, és egy részben romantikus, részben történelmi fikciós regényt alkotott. Jó érzékkel rajzolta meg Ákody Vaszilij és Natasa alakját is, de Mihail szerepeltetése is jó húzás volt, egyfajta ellenpontjaként Grigorijnak és Vaszilijnak, általa tovább keltve az izgalmakat az amúgy is feszült és kínkeserves tagjai meneküléskor. Mihail az esendő, gyáva, erőtlen, erkölcstelen, aljas emberfajta, teljes ellentéte Grigorijnak és barátjának, ám ezzel még inkább felerősítve azok pozitív jellemvonásait.

A regény három, Petőfihez szorosabb érzelmi szállal kötődő, női szereplője Júlia, Olga és Anna, akikkel nem bánt szépen a szerző, valójában mindhármukat őszintén sajnáltam olvasás közben. Ugyanakkor a történetben nemcsak az ő sorsuk szomorú, de mindegyik szereplőé.

Ha az olvasó boldog végben reménykedik, itt nem kapja meg, de talán ettől is "magyar" ez a regény. Még egy fikciós történet sem sülhet egy - valamennyire - pozitívan. Én azonban élveztem az olvasását és abban, hogy egyhuzamban olvassam el, csak az tartott vissza, hogy elálmosodtam (nem, nem a történet volt unalmas). Biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni Ákody Zsuzsától és erre biztatok mindenkit, aki vállalkozó kedvű és nyitott szellemmel közeledik eddig számára ismeretlen szerzők felé.

Nagyon köszönöm az írónőnek, hogy recenziós példány formájában olvashattam a regényt, és ígérem, hogy azt is meg fogom írni, ha valamelyik könyve kevésbé nyeri majd el a tetszésemet. Ez azonban eddig egy remek indítás volt részemről, bízom benne, hogy legalább ennyire fogok élvezni a többi kötetét.

Akinek pedig sikerült felkeltenem az érdeklődését, ajánlom, keresse fel az írónő weboldalát, hogy megvásárolhassa regényeit.

Ványai Fehér József: Tésztás szívű, kicsi fiúk

Ványai Fehér József novelláskötete, a Tésztás szívú, kicsi fiúk idén jelent meg a Napkút Kiadónál tizennyolc rövidebb-hosszabb írással. Az utóbbi hónapokban kezdtem úgy érezni, hogy szeretnék olyan magyar szerzőkkel is megismerkedni, akik nincsenek benne lépten-nyomon a hazai közbeszédben; akik ugyan kevésbé ismertek, de műveik színvonala megérdemelné, hogy halljunk róluk, olvassuk a köteteiket. Ezért is vagyok hálás a Napkút Kiadónak, hogy recenziós példányként hozzám kerülhetett Ványai Fehér József könyve.

Számomra az olvasott novellák színvonala eléggé változó volt: voltak olyanok, amiket kifejezetten szerettem, de olyanok is, amikkel nem voltam kibékülve, de persze ez teljesen rendben van, hiszen egy szerző nem feltétlenül tud mindig azonos színvonalon írni. A könyv első fele igazán kellemes élményt adott, már az első írás, A kék madár is megalapozta ezt, ami egészen különös történet volt a munkanélküli férfival, aki a vasútállomásnál tölti a napjait a kocsijában, mert elveszítette a munkáját, de valahogy el kell töltenie a napot, mert otthon erről nem tudnak semmit illetve a rendkívül abszurdan viselkedő madárral. Nagyon jó volt a Hosszú Jóska Mezőtúrról is a szabadon élő, szabadságszerető, tisztességes, igazságszerető Jóskával a középpontban. A címadó novella engem Ottlik Géza Iskola a határon című regényére emlékeztetett valamennyire, szereplői nem lopták bele magukat a szívembe, mindegy, hogy diákról vagy felnőtt karakterről legyen szó. Ennek ellenére izgalmas betekintést engedett egy kollégium életébe, amiben nekem - szerencsére vagy sem - nem volt részem, így új élmény volt. A Lopakodó főszereplője egy mély igazságérzetttel rendelkező férfi, ami az előző rendszerben lázad az ellen, így kerülve nehéz helyzetekbe. Izgalmas volt számomra, hogy egy mondat erejéig felbukkan Demszky Gábor neve is, ami nekem mindig is a Főpolgármester marad, és nemrég került hozzám új megjelenésű életrajzi könyve, aminek olvasását izgatottan várom, de más olyan politikusok is felbokkannak, akiket tisztelek, becsülök.

A kötelező sorkatonaság a témája A bukott nyilvántartós című novellának, amit szintén érdeklődve olvastam - talán rövid honvédségi múltam okán -, nekem teljesen az Angyalbőrben című filmsorozat hangulatát adta meg; de a Tövisháti Mefisztó is belopta magát a szívembe Kalus Mann könyvének illetve Szabó István filmjének, a Mephistónak az említése miatt, mivel a könyvet is, a filmet is a legnagyobb kedvenceim között tartom számon. A kötetben a Jó akartam lenni című novella volt az utolsó, ami tetszett az óvodás bagóssal, aki befosott, mert az apja meg akarja büntetni a cigizés miatt, bár érdekes volt A ködmönösi Ezüstkalács is, ami bepillantás engedett a szocializmus erőszakos, téeszesítést érintő oldalába.

A ködmönösi Ezüstkalács utáni négyírás témája a második világháború, a hadifogság, a munkaszolgálatra illetve a sváb származásúak Szovjetunióba elhurcolása, melynek szörnyűségeit nagyon érzékletesen fejtette ki Ványai Fehér József, s habár én - az átlagemberhez képest - rengeteg könyvet olvastam már erről a témáról, nem tudott megérinteni egyik sem, bár érdekes volt olvasni a mindennapi életről illetve a visszatérésről. És itt jött egy komolya csalódásom a könyvvel kapcsolatban, mégpedig az, hogy a Nyolc deci uborkaleves reggelire és a Davaj, magyarszki, roboti bisztró! írásokban ugyanazok a a mondatok köszönnek vissza, szinte ugyanaz a bekezdés, mintha csak CTRL C CTRL V másolta volna a szerző.

Összességében számomra egy jó közepes olvasmány volt, és örültem, hogy megismerkedhettem a szerzővel, akiről korábban még nem hallottam, de még a csalódásokkal együtt is felkeltette az érdeklődésemet, hogy más könyveit is elolvassam majd. A Tésztás szívű, kicsi fiú című novelláskötet történeteinek témáját szinte teljes egészében a rendszerváltás előtti korszak adja, bár van, hogy egy-egy novella végén eljutunk a közelmúltig is. Ebből a szempontból érdekes volt, aki nem élt ekkor vagy csak kisgyermekként, annak izgalmas betekintést adhat abba a korszakba, de szerintem az is érdeklődve olvashatja, aki felnőttként élte meg a szocializmus időszakát.

Még egyszer köszönöm a Napkút Kiadónak a kötetet, aminek pedig felkeltette az érdeklődését értékelésem, ajánlom felkeresni a kiadó honlapját, ahol nemcsak ezt a könyvet, de sok más izgalmas olvasmányt is meg tudnak rendelni. Ajánlom az olvasók figyelmébe Patak Márta különleges regényét, a Simon, a boldog papot is.